A szervezet saját gyulladásleállítója: kutatók azonosítottak egy eddig ismeretlen molekuláris kapcsolót

A gyulladásos folyamatok indukciójának mechanizmusát az orvostudomány részletesen feltérképezte, ám az a kérdés, hogy a szervezet miként „kapcsolja le" az immunitás aktivációját, mindeddig nagyrészt megválaszolatlan maradt. Ennek a tudáshiánynak közvetlen klinikai következménye van: a jelenlegi terápiás stratégiák döntően az immunválasz általános szuppresszióján alapulnak, amely bár hatékony, egyúttal fertőzéshajlamot és hosszú távú mellékhatásokat is hordoz. Az University College London (UCL) kutatócsoportja által végzett, Nature Communications folyóiratban közölt vizsgálat most emberi adatokon igazolta egy természetes gyulladásleállító útvonal működését.​

A vizsgálat tárgya: epoxy-oxilipinek

A kutatók célmolekulái az epoxy-oxilipinek – kisméretű, zsírsavból képződő lipidmediátorok – voltak. Korábbi állatkísérletek fájdalom- és gyulladáscsökkentő hatást jeleztek esetükben, emberi biológiában betöltött szerepük azonban tisztázatlan maradt. Az epoxy-oxilipinek egy kevéssé tanulmányozott lipidszignalizációs útvonalon hatnak, amelyről a kutatók feltételezték, hogy képes természetes módon csillapítani az immunválaszt – az ismertebb mediátoroktól (hisztamin, citokinek) eltérő mechanizmussal.​

A humán kísérlet felépítése

A kutatócsapat kontrollált gyulladásmodellt alkalmazott: egészséges felnőtt önkéntesek alkarjába UV-inaktivált Escherichia coli baktériumot injektáltak, ami átmeneti, lokális gyulladásos választ váltott ki – fájdalommal, bőrpirossággal, hőemelkedéssel és duzzanattal – szimulálva a fertőzés vagy sérülés utáni fiziológiás folyamatot.​

A vizsgálatot két karra osztották, összesen 48 résztvevővel:

• Profilaktikus kar: 24 önkéntes (12 aktív kezelés, 12 placebo); a szer alkalmazása a gyulladás kiváltása előtt két órával történt, a megelőző hatás tesztelésére.
• Terápiás kar: 24 önkéntes (12 aktív kezelés, 12 placebo); a szer beadása a gyulladás kezdetét követő négy órában, a valós klinikai körülményeket tükrözve.
  ​

A vizsgálati szer a GSK2256294 volt, amely a szolúbilis epoxid-hidroláz (sEH) enzimet blokkolja. Az sEH normálisan lebontja az epoxy-oxilipineket – gátlásával azok szintje megemelkedik és hatásuk meghosszabbodik.​

Eredmények: mélyebb változás a látható tünetek mögött

Mindkét vizsgálati karban egységes eredmények születtek:

• A fájdalom gyorsabban oldódott a placebo-csoporthoz képest.
• Az intermedier monociták szintje jelentősen csökkent – mind a vérben, mind a gyulladt szövetben.
• A külső tünetek (bőrpír, duzzanat) nem változtak számottevően.

Ez utóbbi megfigyelés különös klinikai jelentőséggel bír:

A molekuláris kapcsoló: 12,13-EpOME és a p38 MAPK útvonal

Részletes elemzéssel a kutatók azonosítottak egy kulcsmolekulát: a 12,13-EpOME epoxy-oxilipint, amely a p38 MAPK szignalizációs útvonalat gátolja. Ez az útvonal felelős a monocita transzformációért – aktiválódása esetén az immunsejtek agresszívabb, gyulladásfenntartó állapotba kerülnek. A mechanizmust laborvizsgálatok és p38-blokkoló szert kapott önkéntesek adatai is megerősítették.

Az intermedier monociták szerepe

Az intermedier monociták – fehérvérsejt-alpopuláció – rövid távon az immunválasz koordinálásában és a szövetjavításban részt vesznek, tartós vagy fokozott jelenlétük azonban az immunrendszer „bekapcsolt" állapotát tartja fenn, hozzájárulva a krónikus gyulladáshoz. A vizsgálat ezt a sejtpopulációt mind vérben, mind gyulladt szövetben mérhető mértékben csökkentette, ami arra utal, hogy az sEH-gátlás a krónikus gyulladásos betegségek mögött álló biológiai folyamatokat lassíthatja – nem csupán tüneteket enyhít.​

Terápiás perspektívák: ízületi gyulladás és kardiovaszkuláris betegségek

A vizsgálat vezető szerzője, Dr. Olivia Bracken (UCL, Ageing, Rheumatology and Regenerative Medicine Tanszék) kiemelte: az eredmények egy olyan természetes útvonalat tárnak fel, amely korlátozza a káros immunsejt-expanziót, és felgyorsítja a gyulladás lecsengését az immunvédelmet közben nem csökkentve. Véleménye szerint ez az irány biztonságosabb terápiákat eredményezhet, amelyek az immunológiai egyensúlyt helyreállítják az általános szuppresszió helyett.​

A levelező szerző, Prof. Derek Gilroy (UCL, Medicine Divízió) hangsúlyozta, hogy a kutatás teljesen humán adatokon alapul, és a vizsgált szer – a GSK2256294 – már alkalmas humán alkalmazásra, így potenciálisan átváltható krónikus gyulladásos állapotok kezelésére. Példaként a reumatoid artritiszt emelte ki: az sEH-gátlók meglévő terápiák mellé adva esetleg megelőzhetik vagy lassíthatják az ízületi károsodást – egy olyan területen, ahol jelenleg hatékony és biztonságos opciók hiányoznak. A vizsgálat ugyanígy releváns a kardiovaszkuláris betegségek vonatkozásában is.​

Az Arthritis UK szervezet, amely a kutatást finanszírozta, szintén örömmel fogadta az eredményeket. Dr. Caroline Aylott, a szervezet kutatási igazgatója szerint az artritisz fájdalma az érintett mozgásképességét, alvásminőségét és kognitív funkcióit egyaránt befolyásolja, ezért különös fontossággal bír egy olyan természetes folyamat azonosítása, amely a gyulladást és a fájdalmat potenciálisan megállíthatja.​

Klinikai relevanciája

A felfedezés orvosklinikai szempontból legalább két ok miatt kiemelkedő:

1. Szemléletváltást kínál: a krónikus gyulladás kezelésében az immunszuppresszió helyett az immundiszbalansz précíz korrekciójára irányuló stratégia kerülhet előtérbe.
2. Emberi adatokon alapul: az állatmodellekben azonosított hatások humán vizsgálatban is igazolódtak, a mechanizmus pedig egy már humán alkalmazásra alkalmas szerrel bizonyítható volt – ami a klinikai fejlesztés útját megrövidítheti.
   ​

A következő lépés klinikai vizsgálatok elindítása reumatoid artritiszben és kardiovaszkuláris betegségekben sEH-gátlókkal, a már alkalmazott terápiák kiegészítéseként.​

Bracken OV, Jalali P, Glanville JRW és mtsai. Epoxy-oxylipins direct monocyte fate in inflammatory resolution in humans. Nature Communications, 2026; 17(1). DOI: 10.1038/s41467-025-67961-5