Előrehaladott emlőrák: az ABC8 konszenzus a biomarkervezérelt kezelés és a multidiszciplináris ellátás szerepét erősíti
Az ABC8 nemzetközi konszenzusajánlásai az inoperábilis lokálisan előrehaladott és az áttétes emlőrák korszerű diagnosztikai, szisztémás, lokoregionális, támogató és palliatív ellátását értékelték valamennyi biológiai altípusban.
Az Advanced Breast Cancer (ABC) 8. nemzetközi konszenzuskonferenciáján 2025 novemberében 49 tagú, szakemberekből és betegek képviselőiből álló panel aktualizálta az előrehaladott emlőrák kezelésére vonatkozó ajánlásokat. A dokumentum az inoperábilis lokálisan előrehaladott és az áttétes emlőrákot egyaránt az előrehaladott emlőrák körébe sorolja.
A panel hangsúlyozza: a betegség az esetek túlnyomó többségében nem gyógyítható, ugyanakkor kezelhető; egyes betegek hosszú éveken át élhetnek kontrollált betegséggel.
Az ajánlások mögött rendelkezésre álló bizonyítékok, szakértői vélemények és konszenzusszavazások állnak. A kezelési lehetőségekhez való hozzáférés terén fennálló, országok közötti és országokon belüli különbségek továbbra is alapvető problémát jelentenek. A szerzők szerint a magas színvonalú diagnosztika, a korszerű szisztémás és lokoregionális kezelés, a multidiszciplináris betegellátás és az irányelvek alkalmazása nélkül a terápiás előrelépések nem fordíthatók át minden beteg számára tényleges túlélési nyereséggé.
A kivizsgálás és a döntéshozatal alapjai
Az előrehaladott emlőrák első megjelenésekor a minimális stádiummeghatározás része az anamnézis, a fizikális vizsgálat, a hematológiai és biokémiai laboratóriumi vizsgálat, valamint a mellkas, a has és a csontozat képalkotó vizsgálata. Metasztázis első felismerésekor – amennyiben könnyen hozzáférhető – lehetőleg szövettani mintát adó biopszia javasolt a diagnózis megerősítésére. Klinikai megvalósíthatóság esetén legalább egyszer újra kell értékelni a biológiai markereket, különösen az ösztrogénreceptor- és HER2-státuszt.
Ha a metasztázis receptorstátusza eltér a primer tumorétól, jelenleg nem tisztázott, melyik eredménynek kell elsőbbséget kapnia a terápiás döntésben. A panel ezért endokrin kezelés vagy anti-HER2-terápia mérlegelését javasolja, ha az ösztrogénreceptor, illetve a HER2 legalább egy biopsziában pozitívnak bizonyult. A primeren tripla negatív tumor esetében jelentkező receptorstátusz-eltérésnél az egyes biológiai altípusokra engedélyezett terápiák alkalmazása egyéni mérlegelést igényel.
A terápiás válasz követése endokrin alapú kezelés mellett általában 2–4 havonta, kemoterápia esetén 2–4 ciklusonként indokolt. A vizsgálatok gyakoriságát a betegség dinamikája, kiterjedése, az áttétek helye és a választott terápia határozza meg. Önmagában a tumormarker-emelkedés nem alapozhat meg kezelésváltást.
A kezelés megválasztásakor figyelembe kell venni az ER- és HER2-státuszt, HER2-negatív betegségben a BRCA-státuszt, ER-pozitív esetben a PIK3CA-mutációt, tripla negatív emlőrákban pedig a PD-L1-expressziót, amennyiben a célzott kezelések hozzáférhetők.
Lényeges a korábbi terápiák és toxicitások, a betegségmentes intervallum, a tumorterhelés, a biológiai életkor, az általános állapot, a társbetegségek, a menopauzális státusz, a gyors kontroll szükségessége, a beteg preferenciája és az adott országban rendelkezésre álló terápiák köre. Az életkor önmagában nem lehet oka hatékony kezelés visszatartásának vagy túlkezelésnek.
Endokrin érzékenység és luminalis betegség
A panel az endokrin rezisztenciát folytonos, komplex biológiai jelenségként kezeli, nem merev klinikai kategóriák rendszeréként. Az új meghatározások elsősorban klinikai vizsgálatokban segíthetik a hasonló prognózisú betegcsoportok elkülönítését, míg a rutinellátásban inkább a várható endokrin terápiás haszon spektrumát jelzik.
Primer endokrin rezisztenciának minősül az első két év adjuváns endokrin kezelése alatt bekövetkező relapszus, illetve az előrehaladott betegség első vonalbeli endokrin alapú kezelése során, hat hónapon belül jelentkező progresszió.
Korai szerzett rezisztenciáról beszélnek a legalább két éve zajló adjuváns kezelés alatti relapszus, illetve az első vonalbeli endokrin kezelés 6–12. hónapja között kialakuló progresszió esetén. Kései szerzett rezisztenciát jelez a több mint 12 hónappal az adjuváns endokrin kezelés befejezése után jelentkező kiújulás, vagy az első vonalbeli endokrin kezelés legalább 12 hónapja utáni progresszió. Az endokrin inszenzitivitás definíciója: progresszió bármely, előrehaladott betegségben adott endokrin alapú kezelés első három hónapjában.
ER-pozitív/HER2-negatív előrehaladott emlőrákban az endokrin alapú kezelés marad az előnyben részesítendő megközelítés zsigeri érintettség esetén is, kivéve visceralis krízisben. A visceralis krízis nem azonos a zsigeri áttétek puszta jelenlétével: súlyos szervi működészavart jelent, amelyet tünetek, laboratóriumi eltérések és gyors progresszió jeleznek, és a lehető leggyorsabban ható terápiát teszi szükségessé. Májérintettségben például a gyorsan emelkedő, az emelkedett normáltartomány-határ 1,5-szeresét meghaladó bilirubinszint utalhat erre, ha Gilbert-szindróma vagy epeúti elzáródás nem áll fenn.
A CDK4/6-gátló és endokrin kezelés kombinációja az ER-pozitív/HER2-negatív előrehaladott emlőrák standard első vonalbeli kezelése a betegek többségében: az ajánlás szerint jelentősen javítja a teljes túlélést és a progressziómentes túlélést, miközben megőrzi vagy javítja az életminőséget. Premenopauzában megfelelő petefészek-működés-szuppresszió vagy -abláció szükséges.
A SONIA-vizsgálatban az első és második vonalban adott CDK4/6-gátló alapú kezelés között nem mutatkozott szignifikáns különbség a második progresszióig eltelt időben, a teljes túlélésben vagy az életminőségben; a panel ugyanakkor az összes rendelkezésre álló adat alapján fenntartja az első vonalbeli kombináció standard szerepét. Kiválasztott posztmenopauzás betegekben – például alacsony tumorterhelés, hosszú betegségmentes intervallum, jelentős törékenység, hozzáférési korlát vagy betegpreferencia esetén – az endokrin monoterápia is elfogadható alternatíva lehet.
PIK3CA-mutáns betegségben új eredmények pontosítják a célzott kezelés helyét. Az INAVO120 vizsgálatban az inavolisib, palbociclib és fulvestrant hármasa 9,9 hónappal hosszabb medián progressziómentes túlélést eredményezett a palbociclib–fulvestrant kombinációhoz képest, és 7 hónapos medián teljes túlélési előnnyel is járt. Az alpelisib–fulvestrant kombináció az EPIK-B5 vizsgálatban CDK4/6-gátló után is megtartotta aktivitását, 4,6 hónapos medián progressziómentes túlélési előnnyel. Mindkét stratégia esetében a toxicitások, különösen a hyperglykaemia, a kiütések, a hasmenés és a stomatitis proaktív megelőzése és kezelése kulcsfontosságú.
ESR1-mutáció esetén az orális ösztrogénreceptor-degradátorok egyre bővülő lehetőséget jelentenek. Elacesztranttal a medián progressziómentes túlélés 1,9 hónapos előnyt mutatott korábban CDK4/6-gátlóval kezelt betegeknél. Imlunesztrant monoterápiában ESR1-mutáns tumorokban 11,4 hónapos medián teljes túlélési előnyt eredményezett a standard endokrin terápiához képest. Orális SERD alkalmazása egy másik orális SERD-re bekövetkező progresszió után klinikai vizsgálaton kívül nem ajánlott.
Antitest–gyógyszer konjugátumok és tripla negatív betegség
HER2-low, ER-pozitív/HER2-negatív előrehaladott emlőrákban a trastuzumab deruxtecan a DESTINY-Breast06 vizsgálatban 5,1 hónappal hosszabb medián progressziómentes túlélést adott az orvos által választott kemoterápiához képest, amikor a betegek korábban medián két vonal endokrin alapú kezelésben részesültek, de áttétes helyzetben kemoterápiát még nem kaptak. Az ajánlás ezt a szert az első citotoxikus kezelési vonal egyik lehetőségeként említi HER2-low betegségben. HER2-ultralow esetekben a rendelkezésre álló adatok még nem elegendők a rutinszerű ajánláshoz.
A trastuzumab deruxtecan alkalmazása interstitialis tüdőbetegséggel vagy pneumonitisszel, gastrointestinalis toxicitással és fáradtsággal társulhat; a tüdőtoxicitás halálos is lehet, ezért aktív képalkotó követést és megfelelő kezelést igényel. Hányinger- és hányásprofilaxis szükséges.
Tripla negatív, PD-L1-pozitív előrehaladott emlőrákban első vonalban a pembrolizumab és kemoterápia kombinációja továbbra is preferált lehetőség. Az ASCENT-04/KEYNOTE-D19 vizsgálatban a pembrolizumab–sacituzumab govitecan kombináció 3,4 hónapos medián progressziómentes túlélési előnyt eredményezett a pembrolizumab és standard kemoterápia kombinációjával szemben; a teljes túlélési adatok még éretlenek. A neutropenia, fertőzések, hasmenés, hányinger és hányás megelőzésére, felismerésére és korai kezelésére kiemelt figyelem szükséges; fatális fertőzéses szövődményeket is leírtak.
Nem csak tumorellenes kezelés
Az ajánlás a multidiszciplináris ellátást az előrehaladott emlőrák kezelésének központi elemévé teszi. A betegellátásban az onkológusok mellett radiológusok, sebészek, patológusok, sugárterapeuták, nőgyógyászok, pszicho-onkológusok, szociális munkások, szakápolók, palliatív szakemberek, farmakológusok és gyógyszerészek részvétele is indokolt. A pszichoszociális támogatást, a tüneti és palliatív ellátást már a diagnózis időpontjától, személyre szabott formában kell felajánlani.
A beteg által jelzett tünetek és kezelési mellékhatások rendszeres, digitális eszközökkel is támogatható monitorozása segítheti a toxicitások korábbi felismerését és a támogató beavatkozások időben történő bevezetését. A strukturált, személyre szabott mozgásprogramok a panel szerint a komplex ellátás részét képezik: javíthatják a fizikai funkciót, mérsékelhetik a kezeléssel összefüggő fáradtságot, kedvezően befolyásolhatják a fájdalmat, a dyspnoét és az életminőséget. Csontáttétek esetén kizárólag stabil csontbetegség, fenyegető fractura hiánya és az áttétek helyének figyelembevétele mellett javasolhatók.
A mesterséges intelligencia nem helyettesítheti a bizonyítékokon alapuló orvoslást, a multidiszciplináris döntéshozatalt vagy a beteggel közös terápiás döntést. Klinikai alkalmazására csak validált, minőség-ellenőrzött, bizonyítékokon alapuló és engedélyezett rendszerek esetében kerülhet sor.
Forrás: Cardoso F, Ribeiro JM, Schumacher-Wulf E, et al. 8th International Consensus Guidelines for the management of advanced breast cancer (ABC8 Guidelines). The Breast. 2026;104921. doi:10.1016/j.breast.2026.104921
Ez a cikk mesterséges intelligencia segítségével készült, majd szerkesztőségünk áttekintette, korrigálta és jóváhagyta. A hivatkozott forrásokat szerkesztőségünk választotta, és a tartalom pontosságának, időszerűségének biztosítása érdekében a szöveget az eredeti forrással összevetette.
