Hosszú távú benzodiazepin-használat major depresszióban – ú,j finn populációs adatokat ismertető elemzés
A major depresszió miatt kezelt betegek 7,5%-a válik hosszú távú benzodiazepin-használóvá – derül ki egy kiterjedt finn kohorszvizsgálatból, amely részletesen feltárja a tartós szedéshez kapcsolódó kockázati tényezőket.
Háttér
A benzodiazepinek és a rokon hatóanyagok (BZDR) rövid távú alkalmazása bizonyos esetekben indokolt lehet depresszióhoz társuló szorongás vagy inszomnia kezelésére. A klinikai irányelvek ugyanakkor legfeljebb néhány hetes használatot tartanak elfogadhatónak, tekintettel a szerekkel kapcsolatos tolerancia-, dependencia- és mellékhatáskockázatokra. A depresszióval élő betegek BZDR-használatát korábban több vizsgálat is elemezte, azonban a hosszú távú alkalmazás előfordulásáról és prediktorairól eddig nem álltak rendelkezésre célzott adatok.
A most ismertetett finn, regiszteralapú vizsgálat 2015–2018 között, major depresszió miatt kezelt, BZDR-kezelésben részesülő, 16–65 éves személyek adatait elemezte.
Módszertan
A kutatás országos egészségügyi és társadalombiztosítási adatbázisokra épült, amelyek az ellátási eseményeket, gyógyszerkiváltásokat és szociális juttatásokat egyaránt tartalmazzák. A beválasztás feltétele volt, hogy a BZDR-kezelés megkezdését megelőző 90 napon belül depressziódiagnózis szerepelt a beteg nyilvántartásában.
A hosszú távú használat kritériuma legalább 180 nap megszakítás nélküli BZDR-használat volt. A végső elemzésbe 11303 BZDR‑kezelést kezdő beteg került.
Eredmények
A hosszú távú használat gyakorisága
A kohorsz 7,5%-a (n = 849) vált hosszú távú felhasználóvá. A tartós kezelés leggyakrabban oxazepammal indult, amely mind a hosszú, mind a rövid távú felhasználók körében a leggyakrabban kiváltott szer volt (kb. 44%).
A hosszú távú használat előfordulása magasabb volt azoknál, akik szorongásoldó benzodiazepinnel kezdték a kezelést (8,5%), mint azoknál, akik altató hatású szerekkel (5,9%) indítottak.
A hosszú távú használat prediktorai
A logisztikus regresszióval végzett elemzés több, egymástól független kockázati tényezőt azonosított:
- Demográfiai és szociális tényezők
Életkor: 45 év felett fokozódó kockázat (aOR 1,56–1,72).
Férfi nem: magasabb hosszú távú használati arány (aOR 1,49).
Nem foglalkoztatott státusz: munkanélküliség, táppénz vagy rokkantsági ellátás esetén egyaránt emelkedett kockázat (aOR 1,31–1,57).
- Klinikai tényezők
Gyakoribb antidepresszáns-váltás (≥3 különböző AD az előző évben): a tartós BZDR-használat valószínűsége nő (aOR 1,63).
Szorongásos zavar: mérsékelt kockázatemelkedés (aOR 1,16).
Szerhasználati zavar alkoholtól eltérő szerekkel: kiemelkedő rizikófaktor (aOR 1,79).
- Gyógyszeres társkezelés
Opioidok használata: jelentősen emeli a hosszú távú BZDR-használat esélyét (aOR 1,75).
Quetiapin: szintén önálló rizikófaktornak bizonyult (aOR 1,65).
Altató hatású antidepresszánsok (pl. mirtazapin, trazodon, doxepin) jelenléte: mérsékelt kockázatnövekedés (aOR 1,25).
A depresszió súlyossága
A diagnózis szerinti súlyosság nem mutatott szignifikáns összefüggést a hosszú távú használattal, azonban a többféle antidepresszáns alkalmazása indirekt módon a kezelés nehezebben befolyásolható jellegére utalhat.
Értelmezés és klinikai implikációk
A vizsgálat alapján a hosszú távú benzodiazepin-kezelés depressziós betegeknél jóval ritkább, mint a teljes felnőtt populációban korábban kimutatott arányok. Az eredmények ugyanakkor több olyan betegcsoportot azonosítanak, akiknél fokozott figyelem indokolt a BZDR-kezelés elkezdésekor és követésekor.
A szerhasználati zavar, a komorbid szorongás, a többféle antidepresszáns igénye, illetve az opioidokkal vagy quetiapinnal történő párhuzamos kezelés olyan jelzések, amelyek a klinikus számára a BZDR‑szedés potenciális elhúzódását előre jelezhetik. A társadalmi‑gazdasági háttér szintén meghatározó tényezőnek bizonyult.
A vizsgálat korlátai közé tartozik a pszichoterápiás beavatkozásokra vonatkozó adat hiánya, illetve az, hogy a regiszterek nem tartalmaznak részletes klinikai információt az alvászavarról vagy a BZDR‑felírás konkrét indikációjáról.
Következtetés
A finn regisztervizsgálat több, jól körülhatárolható rizikótényezőt azonosított, amelyek a benzodiazepinek hosszú távú használatához kapcsolódnak depressziós betegek körében. E tényezők figyelembevétele segítheti a felelősebb felírási gyakorlatot és a kockázatok korai felismerését.
Laitinen H, Tiihonen M, Tanskanen A, et al. Long-Term Use of Benzodiazepines and Related Drugs in Persons With Major Depressive Disorder. Brain and Behavior: Volume 15, Issue 11
