Egy új kutatás feltárja a gyulladás és a rák progressziója közötti régóta fennálló kapcsolatot
A Nature Genetics folyóiratban megjelent új kutatás eredményei igazolták a krónikus gyulladás korábban ismeretlen hatását a TP53-mutáns hemopoetikus őssejtekre.
A TP53 (tumor protein 53) a leggyakrabban mutálódó gén daganatos betegségekben. Ebben a tanulmányban a szerzők a leukémia agresszív típusa és a hemopoetikus őssejtek TP53 mutációi közötti kapcsolatot vizsgálták.
A hemopoetikus őssejtek (HSC-k) képesek differenciálódni annak érdekében, hogy minden vérsejttípust termeljenek, ami elengedhetetlen az egészséges vérrendszer fenntartásához. A HSC-k TP53 mutációit korábban összefüggésbe hozták a rák progressziós útvonalával, amely akut myeloid leukémia kialakulásához vezet. Eddig homályban maradtak azok a mechanizmusok, amelyek révén ezek a TP53-mutált vérőssejtek terjeszkednek és rákot okoznak.
Normál körülmények között a HSC-k fehérvérsejtekké differenciálódnak, amikor a szervezet gyulladást érzékel, és a termelődő fehérvérsejtek segítenek a fertőzés elleni küzdelemben. Ez a tanulmány azonban kimutatta, hogy a HSC-ben TP53-mutációt szenvedő betegeknél a gyulladás a TP53-mutáns sejtek szelektív expanziójához vezetett, amelyek nem tudnak normálisan differenciálódni.
A TP53-at "a genom őrzőjének" is nevezik, mert biztosítja, hogy a sejtek ne hordozzanak genetikai hibákat; ha ez mégis megtörténne, a TP53 aktiválja a programozott sejthalálnak nevezett folyamatot, és megakadályozza a sérült őssejtek terjedését.
Azokban a betegekben azonban, akiknél a TP53 működése károsodott, az őssejtek nem tudják megőrizni genomi integritásukat. Ebben az összefüggésben a gyulladás kimeríti a normál HSC-ket a csontvelőből, miközben elősegíti a TP53-mutáns sejtek terjeszkedését. Ez végül a rák agresszív típusához vezet.
A kutatók a betegek által adományozott sejteket elemezték, és felfedezték, hogy a leukémiában nagyobb valószínűséggel szenvedő betegek TP53-mutáns sejtjei gyulladásos folyamatokkal kapcsolatos gének aktiválódását mutatják. A szerzők egerek segítségével megerősítették, hogy a TP53 mutációt hordozó sejtek száma megnőtt, amikor az egerekben gyulladást indukáltak.
Ezután a szerzők megvizsgálták a gyulladás tipikus hatását normál és mutáns HSC-kben, és azt találták, hogy a TP53-mutáns sejtek kevesebb fehérvérsejtet termelnek, és ellenállnak a sejthalálnak is, amelyet jellemzően gyulladás indukál. Ez lehetővé tette a mutáns HSC-k számára, hogy „megnyerjék a versenyt”, és ezáltal a TP53-mutáns sejtek száma növekedett a vérben.
A kutatás azt is megvizsgálta, hogy a vérőssejtek mennyire képesek megőrizni genomi integritásukat, amikor gyulladásos ingert kaptak. A szerzők felfedezték, hogy a TP53 mutációk megváltoztatták azt, ahogy a sejtek reagálnak a genetikai kódjuk károsodására, így képtelenek voltak hatékonyan kijavítani a genetikai hibákat. Ezen genetikai hibák némelyike még inkább elősegítette a sejtek növekedését, és hozzájárult a rák kialakulásához.
Dr. Alba Rodriguez-Meira, a tanulmány egyik társszerzője a következőket mondta: "Összességében ezek az eredmények értékes betekintést nyújtanak abba, hogy a genetikai defektusok és a gyulladás hogyan hatnak egymásra a hematológiai daganatok kialakulásában. Ez a tanulmány új útvonalat nyithat meg korai felismerési módszerek és új kezelések előtt a TP53-mutáns leukémia és sok más daganattípus esetén, javítva a betegek kimenetelét."
Adam Mead professzor azt mondta: "Nagyon büszke vagyok erre a munkára, amely bemutatja, hogy az élvonalbeli egysejtes technikák hogyan nyújthatnak új betekintést az emberi betegségekbe. A gyulladás és a rák genetikai evolúciója közötti kapcsolatnak széleskörű következményei vannak, és most az a kihívás, hogy meghatározzuk, hogyan avatkozhatunk be ebbe a folyamatba a rák progressziójával összefüggő gyulladások hatékonyabb kezelése vagy akár megelőzése érdekében."
