A sztatinok mortalitáscsökkentő hatása 2-es típusú cukorbetegségben független a kiindulási kardiovaszkuláris kockázattól
Egy friss, átfogó kutatás eredményei alapjaiban kérdőjelezik meg a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők kardiovaszkuláris prevenciójának jelenlegi protokolljait. A Hongkongi Egyetem kutatócsoportjának az Annals of Internal Medicine-ben publikált adatai szerint a sztatinterápia a kiindulási kockázattól függetlenül, minden betegcsoportban szignifikánsan csökkenti a mortalitást és a súlyos szív-érrendszeri események előfordulását.
A 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) és a kardiovaszkuláris betegségek (CVD) közötti szoros patofiziológiai kapcsolat régóta ismert tény, amelyet számos epidemiológiai áttekintés, köztük a Nature Reviews Cardiology hasábjain megjelent összefoglaló is megerősít. A diabétesz önmagában is jelentős kockázati tényező, azonban a nemzetközi irányelvek eddig jellemzően a betegek egyéni kardiovaszkuláris rizikóbesorolásától tették függővé a sztatinok alkalmazását, gyakran kizárva a terápiából az alacsony kockázatúnak ítélt, fiatalabb vagy társbetegségek nélküli pácienseket. Ezt a gyakorlatot írhatja felül a most közzétett, nagy jelentőségű vizsgálat.
Minden betegnél érvényesül a védelem?
A Vincent Ka Chun Yan és Eric Yuk Fai Wan vezette kutatócsoport egy úgynevezett "target trial emulation" módszertannal dolgozott, amely lehetővé tette, hogy valós klinikai adatokon (Real World Data) végezzenek a randomizált kontrollált vizsgálatokhoz (RCT) hasonló bizonyító erejű elemzést. A 2025. december végén publikált tanulmányukban olyan 2-es típusú cukorbetegek adatait vizsgálták, akiknél a diagnózis felállításakor még nem volt ismert kardiovaszkuláris betegség.
Az eredmények paradigmaváltóak lehetnek: a sztatinterápia megkezdése a nem-használókhoz képest szignifikánsan csökkentette az összmortalitást és a kardiovaszkuláris események (stroke, szívinfarktus) kockázatát, méghozzá nemcsak a magas, hanem az alacsony kardiovaszkuláris rizikójú betegcsoportokban is. Ez azt sugallja, hogy a terápiás döntéshozatal során alkalmazott merev kockázati küszöbértékek visszatarthatják a betegeket egy olyan preventív kezeléstől, amely bizonyítottan életmentő lehet számukra.
A kockázatértékelés útvesztőjében
A Nature Reviews Cardiology-ban közölt áttekintés rámutat, hogy a cukorbetegek körében a CVD jelenti a vezető halálokot, és a prevenciós stratégiáknak – a glikémiás kontroll mellett – a vérnyomás és a lipidszintek agresszív kezelésére is fókuszálniuk kell. A Diabetes, Obesity and Metabolism folyóiratban megjelent kapcsolódó kutatások (melyek szintén a Wan-féle munkacsoporthoz köthetők) arra hívják fel a figyelmet, hogy bár a különböző rizikókalkulátorok (pl. QRISK3) hasznosak a népességi szintű szűrésben, klinikai környezetben olykor alulbecsülhetik a diabéteszes betegek valós fenyegetettségét. Az új eredmények tükrében a kockázatbecslés szerepe átértékelődhet: ha a terápia előnye univerzális, a "magas kockázat" definíciójának hajszolása helyett a korai prevencióra helyeződhet a hangsúly.
Biztonságosság és a májfunkció kérdései
A klinikusok körében gyakori aggály a sztatinok okozta miopátia és májfunkciós zavarok lehetősége, különösen a polimorbid diabéteszes populációban. A jelenlegi vizsgálat azonban megnyugtató biztonságossági profilt igazolt: a sztatint szedő betegek körében nem volt megfigyelhető a miopátia vagy a májbetegségek kockázatának klinikailag jelentős emelkedése a kontrollcsoporthoz képest. Ez az adat tovább erősíti azt az álláspontot, hogy a sztatinok előny-kockázat aránya még az alacsonyabb rizikójú diabéteszesek esetében is egyértelműen a kezelés mellett szól.
Néhány irányelv a 10 éves szív- és érrendszeri kockázat beépítését javasolja a sztatinkezelés megkezdésének egyik kritériumaként, kutatási eredmények viszont a sztatinkezelés megkezdésének hasonló előnyeit mutatják azoknál a betegeknél, akiknek az LDL-koleszterinszintje 1,8-2,5 mmol/l vagy ≥2,6 mmol/l, függetlenül attól, hogy a 10 éves szív- és érrendszeri kockázatuk <20% vagy ≥20%.
Lehetséges, hogy a sztatinkezelés megkezdése a betegség progressziójának korábbi szakaszában csökkentheti a gyulladást és javíthatja az endothelfunkciót, ami hozzájárul a szív- és érrendszeri betegségek korai megelőzéséhez. További vizsgálatokra van szükség ezen eredmények megerősítésére és a szív- és érrendszeri kockázatnak a sztatinterápia alacsonyabb LDL-koleszterinszint melletti megkezdésének előnyeire gyakorolt hatásának feltárására.
A sztatinkezelés megkezdése cukorbetegeknél, akiknek a kiindulási LDL-koleszterinszintje 1,8-2,5 mmol/l volt, a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a bármilyen okból bekövetkező halálozás kockázatának csökkenésével járt együtt anélkül, hogy a myopathia vagy a májfunkciós károsodás kockázata jelentősen megnőtt volna. A sztatinterápia 2,6 mmol/l LDL-koleszterin küszöbértéknél történő megkezdéséhez képest a küszöbérték 1,8 mmol/l-re történő csökkentése további előnyökkel járhat a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegeknél a szív- és érrendszeri betegségek és a bármilyen okból bekövetkező halálozás megelőzése tekintetében.
Összegzés
Az eredmények alapján a szerzők a nemzetközi ajánlások felülvizsgálatát javasolják. A tanulmány üzenete a gyakorló orvosok számára egyértelmű: a sztatinterápia indikációjának felállításakor a 2-es típusú diabétesz megléte önmagában is elegendő érv lehet a gyógyszeres prevenció megkezdése mellett, függetlenül attól, hogy a beteg egyéb kockázati pontszámai mit mutatnak. A korai intervenció évtizedekkel hosszabbíthatja meg a betegek életét és javíthatja életminőségüket.
Vincent Ka Chun Yan, Joseph Edgar Blais, John-Michael Gamble, et al. Effectiveness and Safety of Statins in Type 2 Diabetes According to Baseline Cardiovascular Risk: A Target Trial Emulation Study. Ann Intern Med. [Epub 30 December 2025]. doi:10.7326/ANNALS-25-00662
