A mozgásszervi betegségek terhe a fejlett országokban tovább nő, a fő hajtóerők az elöregedés és az elhízás
A magas jövedelmű országokban a mozgásszervi betegségek abszolút terhe az elmúlt három évtizedben folyamatosan emelkedett, és ezzel párhuzamosan számottevő közvetlen egészségügyi kiadást generált. A friss GBD 2023-adatokon alapuló elemzés szerint a kórteher alakulását elsősorban a népesség öregedése, a magas testtömegindex és a munkahelyi ergonómiai kockázatok formálják.
Növekvő abszolút kórteher magas jövedelmű régiókban
A szerzők a Global Burden of Disease 2023 adatbázisára támaszkodva 36 magas jövedelmű ország 1990 és 2023 közötti adatait elemezték, és az incidencia, a prevalencia, valamint a rokkantsággal korrigált, nem halálos teher egyik fő mutatójának tekintett YLD alakulását vizsgálták. Az elemzés a rheumatoid arthritist, az arthrosist, a nyaki fájdalmat, a derékfájást, a köszvényt és az „egyéb mozgásszervi betegségek” kategóriáját foglalta magában, utóbbi heterogén csoportként szerepel a GBD-rendszerben.
1990 és 2023 között a magas jövedelmű régiókban az új esetek száma 36,75%-kal, a prevalens eseteké 54,28%-kal, a YLD pedig 49,36%-kal emelkedett. Miközben a kor szerint standardizált incidencia 4,07%-kal csökkent, a standardizált prevalencia 5,04%-kal, a standardizált YLD-ráta pedig 3,98%-kal nőtt, ami arra utal, hogy az abszolút betegségteher továbbra is emelkedő pályán maradt.
2023-ban a magas jövedelmű régiókban 79,95 millió új esetet, 374 millió prevalens esetet és mintegy 35,55 millió YLD-t becsültek. A kor szerint standardizált incidencia 5403, a prevalencia 23 915, a YLD-ráta pedig 2346 volt 100 000 lakosra vetítve, és mindhárom mutató meghaladta a globális szintet.
Mely kórképek dominálnak
A közlemény szerint 2023-ban a derékfájás adta a legmagasabb incidenciaarányt valamennyi életkorban, és a magas jövedelmű régiókban az új esetek között a 25–29 éves korcsoportban érte el a legnagyobb arányát, 86,9%-ot. A szerzők ugyanakkor azt is kiemelik, hogy a prevalencia legnagyobb részét az arthrosis képviselte, miközben a derékfájás maradt a vezető tényező az incidencia és a funkcióvesztéssel járó teher szempontjából.
A betegségteher az életkor előrehaladtával emelkedett, majd később csökkent. Az összesített esetszámok és YLD-k 60–64 éves korban tetőztek, míg a standardizált incidencia és YLD-ráta 70–74 éves korban, a standardizált prevalencia pedig 75–79 éves korban érte el maximumát.
A nemek közötti különbségek következetesek voltak. A köszvény kivételével valamennyi mozgásszervi alcsoportban a nők betegségterhe magasabbnak bizonyult a férfiakénál, és a nőknél a YLD aránya az incidencia- és prevalenciaadatokhoz viszonyítva is kedvezőtlenebb képet mutatott.
Kockázati tényezők és gazdasági teher
A vizsgálat négy fő rizikótényezőt elemzett: a munkahelyi ergonómiai terhelést, a dohányzást, a magas testtömegindexet és a veseműködési zavart. Ezek közül 2023-ban a magas BMI-hez köthető YLD-arány volt a legnagyobb, 10,77%, míg a dohányzáshoz 7,78%, az ergonómiai tényezőkhöz 7,75%, a vesediszfunkcióhoz pedig 0,22% kapcsolódott.
Különösen figyelemre méltó, hogy a magas BMI-nek tulajdonítható teher aránya 1990-ben 8,3% volt, 2023-ra pedig 10,7%-ra emelkedett. Ezzel szemben a dohányzáshoz társítható teher 30%-kal csökkent, míg a munkahelyi ergonómiai kockázatok hozzájárulása lényegében stabil maradt.
A mozgásszervi betegségek 2023-as közvetlen egészségügyi költségét a szerzők 327,68 milliárd dollárra becsülték a magas jövedelmű régiókban, ami a globális költségek 43,6%-ának felelt meg. Ennek több mint 45%-a az Egyesült Államokhoz kötődött, régiós szinten pedig a legnagyobb gazdasági teher a magas jövedelmű Észak-Amerikában jelent meg.
Az alcsoportok közül a legnagyobb közvetlen költséget az „egyéb mozgásszervi betegségek” kategória adta 142,2 milliárd dollárral, ezt követte a derékfájás 67,08 milliárd, az arthrosis 63,34 milliárd, a nyaki fájdalom 24,2 milliárd és a rheumatoid arthritis 21,2 milliárd dollárral, míg a köszvény költsége volt a legalacsonyabb, 2,68 milliárd dollár. A szerzők hangsúlyozzák, hogy az „egyéb” kategória erősen heterogén, ezért az ide tartozó gazdasági becslés nem értelmezhető egyetlen konkrét betegségre vetítve.
A fejlettség önmagában nem csökkentette a terhet
A szociodemográfiai index és a mozgásszervi kórteher között a 36 magas jövedelmű országban nem igazolódott szignifikáns összefüggés. A szerzők ezt úgy értelmezik, hogy egy bizonyos fejlettségi szint felett a további gazdasági fejlődés önmagában már nem jár együtt a mozgásszervi betegségteher érdemi mérséklődésével.
A közlemény szerint a jelenséget inkább strukturális tényezők magyarázzák, mindenekelőtt a népesség öregedése, az elhízás és az életmódi, illetve foglalkozási expozíciók. Az előrejelzések alapján a standardizált mutatók 2050-ig összességében csökkenhetnek, de a szerzők hangsúlyozzák, hogy ezek a becslések jelentős bizonytalansággal terheltek, ezért elsősorban a trendirány tekinthető értékelhetőnek.
Módszertani korlátok
A tanulmány szerzői több megszorítást is jeleznek. Az adatok országos szintű aggregátumok, ezért nem tükrözik a szubnacionális, etnikai vagy társadalmi-gazdasági különbségeket; több országban a becslések jelentős részben biztosítási és ICD-kódolt adminisztratív adatokra épülnek; továbbá a foglalkozási eredetű mozgásszervi terhelés nyomon követése országonként eltérő lehet.
További korlát, hogy az „egyéb mozgásszervi betegségek” kategória erősen heterogén, ami különösen a gazdasági becslések értelmezhetőségét szűkíti. A modell emellett alapvetően a nem halálos kórteherre koncentrált, ezért egyes betegségek teljes terhe alulbecsült lehet.
Yao Y, Liu G, Vithran DTA, Xiao W, Li Y. Global and high-income regional burden and healthcare costs of musculoskeletal diseases, 1990-2023. Ann Rheum Dis. 2026. doi:10.1016/j.ard.2026.05.001
