Szemaglutid krónikus vesebetegségben: kardiovaszkuláris és renális előnyök cukorbetegekben – bizonyíték öt randomizált vizsgálat metaanalíziséből

​A vizsgálat célja és háttere

A krónikus vesebetegség (CKD) világszinten több mint félmilliárd embert érint, a 12. vezető halálok, és különösen 2-es típusú diabétesz (T2DM) mellett jár együtt kiemelkedően magas kardiovaszkuláris rizikóval és progresszív vesefunkció-romlással. A standard terápia elsősorban a vércukorszint, vérnyomás és lipidek kontrolljára, illetve a RAAS-gátlásra épül, az utóbbi évek CVOT-eredményei azonban a GLP1-receptor-agonisták és SGLT2-gátlók kifejezett kardiovaszkuláris és renoprotektív hatásaira hívták fel a figyelmet.​

A szemaglutid a GLP1RA-osztályon belül kiemelkedő glikémiás kontrollt, testsúlycsökkenést, valamint kedvező kardiometabolikus hatásprofilt mutatott, beleértve a mortalitás, a szívelégtelenség miatti hospitalizáció és a vesefunkció-romlás kockázatának csökkentését. A most közölt metaanalízis célja az volt, hogy a korábbi, kizárólag T2DM-mel társuló CKD-re fókuszáló metaanalíziseket kibővítve, új, nagy randomizált vizsgálatok bevonásával, diabéteszes és nem diabéteszes CKD-betegekre egyaránt kiterjedően értékelje a szemaglutid hatásait.​

Módszertan: öt RCT, közel 13 000 beteg

A szerzők PRISMA- és AMSTAR-kritériumok szerint végeztek szisztematikus irodalomkeresést a MEDLINE, Embase és Cochrane CENTRAL adatbázisokban a kezdetektől 2024 májusáig, kiegészítve regiszterek és konferenciaanyagok áttekintésével. A beválogatás feltétele randomizált, felnőtt (≥18 év) CKD-populáció (T2DM-mel vagy anélkül), szemaglutid vs. placebo vagy standard terápia összehasonlítása, és legalább egy előre definiált klinikai végpont (kardiovaszkuláris halálozás, MACE, súlyos vesés események, nem fatális myocardialis infarctus, nem fatális stroke) jelentése volt.​

Összesen öt RCT (Perkovic, Marso, Husain, Pratley, Apperloo) került a metaanalízisbe, 12.785 beteggel. Négy vizsgálat kizárólag T2DM-mel társuló CKD-ben, egy (Apperloo) pedig nem diabéteszes, túlsúlyos/obes CKD-populációban értékelte a szemaglutid hatását. A betegek átlagéletkora jellemzően 64–67 év volt (a nem diabéteszes vizsgálatban fiatalabb), túlsúly/obesitás (BMI 32–37 kg/m²), mérsékelt–súlyos vesefunkció-csökkenés és jelentős kardiovaszkuláris komorbiditás jellemezte a kohorszokat.​

Kardiovaszkuláris végpontok: szignifikáns halálozás- és MACE-csökkenés

A szemaglutid a placebóhoz/standard terápiához képest szignifikánsan csökkentette a kardiovaszkuláris halálozást (RR 0,74; 95% CI 0,62–0,88; p=0,0008), ami 26%-os relatív kockázatcsökkenésnek felel meg, mérsékelt heterogenitás (I²=36%) mellett. A MACE-események (kardiovaszkuláris halál, nem fatális MI, nem fatális stroke) incidenciája 22%-kal volt alacsonyabb a szemaglutidcsoportban (RR 0,78; 95% CI 0,70–0,87; p<0,00001; I²=0%), a heterogenitás hiánya erősíti az eredmények konzisztenciáját.​

A nem fatális myocardialis infarctus és a nem fatális stroke kockázata numerikusan csökkent, de önállóan nem érte el a szignifikanciahatárt (MI: RR 0,86; 95% CI 0,66–1,12; p=0,27; stroke: RR 0,86; 95% CI 0,53–1,40; p=0,54). Ugyanakkor érzékenységi analízis jelezte, hogy a stroke-végpontban egy nagy vizsgálat (Perkovic) kizárásával a hatás a szemaglutid javára vált szignifikánssá, heterogenitás nélkül (RR 0,65; 95% CI 0,44–0,97; p=0,04; I²=0%).​

Renális végpontok: 20%-os kockázatcsökkenés súlyos vesés eseményekben

A vesefüggő, összetett primer végpont (veseelégtelenség – tartós dialízis, transzplantáció vagy eGFR<15 ml/perc/1,73 m², ≥50%-os tartós eGFR-csökkenés, veseeredetű halál) előfordulása 20%-kal alacsonyabb volt szemaglutid mellett (RR 0,79; 95% CI 0,71–0,87; p<0,00001; I²=0%). A heterogenitás hiánya itt is egységes hatásirányt jelez a vizsgálatok között.​

Az eredmények illeszkednek a GLP1RA-kkal, illetve konkrétan szemaglutiddal végzett korábbi metaanalízisekhez, ugyanakkor az újabb RCT-k (különösen a FLOW vizsgálat teljes adatai és a nem diabéteszes CKD-kohorsz) bevonása miatt a kardiovaszkuláris végpontok esetében kissé mérsékeltebb, de továbbra is klinikailag jelentős hatásméretek rajzolódtak ki.​

Mortalitás, hospitalizáció, biztonságosság

Az összmortalitásban 20%-os relatív kockázatcsökkenés volt megfigyelhető (RR 0,80; 95% CI 0,68–0,93; p=0,004; I²=44%), ami a kardiovaszkuláris és renális előnyök összegzett hatását tükrözi, bár a mérsékelt heterogenitás miatt további, hosszabb utánkövetésű vizsgálatok szükségesek a hosszú távú túlélési előny pontosítására.​

A súlyos nemkívánatos események előfordulása szemaglutid mellett 14%-kal alacsonyabb volt (RR 0,86; 95% CI 0,74–0,99; p=0,04), ugyanakkor magas heterogenitás (I²=87%) hívja fel a figyelmet az egyes vizsgálatok közötti különbségekre az eseménydefiníció és -jelentés tekintetében. Érzékenységi analízissel egy nagy vizsgálat (Pratley) kizárása után a biztonságossági eredmények tovább erősödtek, és a heterogenitás jelentősen csökkent. A szemaglutid nem befolyásolta érdemben az instabil angina vagy szívelégtelenség miatti hospitalizációk arányát, ami arra utal, hogy előnyei elsősorban a hosszabb távú eseménymegelőzésben érvényesülnek, nem pedig az akut hospitalizációk csökkentésében.​

Figyelemre méltó további megfigyelés a kardiovaszkuláris gyógyszerek szükségességének mintegy 14%-os relatív csökkenése szemaglutid mellett, ami a kardiovaszkuláris státusz javulásán és a terápiaintenzitás mérséklődésén keresztül potenciális életminőség- és költségelőnyökre utal. A szerzők kiemelik, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján szemaglutid esetében nem igazolódott tumorkockázat-növekedés.​

Diabéteszes vs. nem diabéteszes CKD – a generalizálhatóság korlátai

Az öt RCT közül négy kizárólag T2DM-mel társuló CKD-betegeket vont be, egyetlen kisebb vizsgálat (Apperloo) foglalkozott nem diabéteszes, túlsúlyos/obes CKD-populációval. Ennek megfelelően a metaanalízis eredményei döntően diabéteszes CKD-betegekre vonatkoznak, a nem diabéteszes CKD-re való kiterjeszthetőség jelenleg korlátozott, és dedikált, nagy mintaszámú, nefrológiai fókuszú RCT-kre van szükség ebben a csoportban.​

A szerzők ugyanakkor a jelenlegi bizonyítékok alapján a szemaglutidot olyan terápiás opciónak tartják, amely CKD-ben – különösen T2DM-mel társulva, magas kardiovaszkuláris rizikó mellett – komplex kardiovaszkuláris és renális védelemre képes, kedvező biztonságossági profillal. A jövőbeni vizsgálatok feladata a hatásosság és biztonságosság pontosítása a CKD különböző stádiumaiban, nem diabéteszes populációkban, valamint SGLT2-gátlókkal és egyéb nefroprotektív szerekkel kombinált terápiás stratégiákban.​

Abdullah A, Sagreeka FNU, Aniket GA, et al. Safety and Efficacy of Semaglutide in Patients With Chronic Kidney Disease, With or Without Type 2 Diabetes: A Systematic Review and Meta-Analysis. Endocrinology, Diabetes & Metabolism. 2025;8:e70136. doi:10.1002/edm2.70136.

A szemaglutid kardioprotektív hatásai túlmutatnak a testtömeg csökkentésén

A mérföldkőnek számító SELECT vizsgálat új eredményei azt mutatják, hogy a szemaglutid szív- és érrendszeri előnyeit csak részben magyarázza a derékbőség csökkenése, ami a...