Mikroműanyagok detektálhatók a súlyos miokardiális infarktust elszenvedő páciensek 84 százalékának coronaria-keringésében
A European Heart Journal folyóiratban publikált legújabb kutatási eredmények arra utalnak, hogy a környezeti műanyagszennyezés a véráram közvetítésével közvetlenül a szívizomzatba juthat. A vizsgált adatok rávilágítanak, hogy a legkiterjedtebb mikroműanyag-terhelést a legsúlyosabb típusú akut miokardiális infarktussal kezelt páciensek hordozzák, ami új dimenziót nyit a környezeti ártalmak és a kardiovaszkuláris kórképek patofiziológiai hátterének megértésében.
A vizsgált betegpopuláció és a coronaria-keringés analízise
A kutatók a vizsgálat során mikroműanyagokat és nanoműanyagokat detektáltak a súlyos szívinfarktuson átesett páciensek 84 százalékának coronariáiból származó vérben. Ezzel szemben a krónikus iszkémiás szívbetegségben szenvedő érintettek 40 százalékánál, míg a normál koszorúér-státuszú kontrollcsoport tagjainak mindössze 32 százalékánál volt kimutatható a műanyagrészecskék jelenléte.
A kutatás rámutatott arra is, hogy az infarktust elszenvedett csoport vérében a műanyagok sokkal szélesebb spektruma volt azonosítható. A leggyakrabban kimutatott anyag a polietilén volt, amely a világon az egyik legelterjedtebben alkalmazott műanyagtípus, egyben a csomagolóanyagok és a mindennapi fogyasztási cikkek alapvető összetevője.
Noha a jelenlegi eredmények közvetlenül nem bizonyítják, hogy a műanyagrészecskék önmagukban miokardiális infarktust indukálnak, jelentősen erősítik azokat a hipotéziseket, miszerint a szennyeződések gyulladásos folyamatokon, a tüdő expozícióján és az erek károsításán keresztül szorosan összefüggnek a kardiovaszkuláris megbetegedésekkel.
A mikroműanyagok bejutási útvonalai és a mintavétel metodikája
A mikro- és nanoműanyagok a környezetben szinte mindenhol jelen lévő apró részecskék. Az elmúlt évek során a tudományos közösség egyre gyakrabban azonosította ezeket emberi szövetekben és szervekben. Korábban azonban nem álltak rendelkezésre meggyőző adatok arról, hogy ezek a részecskék jelen vannak-e a coronaria-keringésben, illetve hogy az olyan környezeti expozíciók, mint a dohányzás vagy a légszennyezettség, befolyásolják-e a jelenlétüket.
Az 5 milliméternél kisebb mikroműanyagok, valamint a sejtekkel interakcióba lépni képes nanoműanyagok (<1 μm) hosszú távú egészségügyi hatásai bizonytalanok, bár jelenlétüket már kimutatták vérben, tüdőben, méhlepényben és anyatejben.
Az új vizsgálatba 61 pácienst vontak be Olaszországban. A résztvevőket három csoportba sorolták: ST-elevációval járó miokardiális infarktus (STEMI), krónikus coronaria-szindróma (CCS), valamint normál coronaria-státusz. A szakemberek a mintákat közvetlenül a szívet ellátó erekből, valamint a perifériás keringésből vették. Ez a fejlett metodika lehetővé tette annak bizonyítását, hogy a részecskék specifikusan a coronaria-rendszerben keringenek.
A dohányzás és a légszennyezettség mint facilitáló tényezők
A kutatócsoport részletesen dokumentálta a betegek dohányzási anamnézisét, és becslést készített a páciensek légszennyezettségi expozíciójáról (PM2.5 koncentráció). A vizsgálat során a dohányzás bizonyult az egyik legerősebb korreláló tényezőnek: a dohányzó páciensek esetében hatszor nagyobb valószínűséggel mutattak ki mikroműanyagokat a vérben.
A környezeti szállópor-terhelés elemzése során azonos mintázat rajzolódott ki. A vizsgálat legmarkánsabb megállapítása, hogy minden egyes olyan páciens tesztje pozitív lett a műanyagrészecskékre, aki dohányzott és egyidejűleg magas légszennyezettségi expozíciót szenvedett el. Ezzel szemben az expozíciómentes kontrollszemélyeknél a detektálási arány 12,5 százalékra csökkent. A megállapítások szerint a dohányzás és a légszennyezettség egyaránt megkönnyítheti a mikro- és nanoműanyagok véráramba jutását a tüdő alveoláris rendszerén keresztül.
Szisztémás gyulladás, endothel diszfunkció és artériás plakkok
A klinikai bizonyítékok egyre egyértelműbben jelzik a nanoműanyagok (NMP) és a kardiovaszkuláris kórképek közötti kapcsolatot. Korábbi vizsgálatok során carotis endarterectomián átesett betegek atheroscleroticus plakkjaiban is detektáltak NMP-ket, ami fokozott infarktus- és stroke-kockázattal, illetve magasabb összmortalitással társult.
A STEMI-csoport esetében a kutatók az NMP-koncentráció mellett a gyulladásos biomarkerek – kiemelten a tumor nekrózis faktor-α (TNF-α) és az interleukin-6 (IL-6) – szignifikánsan magasabb szintjét is detektálták. Ezek a molekulák az immunválasz és a szisztémás gyulladásos stressz alapvető mediátorai. Az adatok arra engednek következtetni, hogy a keringésbe jutó műanyagrészecskék az érszövetekben akkumulálódva aktiválják a vaszkuláris károsodás kulcsfontosságú mechanizmusait, beleértve az oxidatív stresszt, a gyulladást és az endothel diszfunkciót.
A kardiovaszkuláris rizikóstratifikáció új korszaka
Az epidemiológiai, klinikai és mechanikai bizonyítékok konvergenciája rámutat, hogy a műanyagszennyezés egy korábban alulértékelt, ám potenciálisan determináló kardiovaszkuláris rizikófaktor. Az antropocén korban a kardiovaszkuláris prevenció egyre inkább az exposoma káros komponenseinek, így a műanyagok növekvő terhének mérséklésén is múlik majd. A légszennyezést, a dohányfüst-expozíciót és a műanyagszennyezést célzó integrált szakmapolitikai döntések a jövőben elengedhetetlenné válnak a lakosság kardiovaszkuláris egészségének megőrzése érdekében.
Forrás: European Heart Journal / SciTechDaily (2026): Microplastics Found in 84% of Serious Heart Attack Patients
Ez a cikk mesterséges intelligencia segítségével készült, majd szerkesztőségünk áttekintette, korrigálta és jóváhagyta. A hivatkozott forrásokat szerkesztőségünk választotta, és a tartalom pontosságának, időszerűségének biztosítása érdekében a szöveget az eredeti forrással összevetette.
