Dermatológiai mellékhatások GLP-1-receptoragonisták alkalmazása során: irodalmi áttekintés

A szemaglutid, liraglutid, dulaglutid, tirzepatid és exenatid a 2-es típusú diabetes mellitus, illetve egyes készítmények esetében az elhízás kezelésében alkalmazott GLP-1-receptoragonisták közé tartoznak. Gastrointestinalis mellékhatásaik jól ismertek, dermatológiai biztonságossági profiljuk azonban kevésbé tisztázott. Ennek hátterében az is állhat, hogy a GLP-1-receptor nemcsak a pancreas béta-sejtjeiben és a hypothalamusban, hanem keratinocytákon, dermalis fibroblastokon és vascularis endothelsejteken is expresszálódik.

A szerző 2014 és 2025 között publikált klinikai vizsgálatok, kohorszvizsgálatok, farmakovigilanciai elemzések, szisztematikus áttekintések és esetsorozatok alapján foglalta össze az elérhető adatokat. A szerző szerint a GLP-1-receptoragonistákkal összefüggésben jelentett FDA Adverse Event Reporting System (FAERS) események mintegy 6%-a dermatológiai jellegű. A leggyakoribb bejelentett tünetek a kiütés, a pruritus, az alopecia, az urticaria és a hyperhidrosis voltak.

Az injekció helyi reakciói exenatid esetén gyakoribbak

Az injekció beadási helyén jelentkező erythema, induratio, pruritus és fájdalom a GLP-1-receptoragonisták leginkább dokumentált bőrgyógyászati nemkívánatos hatásai közé tartozik. Gyakoriságuk a hatóanyagok között jelentősen különbözik: a retard exenatid alkalmazásakor 17–26%, szemaglutid mellett 5–8%, liraglutid esetén 2–4% közötti előfordulási arányt írtak le.

A hosszú hatású exenatid polilaktid-ko-glikolid (PLGA) mikrogömb-formulációja idegentest-típusú gyulladásos választ válthat ki. Az exenatid immunogenitását fokozhatja, hogy az exendin-alapú molekulák aminosavsorrendje mintegy 50%-ban tér el a humán GLP-1-től; antidrog-antitestek a betegek 40–60%-ában képződhetnek.

Ritka, de súlyosabb reakcióként elsősorban retard exenatid mellett eosinophil panniculitis fordulhat elő. Ennek jellemzője a fájdalmas erythemás csomók megjelenése és az eosinophil sejtes subcutan infiltráció. A közlemény szerint ilyen esetben a gyógyszer elhagyása és szisztémás kortikoszteroid-kezelés szükséges. A rutinszerű helyi reakciók mérséklését az injekciós helyek következetes váltogatása, vékonyabb tű használata és a készítmény szobahőmérsékleten történő beadása segítheti; tartós panasz esetén formulaváltás javasolható.

Hajhullás: a gyors testsúlycsökkenés szerepe

A FAERS-adatbázisban az alopecia a kiütés és a pruritus után a harmadik leggyakrabban jelentett bőrgyógyászati esemény volt, 13,97%-os aránnyal. Diszproporcionalitási elemzésekben a szemaglutid esetében 2,46-os, a tirzepatidnál 1,73-as reporting odds ratio jelezte a hajhullásra vonatkozó szignifikáns farmakovigilanciai szignált. Liraglutid, dulaglutid és exenatid esetében ilyen szignál nem igazolódott.

Egy 547 993 fő adatait feldolgozó retrospektív kohorszvizsgálat 12 hónap alatt 40%-kal magasabb kockázatot talált a hegesedéssel nem járó alopeciára. A domináns klinikai forma a telogen effluvium: diffúz hajhullás, amely a kiváltó tényezőt követően 6–12 héttel kezdődhet, és a testsúly stabilizálódásával rendszerint 3–6 hónap alatt rendeződik.

A közlemény a gyors fogyással együtt járó mikrotápanyaghiányt – elsősorban vas-, cink-, biotin- és D-vitaminhiányt – tekinti a telogen effluvium fő mechanizmusának. Genetikailag fogékony betegeknél a fogyás felgyorsíthatja vagy láthatóvá teheti az androgenetikus alopeciát is.

A szerző által ismertetett dermatológiai megközelítés része a megfelelő fehérjebevitel, célzott tápanyagpótlás, valamint a 2–5%-os lokális minoxidil alkalmazása. Kis dózisú orális minoxidil, illetve az androgenetikus alopeciában thrombocytadús plazma is szóba jöhet kiegészítő kezelésként. A fokozatos dózisemelés mérsékelheti a fogyás ütemét, így a telogen effluvium súlyosságát is. A metabolikus előnyök miatt a készítmény leállítása nem első vonalbeli megoldás; hat hónapnál tovább fennálló vagy atípusos hajhullás esetén bőrgyógyászati kivizsgálás indokolt.

A gyors fogyás hatása az arcbőrre

A jelentős, gyors testsúlycsökkenés a felszínes és mély arci zsírszöveti kompartmentek csökkenésével járhat. Az úgynevezett „Ozempic face” jelenséghez a malaris régió süllyedése, a nasolabialis redők mélyülése, a periorbitalis barázdák hangsúlyosabbá válása és a nyaki bőrlazaság társulhat. Egy radiológiai vizsgálat szerint minden 10 kg-os fogyás átlagosan 9%-os teljes középarci volumen-, illetve 11%-os felszínes zsírszövetcsökkenéssel járt.

A kollagén- és elasztintartalom egyidejű csökkenése tovább fokozhatja a lazaságot, különösen idősebb, illetve kumulatív napfénykárosodásnak kitett betegeknél. A sovány testtömeg elvesztése az úgynevezett „Ozempic body” megjelenéséhez is hozzájárulhat. A megelőzés alapját a lassúbb dózistitrálás, a megfelelő fehérjebevitel és a fényvédelem képezi. A már kialakult elváltozások kezelésében hialuronsavas feltöltés, energiaalapú eljárások, súlyosabb esetekben autológ zsírátültetés vagy sebészi korrekció szerepelhet. A közlemény szerint nincs konszenzus arról, mikor célszerű ezeket a beavatkozásokat aktív testsúlycsökkenés mellett elvégezni.

Ritka, de súlyos túlérzékenységi reakciók

A túlérzékenységi eredetű események közül a kiütés 21,8%, a pruritus 18,0%, az urticaria 11,1%-os arányban szerepelt a FAERS-bejelentésekben. Ezek jellemzően enyhék és antihisztaminnal kezelhetők. Angioödémát és anaphylaxiát valamennyi vizsgált szerrel kapcsolatban leírtak, leggyakrabban azonban exenatid mellett; anaphylaxia esetén azonnali gyógyszerelhagyás és adrenalin szükséges.

A bullosus pemphigoiddal való kapcsolat jelenleg nem egyértelmű. Farmakovigilanciai adatok lehetséges összefüggést vetettek fel, egy finn kohorszvizsgálat ugyanakkor nem talált fokozott kockázatot. Morbilliform exanthema – főként dulaglutid esetén –, psoriasiform eruptiók, pyoderma gangrenosum és leukocytoclasticus vasculitis is szerepel a ritka közlések között.

A szerző hangsúlyozza: a farmakovigilanciai adatbázisok nélkülözhetetlenek a ritka bőrgyógyászati szignálok felismerésében, de nem alkalmasak az ok-okozati kapcsolat vagy a tényleges incidencia megállapítására. A rendelkezésre álló bizonyítékok jelentős része esetjelentésekből és megfigyeléses farmakovigilanciai adatokból származik. A gyors testsúlycsökkenés, a hatóanyagok közötti különbségek, a tápláltsági állapot és az egyéb gyógyszerek egyaránt zavaró tényezőt jelenthetnek.

Forrás: Burboa GUV. Dermatological adverse effects associated with the use of GLP-1 receptor agonists: A literature review. JAAD Reviews. 2026;9:117–121. doi:10.1016/j.jdrv.2026.06.001.