A GLP-1 agonisták vérnyomásra gyakorolt ​​jótékony hatásai: átfogó áttekintés

A glükagonszerű peptid-1 receptor agonisták (GLP-1 RA-k) új távlatokat nyitnak a magas vérnyomás kezelésében, különösen azoknál a betegeknél, akik elhízással vagy cukorbetegséggel is küzdenek. Bár ezek az eredetileg diabétesz kezelésére kifejlesztett szerek nem helyettesítik a klasszikus antihipertenzív terápiákat, egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy kiegészítő szerepük jelentős lehet a szív-érrendszeri kockázat csökkentésében. A cikk a GLP-1 RA-k vérnyomásra gyakorolt hatásait, mechanizmusait és klinikai jelentőségét elemzi naprakész szakirodalmi adatok alapján.

A hipertónia és metabolikus betegségek összefonódása

A hipertónia továbbra is a kardiovaszkuláris betegségek egyik legfontosabb kockázati tényezője világszerte, különösen a 2-es típusú diabéteszben (T2DM) és az elhízásban szenvedő betegek körében. A GLP-1 receptor agonisták, amelyeket eredetileg a vércukorszint szabályozására fejlesztettek ki, mára egyre szélesebb körű terápiás hatást mutatnak, beleértve a testsúlycsökkentést, a lipidprofil javítását, a gyulladás mérséklését és – ahogy egyre több kutatás jelzi – a vérnyomás enyhe csökkenését is.

A vérnyomáscsökkentés mechanizmusai

A GLP-1 RA-k több mechanizmus révén fejtik ki vérnyomáscsökkentő hatásukat, amelyek egymást kiegészítve járulnak hozzá a szisztolés és diasztolés értékek mérsékléséhez:

1. Érrendszeri hatások és endotélfunkció javulása

GLP-1 receptorok alacsony sűrűségben, de kimutathatók a szív- és érrendszer szöveteiben. Aktiválásuk fokozza a nitrogén-oxid (NO) termelést, ezáltal elősegítve az érrelaxációt és a vazodilatációt. Különösen a szisztolés vérnyomás csökkenése jellemző, ami a nagyerek tágulékonyságának fokozódásával magyarázható.

2. Neurohormonális szabályozás és szimpatikus aktivitás

A GLP-1 agonisták stimulálhatják a központi idegrendszer GLP-1 receptorait, ezzel növelve a szimpatikus tónust. Ez általában 2–4 ütés/perc szívfrekvencia-emelkedéssel jár. Ugyanakkor a testsúlycsökkenés és az érfali tónus csökkenése összességében a vérnyomás mérséklődését eredményezi.

3. Veseműködés és nátriumháztartás

A vesék proximális tubulusaiban jelen lévő GLP-1 receptorok aktiválása fokozza a nátrium- és vízkiválasztást. Ez csökkenti a plazmatérfogatot és a perifériás ellenállást. A natriuretikus hatás a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) gátlásával is társul.

4. Testsúlycsökkentés és anyagcsere-javulás

A GLP-1 RA-k erőteljes súlycsökkentő hatása közvetve, de jelentősen befolyásolja a vérnyomást. A zsírszövet csökkenésével javul az inzulinérzékenység, csökken az inzulinszint, gyengül a szimpatikus aktivitás, és mérséklődik a gyulladás – mindezek hozzájárulnak a vérnyomás tartós csökkenéséhez.

Klinikai bizonyítékok: mit mutatnak a nagy vizsgálatok?

LEADER vizsgálat – Liraglutid

Több mint 9300 T2DM-betegen végzett vizsgálat, amelyben a liraglutid 13%-kal csökkentette a súlyos kardiovaszkuláris események (MACE) előfordulását, miközben 1,2 mmHg szisztolés vérnyomáscsökkenést is kimutattak.

REWIND vizsgálat – Dulaglutid

A vizsgálat 9901 T2DM-beteget vont be, és a dulaglutid alkalmazása 12%-kal csökkentette a MACE előfordulást, valamint 1,7 mmHg szisztolés vérnyomáscsökkenést eredményezett.

SUSTAIN-6 vizsgálat – Semaglutid

Semaglutid 0,5 és 1 mg-os dózisai 26%-os kockázatcsökkenést mutattak a MACE tekintetében, miközben a szisztolés vérnyomás átlagosan 2,6 mmHg-rel csökkent.

SURMOUNT-1 vizsgálat – Tirzepatid

Bár nem diabéteszes, elhízott betegeken vizsgálták, a tirzepatid akár 6,8 mmHg szisztolés vérnyomáscsökkentést is eredményezett – jelentős testsúlycsökkenés kíséretében.

Hogyan viszonyulnak a GLP-1 RA-k a hagyományos vérnyomáscsökkentőkhöz?

A klasszikus antihipertenzívumok – mint az ACE-gátlók, ARB-k, tiazid diuretikumok vagy kalciumcsatorna-blokkolók – jellemzően 5–15 mmHg-rel csökkentik a szisztolés vérnyomást. Ehhez képest a GLP-1 RA-k 1–3 mmHg körüli csökkenést eredményeznek. Ez önmagában nem elegendő magas vérnyomás kezelésére, de metabolikus szindrómás vagy elhízott cukorbetegeknél hasznos kiegészítő terápiás lehetőség.

Mellékhatások és kihívások

GLP-1 RA-k leggyakoribb mellékhatásai gastrointestinalis jellegűek – hányinger, hányás, hasmenés –, különösen a kezelés kezdetén. Emellett magas költségük és parenterális alkalmazásuk is korlátozza a széles körű alkalmazhatóságot. Ugyanakkor az olyan előnyök, mint a testsúlycsökkentés, glikémiás kontroll javulása, gyulladáscsökkentés, különleges értéket adnak ezeknek a szereknek.

Szakmai ajánlások és jövőbeli irányok

Az Amerikai Diabetes Társaság (ADA) és az Európai Hypertonia Társaság egyaránt kiemeli a GLP-1 RA-k szerepét a magas kardiovaszkuláris kockázatú cukorbetegek kezelésében. Ugyanakkor nem javasolják elsőként választandó vérnyomáscsökkentőként ezen szerek használatát, mivel a vérnyomáscsökkentő hatásuk korlátozott mértékű.

Összefoglalás

A GLP-1 receptor agonisták új lehetőségeket kínálnak az anyagcsere-betegségek komplex kezelésében. Bár monoterápiaként nem alkalmasak vérnyomáscsökkentésre, a súlycsökkentő, inzulinérzékenység-javító és gyulladáscsökkentő hatásaik révén kiválóan kiegészítik a klasszikus antihipertenzívumokat, különösen elhízott vagy diabéteszes betegek esetében. A jövőbeni kutatások célja az ideális betegcsoportok azonosítása és a hosszú távú hatások pontosabb megértése.

Dhir Gala, Fady Botros, Amgad N. Makaryus. The Beneficial Effects of Glucagon-Like Peptide-1 Agonists on Blood Pressure: A Comprehensive Review. Rev. Cardiovasc. Med. 2025, 26(12), 45204. https://doi.org/10.31083/RCM45204