GLP-1-alapú terápiák: kardiovaszkuláris és renális előnyök, új indikációk és „következő generációs” inkretin-agonisták
A GLP-1-receptor agonisták (GLP-1RA-k) mára a 2-es típusú diabétesz és az elhízás kezelésének meghatározó gyógyszercsoportjává váltak: nemcsak a glikémiás kontrollt javítják és testsúlycsökkenést támogatnak alacsony hypoglykaemia-kockázat mellett, hanem kardiovaszkuláris események és vesefunkció-romlás kockázatát is mérsékelhetik. A The Lancet friss áttekintése az evidenciák ívét rajzolja fel a klasszikus GLP-1RA-któl a kettős és hármas receptoragonistákig, kitérve a tolerálhatóság és a biztonságosság aktuális kérdéseire is.
A GLP-1RA-k klinikai „csomagja” diabéteszben: több, mint HbA1c-csökkentés
A szerzők összefoglalása szerint a GLP-1RA-kat eredetileg 2-es típusú diabétesz kezelésére fejlesztették, és a gyakorlatban hatékony vércukorcsökkentő terápiák, amelyek testsúlycsökkenéssel és alacsony hypoglykaemia-rizikóval társulnak. A kardiovaszkuláris kimenetelvizsgálatok (CVOT-ok) többsége a 2-es típusú diabétesz populációban szignifikáns MACE-redukciót mutatott; a hazard ratio-k 0,88 (REWIND; dulaglutid) és 0,73 (AMPLITUDE-O; efpeglenatid) között mozogtak, ami 12–27%-os relatív kockázatcsökkenésnek felel meg. A szerzők megjegyzik, hogy egyes CVOT-ok (ELIXA, EXSCEL, PIONEER 6, FREEDOM CVOT) nem értek el szignifikáns MACE-csökkenést, és ennek lehetséges okait (expozíció, lemorzsolódás, eseményszám) is ismertetik.
Elhízásban is bizonyított kardiovaszkuláris előny: a SELECT üzenete
Az elhízás (vagy túlsúly) és igazolt atheroscleroticus kardiovaszkuláris betegség (ASCVD) mellett, diabétesz nélkül bevont SELECT vizsgálatban a semaglutid mellett a primer végpont (MACE) HR=0,80 (95% CI 0,72–0,90) volt, ami a szerzők értelmezése szerint a kardiovaszkuláris előny és a glükózcsökkentő hatás részleges „szétválását” is felveti. A cikk megemlíti, hogy több további végpont (pl. szívelégtelenség miatti hospitalizáció/urgent vizit, összmortalitás, coronaria revascularisatio, renális kompozit) numerikusan kedvező volt, de a hierarchikus tesztelés miatt ezek nem tekinthetők szignifikánsnak.
Vesévédő hatások: albuminuria, eGFR-slope és a FLOW mérföldköve
A GLP-1RA-k és a GIP–GLP-1 kettős agonista tirzepatid a szerzők összegzése alapján csökkentik az albuminuriát és lassítják az eGFR-csökkenést 2-es típusú diabéteszben (CKD-val vagy anélkül). A dedikált vesekimenetel-vizsgálat, a FLOW, 2-es típusú diabétesz és fennálló CKD mellett semaglutid 1 mg heti egyszer alkalmazásával a primer kompozit végpont relatív kockázatát 24%-kal csökkentette (HR 0,76; 95% CI 0,66–0,88) placebohoz képest. A FLOW-ban emellett hierarchikus teszteléssel igazolták az eGFR-csökkenés ütemének lassulását (éves slope-különbség 1,16 mL/perc/1,73 m²), továbbá a MACE (HR 0,82) és az összmortalitás (HR 0,80) csökkenését is.
Társbetegségek és pipeline: HFpEF-től az orális agonistákig – a tolerálhatóság ára
Az áttekintés szerint a GLP-1-alapú gyógyszerek az elhízáshoz társuló állapotokban is klinikai előnyökkel járhatnak: a prediabéteszből 2-es típusú diabéteszbe való progresszió lassítása, HFpEF-ben tüneti és eseményvégpont-javulás, MASLD-ben (a cikk terminológiája szerint) steatosis/fibrosis irányú kedvező változások, OSAS-ben és térdarthrosisban tüneti javulás szerepel a bemutatott evidenciák között.
A szerzők a fejlesztési irányok között hangsúlyozzák az orális, kis molekulájú GLP-1RA-kat (pl. orforglipron), valamint a több receptoron ható dual/triple agonistákat (GLP-1–glukagon; GLP-1–amylin; GIP–GLP-1–glukagon), amelyek nagyobb hatékonyságot ígérnek – különösen testsúlycsökkentésben –, ugyanakkor több programban jelentős a gastrointestinalis mellékhatás-teher, ezért a dózistitrálás optimalizálását kulcskérdésnek tartják.
Biztonságossági fókuszként a cikk kiemeli az opticusi/retinalis eseményekkel kapcsolatos jelzéseket (potens GLP-1RA-k és tirzepatid mellett), valamint a fogyással járó izomtömegcsökkenés potenciális klinikai jelentőségét, különösen idősebb, sarcopeniás betegek esetében; ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy ezek a kérdések jelenleg nem írják felül az összesített kockázat–haszon arányt.
Nauck MA, Tuttle KR, Tschöp MH, Blüher M. Glucagon-like receptor agonists and next-generation incretin-based medications: metabolic, cardiovascular, and renal benefits. The Lancet. Published online 2026. január 14. doi:10.1016/S0140-6736(25)02105-1.
