A demencia diagnosztizálása a tünetek megjelenése után 3,5 évig tart

A demenciában szenvedőknél átlagosan 3,5 évvel a tünetek első észlelése után diagnosztizálják a betegséget, korai demenciában szenvedőknél még később, akár 4,1 évvel a tünetek megjelenése után – derül ki az UCL kutatói által végzett új tanulmányból.

Az International Journal of Geriatric Psychiatry című folyóiratban megjelent tanulmány az első szisztematikus áttekintés és metaanalízis, amely a demencia diagnózisáig eltelt időt vizsgáló kutatásokat elemezte.

A kutatók 13 korábban publikált, Európában, az Egyesült Államokban, Ausztráliában és Kínában végzett tanulmány adatait tekintették át, összesen 30.257 résztvevő adatait közölve. A kutatócsoport a tünetek megjelenése (a betegekkel vagy a családtagokkal folytatott interjúk vagy orvosi feljegyzések alapján értékelt) és a demencia végső diagnózisa között eltelt átlagos időtartamot vizsgálta.

A tanulmány vezető szerzője, Dr. Vasiliki Orgeta elmondta: „A demencia időben történő diagnosztizálása továbbra is jelentős globális kihívás, amelyet számos tényező alakít, és sürgősen szükség van speciális egészségügyi stratégiákra a helyzet javítása érdekében. Más tanulmányok becslései szerint a magas jövedelmű országokban a demenciás betegeknek csak 50–65%-át diagnosztizálják, sok országban pedig még alacsonyabbak a diagnosztikai arányok.”

„Az időben felállított diagnózis javíthatja a kezelésekhez való hozzáférést, és egyeseknél meghosszabbíthatja az enyhe demenciával való együttélés idejét, mielőtt a tünetek súlyosbodnának.”

Egy 10 vizsgálatot felölelő, összesített metaanalízisben a kutatók azt találták, hogy jellemzően 3,5 év telik el a tünetek első megjelenésétől a demencia diagnózisáig, vagy 4,1 év a korai demenciában szenvedők esetében, egyes csoportokban nagyobb valószínűséggel tapasztalnak hosszabb késedelmet.

Dr. Orgeta hozzátette: „A demencia diagnosztizálásának felgyorsításához több fronton kell fellépnünk. A társadalmi kampányok segíthetnek a korai tünetek jobb megértésében és a megbélyegzés csökkentésében, arra ösztönözve az embereket, hogy hamarabb segítséget kérjenek. A klinikusok képzése kulcsfontosságú a korai felismerés és beutalási folyamat javításához, valamint a korai beavatkozáshoz és az egyénre szabott támogatáshoz való hozzáféréshez, hogy a demenciában szenvedők és családjaik megkaphassák a szükséges segítséget.”