A JAK1-gátlók dózisfüggő hatásossága és a betegek által jelentett kimenetelek atópiás dermatitisben – valós klinikai gyakorlatból származó adatok elemzése

A mindennapi betegellátásban gyakori kérdés, hogy elégtelen korai válasz esetén érdemes-e a JAK1-gátló dózisát emelni. A most közölt, 124 fős vizsgálat dózis szerinti bontásban értékelte az abrocitinib (100 vs. 200 mg) és az upadacitinib (15 vs. 30 mg) hatásosságát, a betegek által értékelt eredményeket (PRO), valamint a tolerálhatóságot – 12 hetes elsődleges, illetve (részleges) 36 hetes utánkövetéssel.

Vizsgálati háttér és cél

Az atópiás dermatitis (AD) krónikus, intenzív viszketéssel járó gyulladásos bőrbetegség, amely felnőttkorban is jelentősen rontja az életminőséget. Középsúlyos–súlyos formában gyakran szisztémás terápiát igényel; a 2-es típusú gyulladás kulcsfontosságú útvonalait célzó szelektív JAK1-inhibitorok (abrocitinib, upadacitinib) a klinikai gyakorlatban több engedélyezett dózisban is alkalmazhatók. Arról azonban, hogy valós körülmények között (real-world setting) hogyan teljesítenek az eltérő dózisok egymáshoz viszonyítva, korlátozott adatok állnak rendelkezésre. A szerzők célja az volt, hogy rutinszerű ellátás keretében vessék össze a standard és a emelt dózisok hatásosságát, a betegek által jelentett kimeneteleket és a biztonságosságot, kiemelten a 12. heti EASI-75 elérését, valamint a 36. heti „minimális betegségaktivitás” (MDA) teljesülését.

Módszertan: kohorsz és végpontok

A retrospektív, multicentrikus kohorszvizsgálat Törökország három tercier bőrgyógyászati centrumában zajlott; az adatgyűjtés a 2024. május 17. és 2025. május 31. között indított JAK1-kezelésekre terjedt ki. Az elemzett betegpopuláció 124 felnőttből állt, akiket négy kezelési karra osztottak: abrocitinib 100 mg (n=28), abrocitinib 200 mg (n=32), upadacitinib 15 mg (n=30), upadacitinib 30 mg (n=34).
Az elsődleges végpont a 12. heti EASI-75 válaszarány volt. Másodlagos végpontként értékelték többek között a betegek által jelentett javulást az MCID (minimális klinikailag jelentős különbség) alapján (pl. viszketés-NRS, alvás-NRS, POEM, DLQI), a 36. heti MDA elérését, a válaszig eltelt időt (Kaplan–Meier görbék), valamint a kezelés során jelentkező nemkívánatos eseményeket (TEAE) és laboratóriumi eltéréseket.

Eredmények: 12. heti klinikai válasz és szubjektív tünetek

A 12. héten mindkét hatóanyagnál a magasabb dózis szignifikánsan nagyobb EASI-75 aránnyal társult:

• Abrocitinib: 200 mg esetén 62,5% (20/32), míg 100 mg esetén 35,7% (10/28) érte el a célértéket (OR: 2,94; p=0,036).
• Upadacitinib: 30 mg esetén 64,7% (22/34), míg 15 mg mellett 46,7% (14/30) volt az arány (OR: 2,92; p=0,021).

A betegek által jelentett kimenetelekben következetes, dózisfüggő mintázat rajzolódott ki, különösen a pruritus enyhülése terén. A viszketés-NRS legalább 4 pontos csökkenése az emelt dózisú csoportokban szignifikánsan gyakoribb volt (abrocitinib: p=0,019; upadacitinib: p=0,011). A POEM-pontszám legalább 4 pontos javulása upadacitinib 30 mg mellett szignifikánsan gyakoribb volt, mint 15 mg esetén (79,4% vs 60,0%; p=0,031). Az alvás-NRS, a DLQI és a HADS javulása bár numerikusan kedvezőbb volt a magasabb dózisoknál, nem minden összehasonlításban érte el a statisztikai szignifikanciát.

36. hét: MDA és a hatás kialakulásának gyorsasága

A 36 hetes értékelés csak a korábban beválasztott betegek alcsoportjára (Group A) korlátozódott a követési idő hossza miatt. A 36. héten a „teljes” MDA aránya mindkét készítménynél numerikusan magasabb volt az emelt dózisú karokon (abrocitinib: 30,2% vs 18,4%; upadacitinib: 26,7% vs 20,0%). A szerzők megjegyzik, hogy a szigorú MDA-definíció miatt a „minimális betegségaktivitás” elérése a valós klinikai gyakorlatban összességében is korlátozott arányú volt.

A hatás kialakulásának sebességét vizsgáló Kaplan–Meier elemzés érdemi előnyt jelzett a magasabb dózisok javára: a medián idő az első EASI-75 eléréséig magas dózisban mindössze 12 hét volt, szemben az alacsony dózis melletti 36 héttel – ez a különbség mind az abrocitinib (log-rank p=0,009), mind az upadacitinib (log-rank p=0,002) esetében szignifikánsnak bizonyult.

Biztonságosság: dóziscsoportok között hasonló profil

A kezelés során felmerülő nemkívánatos események (TEAE) előfordulása 54–62% között mozgott a négy csoportban. A leggyakoribb mellékhatások a fejfájás, a felső légúti fertőzések és a hányinger voltak, emellett kreatin-kináz (CK) emelkedést is regisztráltak. A szerzők értékelése szerint a biztonságossági profil a dóziscsoportok között összevethető volt, és a rövid távú követés során nem rajzolódott ki egyértelmű, dózisfüggő kockázatnövekedés. Herpes zoster eseményeket jelentettek, megjegyezve, hogy a zoster elleni vakcináció dokumentációja a valós életbeli adatokban hiányos volt.

Demirbas A, Esen M, Diremsizoglu E, Uluta Demirbas G. Dose-dependent effectiveness and patient-reported outcomes with JAK1 inhibitors in atopic dermatitis: a 36-week multicenter real-world cohort. Journal of Dermatological Treatment. Published online: 08 Jan 2026. doi:10.1080/09546634.2025.2605834.

Négy JAK-gátló Bayes-hálózati metaanalízise közepesen súlyos és súlyos atópiás dermatitisben

A kutatás célja négy orális JAK inhibitor rövid távú hatásosságának rangsorolása volt közepesen súlyos és súlyos atópiás dermatitisben Bayes-hálózati metaanalízis (BNMA) segítségével....