Címke: kardiovaszkuláris kockázat

Magyarországon a lakosság jelentős részét érintő elhízás súlyos, krónikus betegség, mely növeli többféle szövődmény kialakulásának kockázatát.

Tudományos vizsgálatok szerint gyulladásos ízületi betegségekben az NSAID-ok alkalmazása nem növeli a szív-érrendszeri kockázatot, sőt védőhatásuk is lehet.

A teljesvér-viszkozitás komplex biomarkerként integrálhatja a kardiovaszkuláris kockázati tényezőket, mechanizmusokat és terápiás válaszokat.

A gyermekkori elhízás a szív- és érrendszeri eltéréseket már fiatal korban, gyakran tünetmentesen és részben visszafordítható módon elindítja.

A kardiovaszkuláris rizikó összefügghet az agyi öregedés ütemével, melyben az aorta tágulása és a carotisfal-vastagság kulcsszerepet játszhat.

Rheumatoid arthritisben szenvedőknél a szív- és érrendszeri kockázat emelkedett marad terheléses szívizom-perfúzió után, negatív vizsgálati eredmény esetén is.

Az ESPRIT-vizsgálat szerint a szisztolés vérnyomás 120 Hgmm alatti célértéke heterogén, magas kardiovaszkuláris rizikójú hipertóniás betegekben elérhető.

A TRIDENT vizsgálat szerint alacsony dózisú fix antihipertensív kombináció javítja a vérnyomás kontrollját és csökkenti a stroke ismétlésének kockázatát.

A VESALIUS-CV vizsgálat szerint evolokumab optimalizált statinnal adva csökkenti az LDL-t és a kardiovaszkuláris események kockázatát diabéteszesekben.

Egy hálózatos metaanalízis szerint a siRNS-alapú terápiák csökkentik leghatékonyabban az Lp(a)-szintet, kedvező biztonságosság mellett.

Noha a GLP-1-receptor agonisták kulcsszerepet töltenek be a 2-es típusú diabétesz és az elhízás kezelésében, elfogadásukat bizalmi és kommunikációs kihívások nehezítik.

Két nagyméretű, független vizsgálat igazolta, hogy a magas CHG index szívinfarktus után tartósan növeli a halálozás és a kardiovaszkuláris események kockázatát.

Az Ez-PAVE vizsgálat igazolta, hogy alacsonyabb, 55 mg/dl LDL-koleszterin-célérték elérése jelentősen csökkenti a kardiovaszkuláris események számát három év alatt.

A friss kutatások szerint a thymus állapota felnőttkorban nem csak öregedési jelenség, hanem összefügg több jelentős egészségi kockázattal is.

A 2-es típusú diabétesz kezelésében egyre nagyobb hangsúlyt kap a szív- és vesebetegség kockázatának mérséklése modern terápiás módszerekkel.

A legújabb CTT metaanalízis szerint a sztatinok mellékhatásai ritkák, és jótékony hatásuk messze felülmúlja az esetleges nemkívánatos események kockázatát.

Az UCL tudósai egy emberi gyulladás lezárását szabályozó természetes molekuláris mechanizmust tártak fel, ami új kezelési lehetőségeket kínálhat.

A GLP-1-agonisták kardiovaszkuláris előnyei túlmutatnak a vércukor- és testsúlykontrollon, és önállóan csökkenthetik az érelmeszesedés kockázatát.

A SOUL vizsgálatban orális szemaglutid csökkentette a szívelégtelenségi eseményeket 2-es típusú cdiabéteszeseknél HFpEF mellett, mellékhatás-növekedés nélkül.

Egy nagyszabású vizsgálat szerint a TyG és az antropometriai mutatók kombinációja hatékonyabban jelzi előre a kardiovaszkuláris kockázatot.

A GLP-1 receptor agonisták a 2-es típusú diabétesz és elhízás kezelésének kulcsgyógyszerei, melyek kedvezően befolyásolják az anyagcserét és szív-érrendszeri kockázatot.

A menopauzális hormonterápia legalább egy éves alkalmazása komplex kockázat-előnnyel jár: csökken a törések, de nőhet egyes betegségek kockázata.

Átírhatja a protokollokat egy új kutatás: a sztatinterápia minden 2-es típusú cukorbetegnél javítja a túlélést, függetlenül a kardiovaszkuláris kockázati besorolástól.

Új metaanalízis igazolja: az autoimmun pajzsmirigybetegség nem elszigetelt kórkép, hanem számos szív-érrendszeri és mozgásszervi betegség közvetlen okozója.

Magyarországon továbbra is a szív- és érrendszeri betegségek, illetve a daganatos megbetegedések vezetik a halálozási statisztikákat.

Egy új metaanalízis szerint mérsékelt intenzitású sztatin és ezetimib csökkentheti a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát diszlipidémiában.

Egy új szisztematikus áttekintés szerint a szemaglutid mérsékli a szív- és veseeredetű kockázatot 2-es típusú diabéteszes vesebetegekben.

Az apolipoprotein(a)-t célzó siRNS-terápiák áttörést hozhatnak a magas Lp(a)-szinttel járó kardiovaszkuláris kockázatok hosszú távú csökkentésében.

Egy nagy brit kohorszvizsgálat szerint a plazma aterogén indexe önállóan előre jelezheti a fő kardiovaszkuláris események kockázatát metabolikus szindrómában.

A kutatók célja az volt, hogy szisztematikusan összehasonlítsák a szív- és érrendszeri kockázatot az 1-es és 2-es típusú cukorbetegségben szenvedőknél, külön-külön férfiak és nők esetében, azonosítva a lehetséges eltéréseket a kockázati tényezőkben, a betegség progressziójában és a klinikai kimenetelekben.