Kórházbezárások nélkül nem lesz fenntartható a magyar egészségügy – a MOK elnökének figyelmeztetése
Az önálló egészségügyi tárca újraindulásának eufóriája és a rendszer valóságos krízise egyszerre ütközött a felszínre az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének (AIPM) budapesti konferenciáján, ahol az állami irányítás türelmet kért, a Magyar Orvosi Kamara elnöke viszont azonnali strukturális döntések szükségességéről figyelmeztetett – köztük olyan lépésekről, amelyeket a hazai egészségügyi diskurzus korábban tabunak tekintett.
2026. május 29-én az AIPM szakmai rendezvénye szokatlanul nyílt párbeszédnek adott keretet: az egészségügyi tárcát frissen újraindító kormányzati oldal és a szakmai képviselet egyazon platformon fejtette ki álláspontját – és a nézeteltérések nem maradtak a felszín alatt.
Az újraindított minisztérium első üzenetei
Az AIPM konferenciáján először szólalt meg nyilvánosan Ilku Lívia, az egészségügyért felelős közigazgatási államtitkár. A gyógyszerész-jogász végzettségű, a versenyszférából érkező szakember kiemelte: személyesen is meghatározó pillanat számára, hogy ismét létezik önálló egészségügyi minisztérium Magyarországon.
Az építkezés metaforáját választotta: elmondása szerint a tárcát alapjaitól kell felépíteni – néhány nappal korábban még saját irodájuk sem volt. Türelmet kért a szakmától, ám egyúttal érdemi ígéreteket is tett. Bejelentette az Országos Gyógyszerészeti Intézet (a korábbi OGYI) és az egészségbiztosítási pénztár (a korábbi OEP) újraindítását, illetve azt, hogy a gyógyszerbefogadás rendszere kiszámíthatóbbá és átláthatóbbá válik. Cserébe a gyógyszeripar és a szakmai szervezetek partneri együttműködését kérte.
„Miközben épül a ház, ég a tető"
A türelmet kérő hangütést az utána következő felszólaló gyökeresen más nézőponttal egészítette ki. Álmos Péter, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke megértőnek mutatkozott az új minisztérium indulási nehézségeivel szemben, de félreérthetetlenül fogalmazott: a strukturális problémák kezelése nem halasztható.
Álmos szerint az előző egészségügyi irányítás egyik legsúlyosabb mulasztása az volt, hogy szisztematikusan elzárkózott a szakmai visszajelzésektől – köztük a MOK javaslataitól is. Az egészségügyi adatinfrastruktúra jelenlegi állapotát szintén kritikusnak nevezte: a döntéshozatal alapjául szolgáló adatstruktúra rendezése halaszthatatlan feladat.
A kamarai elnök üdvözölte, hogy a MOK által korábban szorgalmazott 500 milliárd forintos ágazati forrásbővítés bekerült a kormányzati programba. Azonnal hozzátette azonban: ezt az összeget a jelenlegi szervezeti keretek között rendkívül nehéz lesz hatékonyan felhasználni.
A kórházbezárások kérdése
Az est legmarkánsabb kijelentése az ellátórendszer struktúráját érintette. Álmos Péter nyíltan kimondta: kórházakat kell bezárni. Álláspontját a jelenlegi orvoslétszámmal indokolta: a fennálló ügyeleti hálózat a rendelkezésre álló humán erőforrással egyszerűen nem tartható fenn. Emiatt az aktív fekvőbeteg-ellátó osztályok működését felül kell vizsgálni, és legalább az ügyeleti ellátás szintjén újra kell szervezni a rendszert.
Ez az álláspont nem előzmény nélküli: korábban Velkei György, a Bethesda Gyermekkórház főigazgatója is úgy nyilatkozott a HVG-nek, hogy a szülészeti ellátás fenntartása sem indokolt minden egyes kórházban.
Mire lenne szükség az orvosok visszatéréséhez?
Álmos Péter a belső kamarai felmérés eredményeit is ismertette a konferencián. A kutatás azt vizsgálta, mi motiválná a magánszektorba távozott orvosokat arra, hogy visszatérjenek a közfinanszírozott ellátásba. Az eredmény figyelemre méltó: a döntő tényező nem az anyagi ösztönzés, hanem egy világos és kiszámítható jövőkép az állami rendszerben. Az orvosok emellett két konkrét feltételt is megfogalmaztak: vezényelhetőségük csak valódi vészhelyzet esetén álljon fenn, bérezésük pedig garantáltan kövesse az inflációt.
Az AIPM konferencia így kettős képet rajzolt fel a magyar egészségügy jelenéről: az intézményrendszer újjáépítéséhez szükséges politikai akarat és a napi működés fenntarthatóságát fenyegető strukturális feszültségek egyidejűleg vannak jelen. A két folyamat összehangolása – gyors beavatkozás és hosszú távú stratégiaalkotás – a következő hónapok próbája lesz az új egészségügyi irányítás számára.
hvg.hu
Portfolio
