A CALLIPER vizsgálat részét képező elemzés célja az volt, hogy megvizsgálja a veseműködés romlásának kockázatát napi egyszeri 15 mg rivaroxaban mellett warfarinnal összehasonlítva PF-ben és középsúlyos vagy súlyos krónikus vesebetegségben (CKD) szenvedő betegeknél a rutin klinikai gyakorlatban.
Miért lényeges a vesefunkció a pitvarfibrilláló betegeknél? A jobb vesefunkció a pitvarfibrillációban (PF) szenvedő betegek esetében kedvezőbb kimenetellel jár együtt. A nem valvuláris eredetű pitvarfibrillációban (NVAF) szenvedő betegek körében a vesekárosodás a stroke és az embóliás események, valamint a vérzés és a halálozás megnövekedett kockázatával jár.1‒3 Hangsúlyozni kell a vesefunkció megőrzésének fontosságát, hogy a kedvezőtlen kimenetelek elkerülhetők legyenek. Ezt még inkább megerősíti az a bizonyított tény, hogy pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél magasabb a vesekárosodás kockázata, amely fordítva is igaz: a vesekárosodásban szenvedő betegek esetében megnő az PF kockázata.4
Az Amerikai Szív Társaság (American Heart Association, AHA)/Amerikai Kardiológiai Társaság (American College of Cardiology, ACC)/Szívritmus Társaság (Heart Rhythm Society, HRS) a pitvarfibrilláció (PF) kezelésére vonatkozó irányelvét nemrégiben frissítették, továbbiakban a warfarin helyett a nem K-vitamin antagonista orális antikoagulánsok (NOAC) alkalmazását részesítik előnyben NOAC-kezelésre is alkalmas betegek esetében. Mivel az összes NOAC eliminációja részlegesen a vesén keresztül történik, így minden NOAC gyógyszerre különböző adagolás javasolt a veseműködés, illetve egyéb tényezők, például kor és testsúly függvényében. A NOAC gyógyszerek nem megfelelő adagolása kedvezőtlen következményekkel járhat, így ezt fontos elkerülni.
Egy új kutatás szerint az enyhe-közepesen súlyos veseelégtelenségben szenvedő betegeknél a daganatkockázat kis mértékben emelkedett lehet, különös tekintettel a nem melanoma típusú bőrrákra és az urogenitális daganatokra.
Először hoztak létre működő, vagyis vizelettermelésre képes emberi veseszövetet élő szervezetben kutatók, akik szerint eredményeik mérföldkövet jelentenek a vesebetegségek kezelésének fejlesztésére irányuló kutatásokban.
Bizonyos széles körben alkalmazott gyomorsav-csökkentő szerek hosszú ideig való szedése súlyos vesebetegségeket, illetve krónikus veseelégtelenséget okozhat. A hirtelen jelentkező veseműködési zavar vészjelzőként szolgál a kezelőorvos számára, hogy le kell állítani a beteg protonpumpa-gátlókkal történő kezelését.
A cambridge-i egyetem kutatói kifejlesztettek egy új statisztikai modellt a daganatos betegek vesefunkciójának értékelésére. Ez az eddig kidolgozott módszerek közül a legpontosabb, és jelentős segítséget nyújthat az onkológusoknak a betegek biztonságosabb kezelésében.
