Fejfájás epilepsziában: a betegek közel 40 százalékát érinti a társbetegség
Szisztematikus áttekintés és metaanalízis alapján az epilepsziával élők körében a fejfájás terhe számottevő, mégis gyakran alulértékelt. A több mint 100 ezer beteg adatait összegző munka szerint a fejfájás nem csupán felnőttekben gyakori, hanem gyermekkorban is jelentős komorbiditás, ami a mindennapi ellátásban következetesebb felismerést indokol.
A vizsgálat háttere
Az epilepszia és a fejfájás gyakran együtt fordul elő, amit a szerzők a részben közös patofiziológiai mechanizmusokkal, köztük a corticalis hyperexcitabilitással, a genetikai hajlammal és a neurotranszmisszió egyensúlyának zavarával magyaráznak. A közlemény célja az volt, hogy pontosabban megbecsülje a fejfájás és főbb altípusainak prevalenciáját epilepsziában, beleértve a gyermekpopulációt is, ahol a rendelkezésre álló adatok eddig különösen hiányosak voltak.
A szerzők a fejfájásokat két nagy csoportba rendezték. Elkülönítették a rohamokkal időben összefüggő fejfájásokat és azokat a fejfájásformákat, amelyeknél a rohamokhoz való időbeli viszony nem volt meghatározható; az előbbibe a preiktális, iktális, posztiktális és interiktális formák, az utóbbiba elsősorban a migrén és a tenziós típusú fejfájás került.
Módszertan és beteganyag
A PROSPERO-adatbázisban előzetesen regisztrált szisztematikus áttekintéshez a szerzők a PubMed, az EMBASE, a Scopus és a Web of Science adatbázisait keresték át 2026 januárjáig. Olyan obszervációs vizsgálatokat vontak be, amelyek epilepsziával élő betegekben közöltek kvantitatívan értékelhető adatokat a fejfájás előfordulásáról.
A végső elemzésbe 73 tanulmány került be, összesen 103 357 epilepsziás beteggel, köztük 2067 gyermekkel. A statisztikai feldolgozás random hatású modellel történt, a heterogenitás feltárására pedig alcsoportelemzéseket végeztek földrajzi régió, életkor, epilepsziatípus, fejfájás-altípus, valamint a fejfájás-megállapítás módszere szerint.
A legfontosabb eredmények
Az összesített becslés szerint a fejfájás prevalenciája epilepsziában 40,36% volt, vagyis közel minden második-harmadik beteget érintett. A vizsgálatok között ugyanakkor jelentős heterogenitás mutatkozott, ami a minták, a diagnosztikai módszerek és a betegpopulációk különbségeire utal.
A gyermekpopulációban a fejfájás összesített prevalenciája 27,51% volt. A szerzők hangsúlyozzák, hogy ez az arány is számottevő terhelést jelez, ugyanakkor a gyermekekre vonatkozó eredmények értelmezését óvatossá teszi a kisebb esetszám, a széles konfidenciaintervallum és az, hogy több altípus becslése csupán néhány vizsgálaton alapult.
A földrajzi eltérések kifejezettek voltak. A legmagasabb prevalenciát Afrikában találták, ahol az összesített arány 75,96% volt, míg Észak-Amerikában mérték a legalacsonyabbat, 33,29 százalékkal; Európa 42,33, Ázsia 37,58, Dél-Amerika pedig 55,50 százalékos becsléssel szerepelt.
Az epilepsziatípus szerinti bontásban a különbségek mérsékeltebbnek bizonyultak. Generalizált epilepsziában 39,10 százalékos, focalis formákban 38,82 százalékos, kombinált focalis és generalizált esetekben 39 százalékos, nem osztályozott epilepsziában pedig 29 százalékos fejfájás-prevalenciát becsültek.
Fejfájás-altípusok és klinikai jelentőségük
A rohamokhoz nem egyértelműen kötött fejfájások közül a migrén prevalenciája 20,91 százalék, a tenziós típusú fejfájásé 19,90 százalék volt. A migrén aurával járó formáját 6,77 százalékra, aura nélküli formáját 14,67 százalékra becsülték.
A rohamokkal időben összefüggő fejfájások közül az interiktális forma fordult elő a leggyakrabban, 35,48 százalékos becsült prevalenciával, ezt követte a posztiktális fejfájás 27,06 százalékkal. A preiktális fejfájás 5,71 százalékos, az iktális fejfájás pedig 1,80 százalékos gyakorisággal szerepelt az elemzésben.
A terápiás alcsoportok vizsgálata szerint a monoterápiában részesülőknél magasabb volt a fejfájás összesített prevalenciája, mint a polytherapiát kapóknál. Monoterápia mellett 62 százalékos, polytherapia esetén 45 százalékos becslést közöltek, míg kezelés nélküli betegekben 33 százalékos prevalenciát találtak, utóbbi azonban a kevés vizsgálat miatt bizonytalanabb eredménynek tekinthető.
Korlátok és gyakorlati üzenet
A szerzők szerint az eredmények egyik legfontosabb korlátja a tanulmányok közötti jelentős heterogenitás, továbbá az, hogy a fejfájások időbeli kapcsolata a rohamokhoz sok közleményben nem volt kellően dokumentált. További bizonytalanságot okozott az eltérő vagy elavult diagnosztikai klasszifikációk használata, az önbevalláson alapuló adatgyűjtés, valamint egyes alcsoportokban a publikációs torzítás jelenléte is.
Mindazonáltal a munka fő üzenete egyértelmű: a fejfájás epilepsziában gyakori és klinikailag releváns komorbiditás. A szerzők rutinszerű, standardizált fejfájásfelmérést sürgetnek az epilepsziás betegek ellátásában, különös tekintettel a gyermekekre és azokra a fejfájástípusokra, amelyek a rohamok környezetében jelentkeznek, mégis könnyen rejtve maradnak a klinikai gyakorlatban.
Sharma A, Paruchuri A, Kola PR, et al. Burden of headache among people with epilepsy: A systematic review and meta-analysis. Seizure. 2026;138:71–83. doi:10.1016/j.seizure.2026.02.015.
