A reumatoid artritisz és a súlyos kardiovaszkuláris események összefüggése

A rheumatoid arthritis (RA) kardiovaszkuláris szempontból régóta ismert rizikótényező: a krónikus szisztémás gyulladás felgyorsítja az atherosclerosist, endothel-diszfunkciót okoz, és megváltoztatja a szívizom szerkezetét és funkcióját. Az Amerikai Kardiológiai Társaság (ACC/AHA) és az Európai Reumatológiai Szövetség (EULAR) egyaránt a kardiovaszkuláris kockázatot fokozó állapotok között tartja számon az RA-t. Mindazonáltal nyitott kérdés maradt: vajon egy normális terheléses szívizom-perfúziós vizsgálat (MPI) RA-ban ugyanolyan megbízható prognosztikai biztonságérzetet nyújt-e, mint az autoimmun betegséggel nem rendelkező populációban?

Ezt a kérdést járta körül a Yale Egyetem kutatócsoportjának retrospektív, egyközpontú vizsgálata, amelynek eredményei az American Journal of Preventive Cardiology folyóiratban jelentek meg 2026-ban.

A vizsgálat felépítése

A kutatás 282 reumatológus által diagnosztizált RA-s és 282 illesztett, autoimmun betegségtől mentes kontroll beteg adatait elemezte, akik 2016 és 2021 között SPECT vagy PET alapú terheléses MPI vizsgálaton estek át. A két csoport illesztése propensity score módszerrel történt, amelynek során az életkort, a nemet, a kardiovaszkuláris komorbiditásokat és a stresszmodalitást vették figyelembe – az eredmények így valóban az RA-hoz köthető hatást tükrözik, nem pedig a betegcsoportok demográfiai vagy klinikai különbségeit.

Az elsődleges végpont a major adverse cardiovascular events (MACE) kompozit mutatója volt, amely kardiovaszkuláris halálozást, myocardialis infarctust (MI), szívelégtelenség miatti kórházi felvételt és késői revaszkularizációt foglalt magában. A medián utánkövetési idő 4,0 év volt.

Hasonló ischaemiaráta, mégis rosszabb kimenetel

A vizsgálat egyik legfontosabb megállapítása, hogy az RA-s és a kontroll csoportban a reverzibilis perfúziós defektusok – azaz az ischaemia – előfordulási aránya nem különbözött szignifikánsan (21% vs. 17%, p=0,234). Ezzel szemben a koronária-meszesedés (CAC) prevalenciája magasabb volt RA-ban (67% vs. 56%, p=0,048), ahogy a vizuális kálciumszkór mediánja is (2 vs. 1, p=0,013), ami szubklinikai atherosclerosis szempontjából nagyobb kumulatív kitettségre utal.

A 4 éves utánkövetési időszak alatt összesen 95 MACE-esemény következett be. Az RA önállóan, az ischaemiától és a CAC-tól függetlenül összefüggött a MACE fokozott kockázatával (igazított HR: 1,91; 95% CI: 1,24–2,95; p=0,003). Az RA-s betegek eseményspecifikus incidenciaaránya – kardiovaszkuláris halálozás, MI, szívelégtelenség miatti hospitalizáció, késői revaszkularizáció – következetesen magasabb volt, mint a kontrolloké, minden végpont esetén statisztikailag szignifikáns különbséggel (p<0,001).

A negatív perfúziós lelet nem azonosít alacsony kockázatú alcsoportot

A kutatás leginkább klinikai következményekkel bíró megfigyelése: az ischaemiamentes RA-s betegek kardiovaszkuláris kimenete több mint kétszer rosszabb volt, mint az ischaemiamentes kontrolloké (HR: 2,16; 95% CI: 1,27–3,68; p=0,005). Ezzel szemben az ischaemiával rendelkező csoportokban az RA-s és nem RA-s betegek között nem volt szignifikáns különbség a kimenetelben. Az ischaemia-negatív alcsoportra korlátozódó multivariábilis Cox-regressziós modellben az RA továbbra is az MACE független prediktora maradt (HR: 2,03; 95% CI: 1,18–3,48; p=0,010).

Ez az összefüggés a CAC figyelembevételével is fennállt: a kálciumos plakkok jelenlétére korrigált modellben az RA-hoz társuló MACE-kockázat szignifikáns maradt (HR: 2,02; 95% CI: 1,15–3,56; p=0,015). A detektálható koronária-meszesedéssel rendelkező betegek körében az RA önmagában is magasabb kockázattal járt a nem RA-s, hasonlóan meszesedett páciensekhez képest (HR: 1,97; 95% CI: 1,07–3,62; p=0,029).

A microvaszkuláris funkció szerepe egyelőre feltáratlan

A PET-vizsgálatból nyert myocardialis flow reserve (MFR) RA-s és kontroll betegek között nem mutatott szignifikáns különbséget (2,2 vs. 2,2; p=0,427). Ugyanez volt igaz a nyugalmi és terheléses myocardialis véráramlásra, valamint az RPP-korrigált MFR-értékekre is. A szerzők ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a PET-alcsoportban mindössze 56-56 beteg adatai álltak rendelkezésre, így ezek az eredmények alulteljesíthetnek kisebb-közepes különbségek kimutatásakor – megállapításaikat ezért elsősorban hipotézisgeneráló értékűnek tekintik.

RA-specifikus kockázati tényezők

Az RA-s kohorszon belül végzett elemzés szerint – a gyulladásos markerek és a betegségmódosító terápiák (DMARD-ok) együttes kontrollálása után – a magasabb életkor (HR: 1,03; p=0,031) és az emelkedett vörösvértest-süllyedés (ESR) (HR: 1,01 egységnyi növekményre; p=0,003) maradt az MACE független prediktora. A kortikoszteroidok, a konvencionális szintetikus, a biológiai és a célzott szintetikus DMARD-ok használata a multivariábilis modellben nem bizonyult szignifikáns kockázati tényezőnek.

Klinikai üzenet: proaktív kardiovaszkuláris megelőzés RA-ban

A tanulmány szerzői szerint a kapott eredmények megkérdőjelezik azt a korábbi feltételezést, hogy egy normális terheléses perfúziós vizsgálat egyenértékűen alacsony kockázatot jelent minden betegpopulációban. RA-ban a negatív MPI-lelet nem elegendő alap a prevenciós terápia visszatartásához vagy leépítéséhez. Ehelyett az RA diagnózisa önmagában indokolja a gondos kardiovaszkuláris kockázatkezelést – a lipidszintek, a vérnyomás és az életmódi tényezők agresszív kontrollját –, függetlenül attól, hogy a perfúziós képalkotás eltérést igazol-e.

A kutatás korlátai között kiemelendő a retrospektív, egyközpontú dizájn, a vizsgálatra irányítási torzítás lehetősége, valamint az, hogy az eredmények kizárólag terheléses vizsgálatra utalt, tünetes betegekre vonatkoznak – nem általánosíthatók tünetmentes vagy szűrőprogramban részt vevő RA-populációra. Gyulladásos markereket (ESR, CRP) csak az RA-s betegektől gyűjtöttek, így a két csoport közötti szisztémás gyulladásos teher közvetlen összehasonlítására nem volt lehetőség.

Frohlich BA, Pires JM, Kyrakoulis I, Wright CX, Csecs I, Ahmed AI, Jones X, Jacobs MM, Hinchcliff M, Miller EJ, Feher A. Association of rheumatoid arthritis with major adverse cardiovascular events despite normal myocardial perfusion imaging. American Journal of Preventive Cardiology. 2026. doi: 10.1016/j.ajpc.2026.101624