Prenatális paracetamol-expozíció: Autizmus és ADHD kockázata szisztematikus áttekintések alapján
Hét metaanalízis adatait vetették össze
A paracetamolt hagyományosan elsőként választandó fájdalom- és lázcsillapítónak tekintik várandósság idején. Megfigyeléses vizsgálatok ugyanakkor összefüggést jeleztek a magzati expozíció és bizonyos idegrendszeri fejlődési zavarok között. Az eredmények megítélését nehezíti, hogy a gyógyszerszedés javallata, a családi háttér és az expozíció részletei eltérő pontossággal szerepeltek az egyes kutatásokban.
Tayebi-Hillali és munkatársai hat adatbázisban, 2025 novemberéig kerestek olyan szisztematikus áttekintéseket, amelyek metaanalízist közöltek a várandósság alatti paracetamolhasználat és az utódok autizmusa vagy ADHD-ja közötti kapcsolatról. Az összehasonlítás alapja a paracetamol-expozíciónak kitett és a nem exponált csoport volt. Az 595 találatból hét közlemény felelt meg a beválasztási feltételeknek: három az autizmust, hét az ADHD-t értékelte.
A bevont áttekintésekben szereplő kutatások több mint hárommillió résztvevő adatait érintették. Ez nem jelenti azt, hogy az egyes metaanalízisek résztvevőszámai összeadhatók: több áttekintés ugyanazokat az elsődleges vizsgálatokat is felhasználta. A szerzők az áttekintések módszertani megbízhatóságát AMSTAR-2-vel, az elsődleges vizsgálatok torzításkockázatát ROBINS-E-vel értékelték.
Autizmus: az összesített kockázati arány 1,17-ről 1,05-re mérséklődött
A három metaanalízis korlátozás nélküli együttes elemzésében a kockázati arány 1,17 volt (95%-os konfidenciaintervallum [KI]: 1,15–1,20). A kritikusan alacsony megbízhatóságú áttekintés kizárása után az arány továbbra is 1,17 maradt (95%-os KI: 1,09–1,25). Amikor kizárólag a magas megbízhatóságúnak minősített áttekintést vették figyelembe, az abban közölt arány 1,10 volt (95%-os KI: 0,98–1,24). Ez utóbbi intervallum az 1-et is tartalmazza.
Az átfedő áttekintések miatt a szerzők az elsődleges vizsgálatokat külön is összesítették. A magas torzításkockázatú vizsgálatok kizárása után öt tanulmány alapján 1,17-es kockázati arányt kaptak (95%-os KI: 1,07–1,29), jelentős vizsgálatok közötti eltéréssel (I² = 91,8%). A két alacsony torzításkockázatú vizsgálatra szűkítve az arány 1,05-re csökkent (95%-os KI: 1,02–1,08). A becslés közel került az összefüggés hiányát jelző 1-hez, de nem lett azonos vele; statisztikai összefüggésből ugyanakkor nem következik okság.
ADHD: a kisebb becslés mellett is jelentős az eltérés a vizsgálatok között
Az ADHD-t értékelő hét metaanalízis korlátozás nélküli összesítésében a kockázati arány 1,29 volt (95%-os KI: 1,24–1,33). A kritikusan alacsony megbízhatóságú áttekintések kizárása után öt metaanalízisből 1,28-as érték adódott (95%-os KI: 1,22–1,34). A magas megbízhatóságúnak minősített egyetlen áttekintés 1,16-os arányt közölt (95%-os KI: 1,05–1,29). Ez az utóbbi eredmény egy áttekintés becslése, nem több magas megbízhatóságú metaanalízis újonnan számított közös eredménye.
Az elsődleges vizsgálatok elemzésében a magas torzításkockázatú tanulmányok kizárása után tíz vizsgálat összesített kockázati aránya 1,21 volt (95%-os KI: 1,13–1,29). A három alacsony torzításkockázatú vizsgálatra korlátozva ez 1,17-re mérséklődött (95%-os KI: 1,04–1,31). Az utóbbi vizsgálatok eredményei azonban továbbra is jelentősen különböztek egymástól (I²=86,5%). A minőség szerinti szűrés tehát az ADHD esetében is gyengítette, de nem szüntette meg az összesített statisztikai összefüggést.
Az átfedő adatok és a zavaró tényezők szerepe
Az elsődleges vizsgálatok átfedését mérő mutató az összes bevont áttekintésre 25,4% volt; az autizmusra vonatkozó elemzéseknél 11,1%, az ADHD esetében 30,0%. Ha ugyanazon vizsgálatok eredményei több áttekintésen keresztül kerülnek az összesítésbe, a becslés látszólag pontosabb lehet a valóságosnál. Az elsődleges vizsgálatok külön elemzése ezért a tanulmány módszertanának lényeges része.
Az AMSTAR-2 szerinti értékelésben a legtöbb bevont áttekintés alacsony módszertani megbízhatóságú volt; magas besorolást csak egy kapott. Gyakori hiányosságnak bizonyult a kizárt elsődleges vizsgálatok indoklással ellátott jegyzékének hiánya. A paracetamol adagjáról szóló információk is hiányoztak vagy hiányosak voltak több áttekintésben. Az elsődleges vizsgálatok között a gyógyszer-expozíció meghatározása és a kimenetelek diagnosztikai kritériumai is eltértek.
Különösen fontos az indikáció miatti zavaró hatás: a paracetamolt láz vagy fájdalom miatt alkalmazzák, gyakran fertőzéses vagy gyulladásos állapot mellett. A megfigyeléses adatokból nehéz elkülöníteni, hogy a gyermek későbbi kimenetelével a gyógyszer vagy a kezelést szükségessé tevő anyai állapot függ össze. Az anyai életkor, dohányzás, túlsúly, krónikus vagy terhességi hipertónia, praeeclampsia és antidepresszáns-használat további lehetséges zavaró tényező.
Az expozíció mérése sem egységes. A vény nélkül is használt paracetamolról sokszor önbevallásból származnak az adatok, amelyek nem feltétlenül rögzítik pontosan az adagot, a bevétel gyakoriságát, időtartamát vagy a terhességi trimesztert. Egyes korábbi elemzések hosszabb, például 28 napot meghaladó használatnál nagyobb kockázatot jeleztek, de a dózis–válasz összefüggést alátámasztó adatok korlátozottak. A tartósabb gyógyszerszedés hátterében súlyosabb anyai állapot is állhatott.
A szerzők által tárgyalt svéd és japán vizsgálatok testvér-összehasonlításai a családon belül közös genetikai és környezeti tényezők hatását igyekeztek mérsékelni. Ezekben a külön elemzésekben a korábban jelzett összefüggés jelentősen gyengült vagy nem volt kimutatható. Fontos különbség, hogy ez a megállapítás a testvér-összehasonlításokra vonatkozik: az szisztematikus áttekintés alacsony torzításkockázatú elsődleges vizsgálatokat összesítő modelljeiben a kockázati arány mindkét kimenetelnél 1 fölött maradt. A testvér-összehasonlítás sem küszöböli ki teljesen a fennmaradó zavaró hatás lehetőségét.
A klinikai következtetés határai
A szerzők értelmezése szerint a várandósság alatti paracetamol-expozíció és az autizmus, illetve az ADHD közötti kapcsolatot a megfigyeléses kutatások módszertani korlátai valószínűleg túlbecsülték. A jelenlegi epidemiológiai bizonyíték nem támaszt alá meggyőző oksági kapcsolatot. Ez nem azt jelenti, hogy valamennyi lehetséges kockázat kizárható: az expozíció pontatlan mérése és a fennmaradó zavaró tényezők továbbra is korlátozzák az értelmezést. Maga az szisztematikus áttekintés sem értékelte formálisan a publikációs torzítást.
A tanulmány szerint a rendelkezésre álló adatok nem indokolják a jelenlegi felírási ajánlások módosítását. Klinikai javallat esetén a paracetamol továbbra is elsőként választandó lehetőség lehet a várandósság alatti láz és fájdalom kezelésére, az ajánlott adagban, a szükséges legrövidebb ideig. A kockázat–előny mérlegelés során a kezeletlen anyai láz, fájdalom vagy gyulladás lehetséges következményeit is figyelembe kell venni.
Forrás: Tayebi-Hillali H, Blanco-Suárez M, Rivas-Mundiña B, Limeres-Posse J, Diniz-Freitas M, Diz-Dios P. Prenatal exposure to paracetamol and the risk of autism and attention-deficit/hyperactivity disorder: An umbrella review and meta-meta-analysis. Dev Med Child Neurol. 2026;00:1–13. doi:10.1111/dmcn.70512.
Ez a cikk mesterséges intelligencia segítségével készült, majd szerkesztőségünk áttekintette, korrigálta és jóváhagyta. A hivatkozott forrásokat szerkesztőségünk választotta, és a tartalom pontosságának, időszerűségének biztosítása érdekében a szöveget az eredeti forrással összevetette.
