A meningococcus okozta agyhártyagyulladás globális epidemiológiája és megelőzése

A Neisseria meningitidis okozta agyhártyagyulladás rendkívül gyors lefolyású, a megfelelő kezelés ellenére is gyakori a halálozás és a maradandó szövődmények kialakulása. Az invazív meningococcus betegségre különösen igaz, hogy a megelőzésre komoly hangsúlyt érdemes fektetni.

Egy agresszív fertőzés

A Neisseria meningitidis a bakteriális agyhártyagyulladás és szeptikémia egyik legfontosabb kórokozója világszerte, amelyre magas halálozási arány, a túlélőkben pedig súlyos, maradandó szövődmények jellemzők.

A N. meningitidisnek 12 szerocsoportja ismert, amelyek közül hat – az A, B, C, W, X és Y – felelős szinte az összes invazív meningococcus megbetegedésért (IMB).

A szerocsoportok előfordulási gyakorisága térben és időben nagyfokú változékonyságot mutat.

Az invazív meningococcus betegségre jellemző, hogy rendkívül gyorsan halad előre és sokszor kedvezőtlen a kimenetele. Kezeletlen esetekben a halálozási arány akár a 80%-ot is elérheti, és megfelelő kezelés esetén is 4–20% között mozog a mortalitás. A túlélők több mint egyharmadánál alakulnak ki jelentős szövődmények, 9 százaléknál maradandó károsodásokkal.

Az ideálisnak tekintett aktív surveillance és a diagnózis laboratóriumi megerősítése nem minden országban valósul meg szisztematikusan, ezért az epidemiológiai adatok nemzetközi összehasonlítása és összesítése problémás.

Az invazív meningococcus betegség bármely életkorban előfordulhat, de általában csecsemő- és kisgyermekkorban a legmagasabb az előfordulása. Számos országban – például Európában vagy Észak-Amerikában – a serdülőkor végén, illetve fiatal felnőttkorban tapasztalható egy második, kisebb életkori csúcs. Idősebb felnőtteknél gyakran magasabb a halálozási arány, gyakran a fennálló társbetegségek miatt.

Globális helyzetkép

Európában az invazív meningococcus betegség incidenciája a 2000-es évek eleje óta csökken, de az egyes országokban az esetek gyakorisága között akár két-háromszoros különbségek is lehetnek, részben a területenként eltérő vakcinációs gyakorlat, részben a szerocsoportok eltérő epidemiológiája miatt. 2017-ben 30 európai országból 3221 esetet jelentettek, amelyből 282 volt halálos kimenetelű.

Európában jelenleg a B szerocsoport okoz leggyakrabban megbetegedéseket – különösen Közép- és Dél-Európában –, míg bizonyos területeken – elsősorban Észak-Európában – a W és az Y szerocsoport a leggyakoribb. A C szerocsoport elleni vakcinának a nemzeti immunizációs programokba történő bevezetésével a C szerocsoport okozta megbetegedések száma szignifikánsan csökkent.

Az invazív meningococcus betegség előfordulása Írországban a legmagasabb, míg a legtöbb esetet 2017-ben az Egyesült Királyságból jelentették.

A második legmagasabb incidenciájú régió 2017-ben Közép-Európa volt. Amennyiben országokra nézzük a második legtöbb esetet Franciaországból jelentették, szám szerint 545-öt, ám ha az előfordulási gyakoriságot vizsgáljuk a populációra vetítve, akkor Hollandia emelhető ki másodikként világviszonylatban.

2017-ben az invazív meningococcus betegség által legkevésbé érintett közép-európai ország Németország volt.

A legmagasabb incidenciát Észak-Európában Svédországot kevéssel megelőzve Dániában jelentették, a dél-európai országok incidencia-rangsorát Spanyolország vezette.

Kelet-Európában az invazív meningococcus betegség jelentési rendszerei országonként jelentősen eltérőek. A jellemző trend azonban az incidencia csökkenése, 3% és 30% között ingadozó halálozási aránnyal. Az invazív meningococcus esetek 60-90%-át a B szerocsoport okozza, ezeket követi a C szerocsoport (30%). Az A szerocsoport ritkább, és elsősorban Romániára, Oroszországra, Beloruszra, Azerbajdzsánra és Törökországra jellemző. Egyes országokban a W, az Y és az X szerocsoport okozta szórványos fertőzések előfordulása növekszik.

Mivel Európában a csökkenő tendencia ellenére egyes területeken növekszik a W(cc11) variáns előfordulása, bizonyos országokban a C szerocsoport elleni konjugált vakcina helyett inkább a kombinált ACWY szerocsoport elleni konjugált védőoltást alkalmazzák az új oltási programokban.

Az Egyesült Államokban az elmúlt évtizedekben jelentősen megváltozott az invazív meningococcus betegség epidemiológiája, és jelenleg történelmi mélyponton van. 2006 és 2015 között a B szerocsoport az esetek 38%-áért, a C 24%-áért, a W 7%-áért, az Y pedig 30%-áért volt felelős.

Az invazív meningococcus betegség incidenciája Közép- és Dél-Amerikában jelentős szóródást mutat földrajzi terület, a szerocsoportok közti megoszlás szerint, illetve időben. Ezekben az országokban – szemben Európával, Észak-Amerikával és Ausztráliával – nem tapasztalható második, serdülő- és fiatal felnőttkori csúcs az incidenciában.

Régóta Észak-Afrikában, az Etiópiától Szenegálig terjedő régióban a legmagasabb a világon a invazív meningococcus betegség előfordulási gyakorisága, ezért ezt a területet szokták meningitisövként is emlegetni. A periodikusan kitörő járványok országról országra, és évről évre változnak, de jellemzően a száraz évszakokban gyakoribb a betegség.

Afrikában a leggyakoribb szerocsoport hagyományosan az A, amely a Szubszaharai Afrika országaiban korábban szinte kizárólagos volt. A nemzetközi összefogással megvalósult MenAfriVac program keretében 2010 és 2016 között 16 országban több mint 235 millió egy és 29 éves közötti személy kapott egy adag védőoltást. Ennek eredményeképpen az IMB gyanús esetek száma 57%-kal, az igazolt A szerocsoportú esetek száma 99%-kal csökkent, és 2016–2017-ben már „csak” 2897 igazolt invazív meningococcus betegségről számoltak be. Ugyanakkor a kórokozó szerinti megoszlása eltolódott a C, a W és az X szerocsoportok irányába.

Az 1980-as évek előtt a – döntően A szerocsoportú – meningococcus fertőzés Kínában súlyos közegészségügyi probléma volt. Ezt követően az A szerocsoport elleni poliszacharid vakcinát a rutin immunizációs program részévé tették, és 1990-től kezdődően a korábbi 403/100 000-es incidenciát tartósan 1/100 000 alá sikerült leszorítani. Az A szerocsoport előfordulását követően 2003-ban számos, C szerocsoport által okozott járvány tört ki, ezért C, illetve A és C elleni kombinált oltásokat vezettek be.

Az A és C szerocsoport fokozatos háttérbe szorulása mellett megjelent Kínában a B, majd 2006-ban a W szerocsoport is. A legmagasabb halálozási arányról a W, azt követően a B szerocsoport által okozott esetekben számoltak be.

Hatásos prevenció

Az invazív meningococcus betegség elleni védekezés kulcsa a védőoltás.

A poliszacharid vakcinák mintegy 40 éve rendelkezésre állnak, nagyobb gyermekeknél és felnőttkorban váltanak ki immunválaszt, azonban ezek kisgyermekeknél nem hatásosak, és csak rövid távon képesek védelmet nyújtani.

A poliszacharid-fehérje konjugátumot tartalmazó oltások tartósabb, T-sejtes immunválaszt váltanak ki. A konjugált vakcinák előnye, hogy a hordozást is visszaszorítják, így hozzájárulnak a nyájimmunitáshoz.

Az A, C, W és Y szerocsoportok ellen mind poliszacharid, mind konjugált vakcina rendelkezésre áll a világon. (Magyarországon csak konjugált oltások vannak forgalomban)

A B szerocsoport elleni konjugált vakcina kifejlesztése komoly akadályokba ütközött, ugyanis ezen szerocsoport poliszacharidjai biokémiailag igen hasonlóak a human magzati idegsejteken található komponensekhez, és így nagyon alacsony az immunogenitásuk. Korábban sikerült kifejleszteni bizonyos B szerocsoportok külső membránvezikuláinak felhasználásával hatásos oltást, ezek azonban nagyon gyenge keresztreakciót adtak más B szerocsoportú baktériumok esetén. Ezután jelentek meg olyan rekombináns fehérjetartalmú oltások, amelyekben több, különböző baktériumkomponens is található, és amelyek már képesek hatásos védelmet nyújtani a B szerocsoport ellen. Tehát ma már a Neisseria meningitidis valamennyi jelentős, invazív meningococcus betegséget okozó szerocsoportja ellen rendelkezünk védőoltással.

 

Forrás: Parikh S, Campbell H, Bettinger JA, et al. The Everchanging Epidemiology of Meningococcal Disease Worldwide and the Potential for Prevention Through Vaccination. J Infect 2020; S0163–4453(20)30378-9.

Anyag lezárás dátuma: 2020. július 9.
A cikkszemle megjelenését a Pfizer Kft. támogatta.

 

Szerző:

PHARMINDEX Online