Psoriasis elleni szisztémás terápiák biztonságossága diabetes mellitusban szenvedő betegeknél: kohorszvizsgálat a BIOBADADERM-regiszter alapján

A vizsgálat háttere

A psoriasis krónikus gyulladásos bőrbetegség, amely szorosan összefügg a metabolikus és kardiovaszkuláris komorbiditásokkal, és a diabetes mellitus a psoriasisos betegek körében gyakoribb, súlyosságával pedig arányos. Bár a psoriasis szisztémás kezeléseinek kardiovaszkuláris kockázatáról egyre több adat áll rendelkezésre, a diabéteszes betegek diabétesz-releváns mellékhatásainak (DM-AE) kockázatáról eddig kevés valós klinikai gyakorlatból származó bizonyíték létezett. A szerzők ezt a hiányt kívánták pótolni a spanyol BIOBADADERM regiszter adatainak elemzésével, amely országos, prospektív, multicentrikus kohorsz, és a szisztémás psoriasis-kezelést kapó betegek biztonságosságát követi nyomon a valós gyakorlatban.

Módszertan röviden

Az elemzésbe kizárólag azok a psoriasisos betegek kerültek be, akiknél diabetes mellitus is fennállt, és akik 2008 januárja és 2024 novembere között kezdtek meg valamilyen szisztémás terápiát 21 részt vevő kórházban. A vizsgált szerek közé tartoztak a klasszikus szisztémás kezelések (metotrexát, ciklosporin, acitretin), a foszfodieszteráz-4-gátló apremilaszt, valamint a biológiai terápiák (TNF-alfa-, IL-12/23-, IL-17- és IL-23-gátlók).

A diabéteszhez köthető mellékhatásokat (makrovaszkuláris események, diabéteszes nephropathia, retinopathia, neuropathia, hipoglikémia, ketoacidózis, illetve új keletű hiperglikémia és hipertrigliceridémia) a MedDRA-kódrendszer alapján, előre meghatározott szempontok szerint azonosították. Az elsődleges végpont a diabéteszhez köthető mellékhatások korrigált incidenciaráta-hányadosa (aIRR) volt, metotrexátot referenciaként használva, propensity score-alapú súlyozással korrigálva a zavaró tényezőkre.

A legfontosabb eredmények

A vizsgálat 732 beteget, 1401 kezelési ciklust és 2865 betegévnyi utánkövetést foglalt magában. Összesen 298 diabéteszhez köthető mellékhatást és 83 súlyos ilyen eseményt regisztráltak; a leggyakoribbak a hipertrigliceridémia, a hiperglikémia, a hipertónia, a kreatininszint-emelkedés és a szívelégtelenség voltak.

A korrigált kockázati arányok szerint:

• Apremilaszt: szignifikánsan alacsonyabb kockázat a metotrexáthoz képest (aIRR 0,30; 95% CI 0,10–0,60)
• Ciklosporin: jelentősen megemelkedett kockázat (aIRR 7,50; 95% CI 3,30–17,30)
• Acitretin: szintén magasabb kockázat (aIRR 2,10; 95% CI 1,20–3,70)
• Biológiai terápiák (TNF-alfa-, IL-12/23-, IL-17-, IL-23-gátlók): a metotrexáthoz képest nem mutattak szignifikáns eltérést

A súlyos diabéteszes mellékhatások tekintetében egyik kezelési csoport sem különbözött szignifikánsan a metotrexáttól, bár az apremilaszt és a ciklosporin esetében a különbség a szignifikancia határát súrolta.

Mit üzennek az eredmények a klinikai gyakorlat számára

Ciklosporin: kerülendő diabéteszes betegeknél. A szer ismerten hiperlipidémiát, hipertóniát, nephrotoxicitást és fokozott kardiovaszkuláris eseményrátát okoz psoriasisos betegeknél, emellett gátolja a hasnyálmirigy inzulinszekrécióját, ami magyarázza a kohorszban észlelt kiugróan magas kockázatot. A szerzők megjegyzik, hogy ezen adatok alapján a ciklosporin általában nem ajánlott diabéteszes psoriasisos betegek kezelésére.

Acitretin: fokozott óvatosság indokolt. A szer hiperlipidémiát indukálhat, ami további kardiovaszkuláris kockázati tényezőt jelent diabéteszeseknél, míg glikémiás kontrollra gyakorolt hatása kevéssé tisztázott; a jelen eredmények alapján használata diabéteszes betegeknél korlátozandó.

Metotrexát: továbbra is elterjedt, de körültekintést igényel. A szert azért választották referenciaként, mert a rutin klinikai gyakorlatban továbbra is az egyik leggyakrabban alkalmazott konvencionális szisztémás terápia, gyakran első vonalbeli kezelésként is, alacsony költsége és széles körű hozzáférhetősége miatt, jóllehet egyes irányelvek diabéteszes betegeknél nem javasolják elsődlegesen. A szer diabéteszes nephropathiás betegeknél fokozott hepatotoxicitási kockázattal járhat a csökkent vesekiválasztás miatt, ezért alacsonyabb kezdő dózis és szoros monitorozás indokolt.

Apremilaszt: kedvező metabolikus profil. A PDE4-gátló kedvező hatásokat mutatott a metabolikus paraméterekre diabéteszes psoriasisos betegeknél is, korábbi vizsgálatokban a súlyos kardiovaszkuláris események gyakoriságát is csökkentette, emellett szerény testsúlycsökkenést és a glükózmetabolizmus javulását is leírták vele kapcsolatban, ami összhangban áll a jelen kohorszban tapasztalt alacsony kockázattal.

Biológiai terápiák: semleges kép, de korlátozott adatok. A TNF-alfa-gátlók javíthatják az inzulinérzékenységet a gyulladás-indukálta inzulinrezisztencia csökkentésén keresztül, ugyanakkor a diabétesz korábbi vizsgálatokban önmagában is a súlyos fertőzések kockázati tényezőjének bizonyult biológiai kezelés mellett. A szerzők hangsúlyozzák, hogy a psoriasisos, diabéteszes betegek biológiai kezelésének diabétesz-specifikus biztonságossági adatai továbbra is korlátozottak.

Klinikai jelentőség

A szerzők összegzésükben kiemelik, hogy az eredmények klinikailag releváns különbségeket tárnak fel a szisztémás psoriasis-terápiák diabéteszhez köthető szövődményprofiljában, és segíthetnek az optimális kezelés kiválasztásában diabéteszes psoriasisos betegeknél. A vizsgálat korlátja, hogy megfigyeléses jellegű, nem randomizált kohorszelemzésről van szó, amelyben a maradék zavaró hatások propensity score-alapú korrekció ellenére sem zárhatók ki teljesen.

Forrás: Lluch-Galcerá JJ, Carrascosa JM, González-Quesada A, et al. Safety of Systemic Therapies for Psoriasis in Patients With Diabetes Mellitus: A Cohort Study From the BIOBADADERM Registry. Actas Dermo-Sifiliográficas. 2026;117:104688.