Randomizált, nyílt, non-inferioritási vizsgálat paracetamol és celekoxib összehasonlítására krónikus derékfájdalomban szenvedő betegeknél

A krónikus, nem specifikus derékfájás világszerte jelentős népegészségügyi probléma, amelynek kezelése továbbra is komoly szakmai kihívást jelent. Bár az irányelvek elsősorban nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok) alkalmazását javasolják, a paracetamol szerepe ellentmondásos maradt. Egy frissen elfogadott, randomizált, non-inferioritási vizsgálat most arra utal, hogy megfelelő dózisban alkalmazva a paracetamol fájdalomcsillapító hatása nem marad el a celekoxibétól, sőt egyes pszichológiai és életminőségi mutatók tekintetében kedvezőbb eredményeket is mutat.

Krónikus derékfájás: gyakori, összetett és nehezen kezelhető kórkép

A krónikus, nem specifikus derékfájás (chronic low back pain, CLBP) legalább három hónapja fennálló fájdalomállapot, amelynek hátterében nem azonosítható egyértelmű strukturális eltérés. Előfordulása különösen magas az idősebb korosztályban, de a munkaképes korú népességet is jelentős arányban érinti. A klinikai megközelítés ma már multidimenzionális: a fájdalom intenzitása mellett a pszichés terhelés, a funkcionális korlátozottság és az életminőség romlása is a betegség lényeges komponensei közé tartozik.

A kezelési ajánlások első vonalban nem gyógyszeres módszereket — mozgásterápiát, edukációt, pszichoszociális intervenciókat — javasolnak. Amennyiben ezek nem vezetnek kielégítő eredményre, farmakológiai kezelés válhat szükségessé. Itt azonban az evidenciák már kevésbé egyértelműek.

Irányelvek és ellentmondások a gyógyszeres kezelésben

A nemzetközi irányelvek többsége a nem szteroid gyulladáscsökkentőket részesíti előnyben a krónikus derékfájás gyógyszeres kezelésében. A COX-2-szelektív készítmények — így a celekoxib — alkalmazása az alsó gasztrointesztinális kockázat csökkentése miatt különösen vonzó lehet hosszabb távon. Ugyanakkor az NSAID-ok alkalmazása nem mentes a kardiovaszkuláris és gasztrointesztinális mellékhatásoktól.

A paracetamol ezzel szemben kedvezőbb biztonsági profillal rendelkezik, ugyanakkor hatékonyságát krónikus derékfájásban több irányelv is megkérdőjelezi. A korábbi vizsgálatok egy része alacsony dózisokat alkalmazott, illetve nem a non-inferioritás kérdésére fókuszált, ami megnehezíti az összehasonlíthatóságot.

A vizsgálat célja és módszertana

A japán multicentrikus kutatócsoport által végzett vizsgálat célja annak megállapítása volt, hogy a paracetamol nem rosszabb-e a celekoxibnál a krónikus derékfájás fájdalomcsillapításában, egy előre meghatározott non-inferioritási határon belül. A tanulmány nyílt elrendezésű, randomizált, értékelő által nem vakított klinikai vizsgálat volt.

Összesen 156, legalább hat hónapja fennálló derékfájásban szenvedő beteget vontak be, akik közül 139 fejezte be a négyhetes kezelési időszakot. A résztvevők egyik csoportja napi 3 000 mg paracetamolt, a másik napi 200 mg celekoxibot kapott.

Elsődleges és másodlagos végpontok

Az elsődleges végpont a fájdalom intenzitásának változása volt numerikus értékelő skálán (NRS). A non-inferioritási határt 0,3 pontban határozták meg, amely megfelel a korábbi klinikai vizsgálatokból származó minimálisan klinikailag releváns különbségeknek.

A másodlagos végpontok a fájdalomhoz kapcsolódó pszichológiai tényezőket (katasztrofizálás, szorongás, depresszió), a funkcionális állapotot és az egészséggel összefüggő életminőséget mérték validált kérdőívek segítségével.

Eredmények: non-inferioritás igazolva

A vizsgálat eredményei szerint a paracetamol és a celekoxib közötti különbség a fájdalomcsökkenés tekintetében sem a második, sem a negyedik héten nem haladta meg az előre rögzített non-inferioritási határt. Ez statisztikai értelemben azt jelenti, hogy a paracetamol fájdalomcsillapító hatása nem maradt el a celekoxibétól.

Mindkét kezelési csoportban szignifikáns javulás volt megfigyelhető a fájdalom intenzitásában a kiindulási értékhez képest, ugyanakkor a két gyógyszer között érdemi különbség nem mutatkozott.

Pszichológiai tényezők és életminőség: váratlan előnyök

A másodlagos végpontok elemzése érdekes eltéréseket tárt fel. A paracetamolt szedő betegek körében nagyobb mértékű javulás volt megfigyelhető a fájdalomhoz kapcsolódó pszichológiai mutatókban, így a szorongás és depresszió pontszámaiban, valamint a funkcionális korlátozottságot mérő skálákon. Emellett az életminőséget jelző EQ-5D index is kedvezőbben alakult ebben a csoportban.

A szerzők felvetik, hogy a paracetamol központi idegrendszeri hatásmechanizmusai — amelyek túlmutatnak a klasszikus perifériás fájdalomcsillapításon — hozzájárulhatnak ezekhez a különbségekhez, bár ennek pontos mechanizmusai további kutatást igényelnek.

Biztonságosság és tolerálhatóság

A mellékhatások előfordulása alacsony volt mindkét csoportban. Bár a celekoxib esetében numerikusan több nemkívánatos eseményt regisztráltak, a különbség nem érte el a statisztikai szignifikanciát. Figyelemre méltó, hogy a paracetamol napi 3 000 mg-os adagja mellett sem jelentkezett számottevő hepatotoxicitás vagy súlyos gasztrointesztinális esemény a vizsgálati időszak alatt.

Korlátok és értelmezési szempontok

A szerzők hangsúlyozzák a vizsgálat korlátait. A nyílt elrendezés és a placebo-kontroll hiánya potenciálisan torzíthatja az eredményeket, különösen a szubjektív végpontok esetében. Emellett a betegpopuláció heterogén volt, mivel primer és szekunder derékfájásban szenvedők egyaránt szerepeltek a mintában.

E tényezők miatt az eredmények óvatos értelmezést igényelnek, ugyanakkor a vizsgálat módszertani erőssége — különösen a non-inferioritási megközelítés — fontos hiányt pótol a szakirodalomban.

Következtetések és klinikai jelentőség

A vizsgálat eredményei arra utalnak, hogy megfelelő dózisban alkalmazva a paracetamol fájdalomcsillapító hatása krónikus, nem specifikus derékfájásban összemérhető a celekoxibéval. Emellett a pszichológiai terhelés és az életminőség alakulása alapján bizonyos betegek esetében előnyös alternatívát jelenthet, különösen akkor, ha az NSAID-kezelés kockázatai miatt kerülendő.

A tanulmány nem kérdőjelezi meg az irányelvek jelenlegi ajánlásait, ugyanakkor árnyaltabb képet ad a paracetamol helyéről a krónikus fájdalom kezelésében, és további, célzott vizsgálatok szükségességére hívja fel a figyelmet.