TyG-index és visceralis adipositás: kombinált mérőszámok pontosíthatják a középkorú és idős felnőttek CVD-kockázatbecslését
Egy nagyszámú, középkorú és idősebb felnőttet követő elemzés szerint a triglicerid–glükóz (TyG) index önmagában is összefügg a későbbi kardiovaszkuláris eseményekkel, ám a derékkörfogaton és a testarányokon alapuló, visceralis zsírfelhalmozódást jobban tükröző antropometriai indexekkel kombinálva erősebb asszociáció és jobb prediktív teljesítmény érhető el. A szerzők két, eltérő populációban (CHARLS és MESA) is igazolták, hogy a TyG–antropometriai kompozit mutatók hozzáadott értéket adhatnak a hagyományos rizikómodellekhez, miközben a vérnyomás részben közvetítő szerepet játszhat az összefüggésekben.
Háttér és célkitűzés
A TyG indexet a tanulmány az inzulinrezisztencia (IR) költséghatékony helyettesítő markereként tárgyalja, amely korábbi adatok alapján önálló kapcsolatot mutat atherosclerosissal, coronariabetegséggel és stroke-kal. A szerzők kiindulópontja, hogy a BMI nem különíti el kellő pontossággal a visceralis zsírfelhalmozódást, miközben több „újabb” antropometriai index (pl. WHtR, WWI, ConI) inkább a centrális zsíreloszlást ragadja meg. Céljuk az volt, hogy feltárják a TyG és a különböző antropometriai indexek interakcióját, együttes kapcsolatát a kardiovaszkuláris betegségek (CVD) incidenciájával, valamint az esetleges közvetítő (mediátor) mechanizmusokat, és rangsorolják a kompozit mutatók prediktív teljesítményét.
Anyag és módszer
Az elsődleges elemzés a China Health and Retirement Longitudinal Study (CHARLS) adatain alapult: 7046, 45 évnél idősebb résztvevőt vontak be, akiknél a kiinduláskor nem állt fenn CVD, és akiknél rendelkezésre álltak az éhomi vércukor-, triglicerid- és alapvető antropometriai adatok; az utánkövetés 9 évet ölelt fel. Külső validációként a Multi-Ethnic Study of Atherosclerosis (MESA) 6 472 résztvevőjének adatait használták (2000–2015), ahol az incident CVD-eseményeket független bizottság adjudikálta.
A TyG index számítása a közölt képlet szerint történt (éhomitriglicerid és éhomi glükóz felhasználásával), majd nyolc adipositás/centrális zsíreloszlást jelző indexet képeztek (BMI, WC, WHtR, ABSI, RFM, BRI, WWI, ConI), továbbá ezek TyG-vel szorzott kompozit változatait is kiszámolták (pl. TyG–WC, TyG–WHtR, TyG–WWI, TyG–ConI). Az összefüggéseket többváltozós Cox-regresszióval vizsgálták, ROC/AUC alapján értékelték a diszkriminációt és több modelldiagnosztikai mutatót (AIC, BIC, RMSE, Nagelkerke R²) is bemutattak; döntési görbe analízist (DCA) alkalmaztak a klinikai hasznosság közelítésére, valamint mediációs analízist végeztek a szisztolés/diastolés vérnyomás (SBP/DBP) lehetséges közvetítő szerepének becslésére.
Eredmények: incidens CVD, asszociációk és interakciók
A CHARLS kohorszban a 9 éves követés során 1 768 főnél (25,1%) alakult ki új CVD-esemény; a CVD-csoport idősebb volt, nagyobb arányban nő, és több metabolikus társbetegséget hordozott, továbbá magasabb TyG- és TyG–antropometriai indexértékeket mutatott. A teljesen korrigált modellben (életkor, nem, szociodemográfiai tényezők, életmód, diabetes, vesebetegség, hs-CRP) minden vizsgált TyG–antropometriai kompozit pozitív kapcsolatot mutatott az incident CVD-vel; a legerősebb asszociációt a TyG–WHtR adta: 1 SD növekedéshez 25%-kal magasabb kockázat társult (aHR 1,25; 95% CI 1,20–1,30). Ugyanebben a modellben a TyG index önmagában is szignifikáns maradt (aHR 1,12; 95% CI 1,07–1,17), míg több kompozit (pl. TyG–WC, TyG–BMI) ennél nagyobb kockázati becslést adott SD-nként.
Az interakció-elemzés a TyG és egyes antropometriai indexek között negatív irányú interakciót jelzett (subadditív mintázat): szignifikáns volt a TyGWC (HR 0,94; 95% CI 0,89–0,99), a TyGRFM (HR 0,95; 95% CI 0,90–1,00) és a TyG*BRI (HR 0,95; 95% CI 0,91–1,00) interakció, míg más indexeknél (pl. WHtR, BMI, WWI, ConI) nem észleltek szignifikáns interakciót. A szerzői értelmezés szerint ez „kockázati telítődésre” utalhat: magas visceralis adipositás mellett a TyG emelkedésével járó többletkockázat mérséklődhet.
Predikció, mediáció, küszöbhatások
A prediktív teljesítmény értékelésekor a szerzők azt közlik, hogy a TyG–visceralis adipositás kompozitok – különösen a TyG–WHtR – javították a CVD-kockázat becslését az alapmodellhez képest (AUC-növekedés CHARLS: +0,030; MESA: +0,024), és a hagyományos rizikófaktorok + TyG kombinációjánál jobb AUC-t adtak. A kompozit indexek közül a diszkrimináció „csúcsa” kohorszonként eltért: CHARLS-ban a TyG–WWI (AUC 0,578; 95% CI 0,563–0,594), míg MESA-ban a TyG–ConI (AUC 0,599; 95% CI 0,577–0,622) szerepelt a legjobban. Ugyanakkor a szerzők kiemelik, hogy mindkét kohorszban a TyG–WHtR adta a legnagyobb inkrementális javulást a baseline modellhez adva.
A mediációs elemzések alapján az SBP és a DBP részben közvetítette a TyG–CVD kapcsolatot (mindkettő kb. 18%-os mediációs aránnyal), és a TyG–antropometriai kompozitok CVD-vel való összefüggéseiben is kimutatható volt a vérnyomás részleges mediátor szerepe, az indirekt hatás nagysága indexenként változott. A dózis–válasz vizsgálatokban több kompozit indexnél J-alakú, nemlineáris összefüggést írtak le, és küszöbérték-analízissel olyan inflexiós pontokat azonosítottak, amelyeknél a kockázati görbe lefutása módosult (a TyG és a TyG–ABSI esetében lineáris kapcsolatot jeleztek, küszöbhatás nélkül).
Korlátok és értelmezési keretek
A szerzők hangsúlyozzák, hogy a CHARLS-ban a CVD-események önbevalláson alapultak, ami visszaemlékezési torzítást okozhat, ugyanakkor ezt külső validációval (MESA) igyekeztek ellensúlyozni. Megjegyzik azt is, hogy megfigyeléses vizsgálatról van szó, ezért kauzalitás nem állítható, és maradhat reziduális konfúzió; példaként említik a fizikai aktivitás és a gyógyszerdózisok részletességének hiányát, továbbá menopauzális státusz/hormonszintek korlátozott elérhetőségét.
Yin Y, Zhang J, Liu X, et al. The combination of visceral adiposity and triglyceride-glucose indices as predictors of cardiovascular disease incidence in middle-aged and older adults. European Journal of Medical Research. 2026. doi:10.1186/s40001-026-03907-x.
