Az atogepant és a topiramát tolerálhatósága, biztonságossága és hatásossága migrénes felnőttek körében
A 3b fázisú, randomizált TEMPLE-vizsgálat az orális CGRP-receptor-antagonista atogepant és a migrén preventív kezelésében széles körben alkalmazott topiramát tolerálhatóságát, biztonságosságát és hatásosságát hasonlította össze felnőtt betegek körében.
Közvetlen összehasonlítás orális kezelésekkel
A migrén prevenciójában a topiramát továbbra is gyakran alkalmazott, nem migrénspecifikus terápiás lehetőség. Használatát ugyanakkor a nemkívánatos események, illetve a kezelés tartós folytatását korlátozó tolerálhatósági problémák befolyásolhatják. Az atogepant szájon át alkalmazható, a CGRP-receptort gátló, migrénspecifikus készítmény, amelynek preventív hatásosságát korábban epizodikus és krónikus migrénben is vizsgálták.
A TEMPLE az első olyan randomizált, közvetlen összehasonlító vizsgálat, amely az atogepantot hagyományos, szájon át alkalmazott, nem migrénspecifikus preventív szerrel, topiramáttal vetette össze. Elsődleges végpontként azt értékelték, hogy a résztvevők milyen arányban szakították meg a kezelést a kezelés során fellépő nemkívánatos események miatt. A másodlagos végpontok között szerepelt a havi migrénnapok változása, az 50%-os vagy nagyobb javulást elérők aránya, valamint a fejfájással összefüggő funkcionális állapot, az életminőség és a kognitív funkció beteg által jelzett alakulása.
A vizsgálat felépítése
A multicentrikus, kettős vak, double-dummy, aktív kontrollos kutatást 12 ország 73 centrumában végezték. A kettős vak kezelési időszak 24 hétig tartott; ezt 52 hetes, nyílt elrendezésű biztonságossági periódus követte, amelynek eredményeit a közlemény nem ismerteti.
A vizsgálatba 18–80 éves, legalább egy éve migrénnel élő felnőttek kerülhettek be. A résztvevőknek a szűrést megelőző három hónapban átlagosan legalább havi négy migrénnapot kellett dokumentálniuk, és ugyanezt a gyakorisági feltételt a négyhetes szűrési és kiindulási időszakban is teljesíteniük kellett. Epizodikus és krónikus migrénben szenvedő betegek egyaránt részt vehettek.
A betegeket 1:1 arányban osztották be napi egyszeri 60 mg atogepant vagy topiramát kezelésre. A topiramát adagját napi 25 mg-ról emelték a beteg által tolerált napi 50, 75 vagy 100 mg-os dózisig.
A 730 szűrt személy közül 545 beteget randomizáltak; a biztonságossági populációba 540 résztvevő került. Közülük 273 beteg atogepantot, 267 topiramátot kapott. A betegek átlagéletkora 39,6 év volt, az átlagos kiindulási havi migrénnap-szám 11-nek adódott. A vizsgálati populáció 89%-a nő, 96%-a fehér bőrű volt, és a résztvevők 28%-a teljesítette a krónikus migrén kritériumait.
Kevesebb kezelésmegszakítás atogepant mellett
Az elsődleges végpont alapján az atogepant tolerálhatósága kedvezőbbnek bizonyult. A 24 hetes kettős vak periódusban kezelés során fellépő nemkívánatos esemény miatt az atogepantot kapók 12%-a — 273 betegből 33 fő — szakította meg a terápiát. A topiramátcsoportban ez az arány 30% volt: 267 betegből 79 résztvevő hagyta abba a kezelést ilyen okból. Az atogepant és a topiramát közötti relatív kockázat 0,4 volt (95%-os konfidenciaintervallum [CI]: 0,3–0,6; p<0,0001).
A két csoport közötti eltérés már a topiramát dózistitrálási szakaszában kialakult, és a fenntartó kezelés alatt is fennmaradt. A kettős vak időszakot a gyógyszer idő előtti elhagyása nélkül az atogepantcsoportba randomizáltak 81%-a, a topiramátot kapók 63%-a fejezte be.
Bármilyen, kezelés során jelentkező nemkívánatos eseményt az atogepantcsoport 77%-ában észleltek, míg topiramát mellett ez az arány 89% volt. A vizsgálati kezeléssel összefüggőnek minősített eseményeket a résztvevők 56%-ánál, illetve 78%-ánál regisztrálták.
A topiramát jellegzetes nemkívánatos eseménye, a paraesthesia a betegek 41%-ánál jelentkezett, szemben az atogepantcsoport 5%-ával. Figyelemzavart a résztvevők 10%-a, illetve 7%-a jelzett. A hányinger atogepant mellett 20%-ban, topiramát mellett 16%-ban fordult elő, míg a székrekedés 10%, illetve 5%-os gyakoriságú volt. Súlyos, kezelés során fellépő nemkívánatos eseményt hat atogepantot és három topiramátot kapó résztvevőnél jelentettek. Egy, atogepant mellett kialakult anafilaxiás reakciót minősítettek a vizsgálati gyógyszerrel összefüggőnek; haláleset nem történt.
Kedvezőbb hatásossági eredmények
Az atogepant a rangsorolt másodlagos végpontok mindegyikén kedvezőbb eredményt mutatott. A 4–6. kezelési hónapban a havi migrénnapok átlagosan legalább 50%-os csökkenését az atogepantcsoport 64%-a érte el, szemben a topiramátcsoport 39%-ával. A relatív kockázat az atogepant javára 1,6 volt (95%-os CI: 1,4–2,0; p<0,0001).
A havi migrénnapok kiinduláshoz viszonyított csökkenése szintén nagyobb volt atogepant mellett. A 4–6. hónapban a legkisebb négyzetek módszerével becsült átlagos változás atogepant alkalmazásakor –6,3 nap, topiramát mellett –4,5 nap volt. A két kezelés közötti különbség –1,8 migrénnapnak adódott (95%-os CI: –2,5 és –1,0; p<0,0001).
A havi migrénnapok száma már az első kezelési hónapban erőteljesebben csökkent atogepant mellett: a változás –4,7 nap volt, míg topiramáttal –2,4 napot mértek. A hatodik hónapra a csökkenés –6,4, illetve –4,7 napot ért el.
A beteg által jelzett funkcionális kimenetelek is az atogepant előnyét tükrözték. A 24. hétre a Headache Impact Test-6 pontszámának csökkenése –11,7 volt az atogepant-, és –7,4 a topiramátcsoportban; a kezelések közötti különbség –4,3 pontnak adódott. A migrénspecifikus életminőségi kérdőív szerepfunkciót korlátozó alskáláján az atogepant 33,5, a topiramát 23,1 pontos javulást eredményezett.
A betegek globális állapotértékelésében az atogepantot kapók 69%-a ítélte állapotát „sokkal jobbnak” vagy „nagyon sokkal jobbnak” a 24. hétre, míg a topiramátcsoportban ez az arány 37% volt. A kognitív funkciót értékelő PROMIS-CF skála a 6. héten 5,2 pontos javulást mutatott atogepant, és 0,2 pontos változást topiramát mellett.
Biztonságossági korlátok
A vérnyomásban, az elektrokardiográfiás paraméterekben és a biztonságossági laboratóriumi értékekben nem azonosítottak következetes, kezeléssel összefüggő eltérést. A topiramátcsoport 26%-ában ugyanakkor potenciálisan klinikailag jelentős szérumbikarbonát-csökkenést észleltek. Három esetben fordult elő, hogy az alanin-aminotranszferáz értéke elérte a felső referenciahatár háromszorosát; ezek közül egy eseményt valószínűleg a vizsgálati gyógyszerrel összefüggőnek minősítettek. Az eset közepes súlyosságú volt, és a gyógyszer elhagyását követően rendeződött.
A vizsgálat korlátja, hogy a résztvevők többsége nő és fehér bőrű volt, ami befolyásolhatja az eredmények általánosíthatóságát. Placebokar hiányában a placebo- és nocebohatás sem ítélhető meg pontosan. A szerzők szerint a két szer eltérő mellékhatásprofilja a vak elrendezés fenntarthatóságát is befolyásolhatta. A vizsgálatot az AbbVie finanszírozta; a támogató részt vett a kutatás tervezésében, az adatgyűjtésben, az adatelemzésben, az eredmények értelmezésében és a kézirat elkészítésében.
Forrás: Reuter U, Van Dycke A, Versijpt J, et al. Tolerability, safety, and efficacy of atogepant versus topiramate in adults with migraine (TEMPLE): a randomised, head-to-head, phase 3b trial. Lancet Neurol. 2026;25:806–817. doi:10.1016/S1474-4422(26)00214-0.
Ez a cikk mesterséges intelligencia segítségével készült, majd szerkesztőségünk áttekintette, korrigálta és jóváhagyta. A hivatkozott forrásokat szerkesztőségünk választotta, és a tartalom pontosságának, időszerűségének biztosítása érdekében a szöveget az eredeti forrással összevetette.
