Fiatalkori stroke: Epidemiológiai áttekintés, kockázati tényezők és jövőbeli kutatási irányok

Bár az időskori stroke előfordulása világszerte csökkenő tendenciát mutat, a 18–49 év közötti korosztályban aggasztó növekedés tapasztalható. Egyre világosabb, hogy a fiatal felnőttek stroke-jának hátterében nemcsak klasszikus vaszkuláris kockázati tényezők, hanem kevésbé ismert, újszerű rizikófaktorok is szerepet játszanak. Az alábbi összefoglaló az International Journal of Stroke 2026-os publikációja alapján tekinti át a legfrissebb tudományos ismereteket a fiatal felnőttkori stroke-okkal kapcsolatban.

Epidemiológiai változások: a fiatal felnőttek növekvő kockázata

Az elmúlt két évtizedben a fejlett országokban alkalmazott megelőző intézkedések hozzájárultak az időskori iszkémiás stroke esetszámának csökkenéséhez. Ugyanakkor ezzel ellentétes trend rajzolódik ki a fiatal felnőttek körében: a 18–49 évesek között egyre gyakoribb az iszkémiás stroke előfordulása.

Ez a tendencia világszerte megfigyelhető, bár az egyes régiók közti különbségek jelentősek. Például Brazília és Kína egyes térségeiben az incidencia emelkedése 2015-ig dokumentálható volt, míg más közepes jövedelmű országokban az elmúlt években némi csökkenés mutatkozik. Az okok összetettek: részben a diagnosztikai eszközök fejlődésének (különösen az MRI-diffúziós képalkotásnak), részben a kockázati tényezők emelkedő prevalenciájának tudható be.

Klasszikus és újonnan azonosított kockázati tényezők

A fiatal stroke-betegek jelentős részénél a klasszikus vaszkuláris rizikótényezők – hipertónia, dohányzás, obesitas, hiperlipidémia – jelen vannak. Ezen túlmenően azonban számos kevésbé ismert tényező is hozzájárulhat a betegség kialakulásához. Az utóbbi időben egyre több adat támasztja alá a következő rizikófaktorok szerepét:

• Légszennyezettség: Összefüggést mutat a 55 év alattiak kardiovaszkuláris kockázatának növekedésével.

• Hosszú munkaidő, stressz: A krónikus pszichoszociális megterhelés, valamint a 40 órán túli heti munkaidő növeli a stroke kockázatát.

• Fokozott fizikai aktivitás, akut fertőzések: Bár a mozgáshiány önmagában rizikótényező, paradox módon az intenzív edzés vagy egy influenza-szerű megbetegedés is kiválthat stroke-ot.

• Illegális szerek: A kokain és az amfetaminok vazospazmust, endotheliális diszfunkciót, sőt, vasculitist is előidézhetnek, stroke-ot provokálva.

• Alvási apnoe, bipoláris zavar, daganatos betegségek, terhességi komplikációk: Ezek mind szerepet játszhatnak a stroke kialakulásában, különösen, ha egyéb kockázati tényezőkkel társulnak.

Diagnosztikai megközelítés: az „ABC” modell

A fiatal betegek stroke-diagnosztikája jellemzően átfogóbb, mint az idősebbeké, mivel az etiológia jóval sokrétűbb lehet. A nemzetközi ajánlások egyre inkább egységes, lépésenkénti megközelítést javasolnak, az „ABC” keretrendszer szerint:

• Arteries (artériák): MRA vagy CTA segítségével a cervikális és intracranialis erek vizsgálata, disszekció vagy arteriopathiák felismerésére.

• Blood (vér): Teljes vérkép, lipidprofil, gyulladásos markerek, glükóz, HbA1c. Alacsony kockázatú betegeknél antiphoszfolipid szindróma (APS) kizárása.

• Cardiac (szív): EKG, ritmusmonitorozás, kontrasztos transthoracalis echokardiográfia (TTE), szükség esetén transoesophagealis echokardiográfia (TEE) – különösen, ha pitvarfali defektus (PFO) lehetősége merül fel.

A PFO előfordulása a populációban eléri a 25%-ot, így oki szerepének megállapítása körültekintést igényel. Zárásának indikációja csak jól körülhatárolt esetekben merül fel, multidiszciplináris döntés alapján.

Hosszú távú kimenetel: túlélés, kiújulás, életminőség

Mortalitás: Az akut szakaszban a halálozás fiatal felnőtteknél alacsony (az első évben kb. 2,4%), 10 év alatt 5,5–16% közötti, ahol a halálozások kb. fele vaszkuláris eredetű. A férfiak mortalitása és az elveszett életévek száma jellemzően magasabb, mint a nőké.

Recidíva: A stroke ismétlődésének kockázata 1 év alatt 3–7%, 5 év alatt 11–13%, 10 év alatt 14–20%. A kiújulás esélye szignifikánsan eltér a különböző etiológiák mentén. A legmagasabb arányt az atherosclerosis mutatja, a legalacsonyabbat a meghatározatlan okú (kriptogén) stroke-ok.

Funkcionális kimenetel: Bár a páciensek 70–75%-a jó fizikai állapotban van hosszú távon (mRS 0–1), a látszólagos gyógyulás mögött gyakran fennmaradnak neuropszichológiai és mentális tünetek.

Pszichoszociális hatások: A kognitív hanyatlás, krónikus fáradtság, szorongás és depresszió az esetek jelentős részében fennmarad, gyakran még azoknál is, akik fizikailag jól rehabilitálódtak. A visszatérés a munkába sokszor akadályokba ütközik, és az alacsonyabb iskolai végzettség, rosszabb kognitív státusz vagy idősebb életkor csökkenti az esélyét.

Jövőbeli kutatási irányok és prevenciós lehetőségek

A legfontosabb cél a kockázati tényezők és kiváltó okok további azonosítása, valamint olyan prognosztikai eszközök kidolgozása, amelyek segítik az egyéni rizikóbecslést és a célzott másodlagos prevenciós stratégiák megvalósítását.

A folyamatban lévő SECRETO vizsgálat (NCT01934725) célja, hogy a kriptogén stroke-ot szenvedő fiatalok körében feltárja a lehetséges genetikai, környezeti és egyéb tényezőket. Ezzel párhuzamosan indult el a STOP (ISRCTN96178713) és a HALTI (NCT04475510) vizsgálat, amelyek azt kutatják, hogy mikor biztonságos az antitrombotikus terápia leállítása.

Záró gondolat

A fiatal felnőttek stroke-ja egyre jelentősebb egészségügyi kihívássá válik, amely a klasszikus prevenciós paradigmák újragondolását igényli. A fizikai tünetek mellett a pszichoszociális következmények felismerése és kezelése is kulcsfontosságú a teljes felépülés támogatásában. Az egyénre szabott ellátás és a multidiszciplináris szemlélet térnyerése meghatározó lehet a hosszú távú eredmények javításában.