A hálapénz kiment, a kettős praxis maradt – új egyenlőtlenségek a betegellátásban
A magyar egészségügyben a hálapénz kivezetésével nem szűnt meg a torz ösztönzőrendszer, csak átalakult: a kettős praxis mára a rendszer egyik legfontosabb feszültségforrásává vált, amely egyszerre formálja az orvosok döntéseit, a betegek útját és az állami ellátás teljesítőképességét. A betegek jelentős része ma már tudatosan vállalja a magasabb kiadásokat, csak gyorsabb ellátáshoz jusson; miközben korábban a hálapénz az orvost a kórházi felvétel felé, ma a párhuzamos magánpraxis a fizetőképes betegeket a rendelő ajtaja felé „tereli át”.
A kettős praxis új szerepe
A kettős praxis alatt azokat az orvosokat értik, akik egyszerre dolgoznak állami és magánszektorban, és a két tevékenység között érdemi átjárást biztosítanak saját betegeiknek. A szakértők szerint önmagában a magánellátás léte nem probléma, a gondot az jelenti, ha a közellátásban dolgozó orvos a kapacitáshiányt és a várólistákat saját magánrendelésére „fordítja le”, így a rendszeres kettős jogviszony az ellátáshoz való hozzáférés igazságosságát kezdi ki.
A korábbi hálapénzes korszakban az orvosnak az volt az implicit érdeke, hogy a beteget bejuttassa a kórházi osztályra, mert a többletfigyelemért és gyorsításért ott érkezett a paraszolvencia. Ma a szakértői értelmezés szerint a jövedelempótlás motorja gyakran a magánrendelés lett: a fizetőképes pácienseket a közfinanszírozott rendszerből a magánszektor felé tereli, ahol rövidebb várakozási idő és személyesebb figyelem ígérete várja őket.
A betegek döntése: idő vagy pénz
A friss felmérések és gyakorlati tapasztalatok tanúsága szerint a magyar páciensek jelentős része ma már nyíltan vállalja, hogy inkább többet fizet, csak ne kelljen hónapokig várnia szakvizsgálatra vagy műtétre. A döntés mögött nem luxusigény, hanem gyakran egzisztenciális kényszer áll: a hosszú távollét a munkahelyről, a bizonytalanság és a betegség súlyosbodásának kockázata sokak számára nagyobb teher, mint a magánellátásra fordított, sokszor megterhelő összeg.
A kettős praxis által formált betegutak így egyre markánsabban kettéválasztják a hozzáférést: azok jutnak gyors diagnózishoz és beavatkozáshoz, akik – akár megtakarítás, akár családi segítség árán – képesek finanszírozni a magánellátást. A többiek számára gyakran marad a túlterhelt közellátás, ahol a hosszú várólisták és a kapacitáshiány már nem kivétel, hanem strukturális adottság.
Terhelés az állami rendszerben
Nemzetközi elemzések – köztük egy, a WHO által hivatkozott 2024-es anyag – és hazai tapasztalatok egyaránt arra utalnak, hogy a kettős praxis engedélyezése sok országban a közellátás teljesítményének romlásával jár. A hiányzó orvosi munkaidő, a „takarékosabban” vállalt ügyeletek és műtéti órák, valamint a területi egyenlőtlenségek erősödése mind olyan következmények, amelyek az állami intézményekben dolgozó szakemberek valódi jelenlétének és motivációjának gyengülésére utalnak.
Hazai szakértők – köztük korábbi egészségügyi államtitkárok és a szakmai kamara vezetői – úgy látják, hogy a hálapénz kivezetése önmagában nem rendezte át fenntartható módon az ösztönzőket, csak áthelyezte azokat egy másik csatornába. A közfinanszírozott rendszerben keletkező várólisták és ellátási rések viszont éppen ezt az új csatornát táplálják, hiszen minél hosszabb a várakozás az államiban, annál vonzóbb és indokolhatóbb a magánellátás igénybevétele a betegek szemszögéből.
Rendszerszintű válaszok keresése
A szakpolitikai vitákban egyre hangsúlyosabban jelenik meg a kettős praxis szabályozásának igénye, a lehetséges megoldások skálája pedig a szigorú korlátozástól a teljes tiltásig terjed. A vita egyik központi eleme, hogy miként lehet úgy védeni a közfinanszírozott ellátás kapacitását és minőségét, hogy közben a magánszektor által kínált pluszforrások és többletszolgáltatások se vesszenek el, hanem valóban kiegészítsék, ne pedig kiváltsák az állami ellátást.
Az orvosi érdekképviseletek hangsúlyozzák: kiszámítható, inflációkövető bérezés és átlátható szabályozási környezet nélkül a párhuzamos munkavégzés tiltása önmagában nem fogja megoldani a szakemberhiányt, legfeljebb láthatatlanabbá teszi a valós folyamatokat.
A következő években eldől, hogy a hazai szabályozás a kettős praxis fokozatos szigorításával, célzott kivételekkel vagy mélyebb finanszírozási reformmal reagál-e a jelenlegi paradoxonra, amelyben a betegek egy része ma már ténylegesen kétszer fizet ugyanazon ellátás különböző állomásaiért.
Economx.hu
Népszava
24.hu
