Az életmódváltás hatása a gesztációs diabéteszre: fókuszban a fizikai aktivitás

A gesztációs diabétesz (GDM) világszerte növekvő népegészségügyi probléma, amely mind az anya, mind az újszülött számára rövid és hosszú távú egészségügyi kockázatokat hordoz. Bár számos tanulmány vizsgálta már az életmódváltás preventív szerepét, az eredmények gyakran ellentmondásosak voltak, különösen a különböző beavatkozási típusok (diéta, mozgás vagy ezek kombinációja) hatékonyságának összehasonlítása terén. Az i-WIP Collaborative Group által jegyzett, a British Medical Journal hasábjain közzétett új tanulmány hiánypótló alapossággal, egyéni betegadatokon alapuló (IPD) és hálózati metaanalízis segítségével igyekezett tisztázni ezeket a kérdéseket.​

A vizsgálat módszertani háttere és kiterjedtsége

A kutatócsoport munkája rendkívül langyszabású: a vizsgálatba 104 randomizált kontrollált vizsgálatot (RCT) vontak be, amelyek összesen 35 993 várandós nő adatait tartalmazták. A kutatás különlegessége, hogy az esetek 68%-ában (24 391 fő) egyéni betegszintű adatokhoz (IPD) is hozzáfértek, ami jóval pontosabb elemzést tesz lehetővé, mint a hagyományos, aggregált adatokra támaszkodó metaanalízisek.​

A vizsgálat elsődleges célja az volt, hogy meghatározza az életmód-intervenciók (fizikai aktivitás, diéta vagy vegyes módszerek) hatását a GDM kialakulására. Emellett a szerzők azt is kutatták, hogy befolyásolják-e az eredményességet olyan anyai jellemzők, mint a testtömeg-index (BMI), az életkor, a paritás, az etnikum vagy az iskolázottság.

A diagnosztikai kritériumok szerepe

A tanulmány egyik legfontosabb megállapítása, hogy az intervenciók hatékonysága nagyban függ attól, milyen diagnosztikai kritériumrendszert alkalmaznak a GDM megállapítására. Amikor a kutatók az összesített adatokat (IPD és nem-IPD vizsgálatok) elemezték, az életmód-intervenciók összességében 20%-kal csökkentették a gesztációs diabétesz kockázatát (OR 0,80; 95% CI 0,73–0,88).​

Érdekes diszkrepancia figyelhető meg azonban a különböző szakmai irányelvek tükrében. Míg az IADPSG (International Association of Diabetes in Pregnancy Study Groups) kritériumai szerinti diagnózis esetén 18%-os rizikócsökkenést mértek, addig a brit NICE (National Institute for Health and Care Excellence) irányelvei szerinti diagnózisok esetében nem volt kimutatható szignifikáns csökkenés (OR 0,98). Ez az eredmény rámutat a diagnosztikai protokollok egységesítésének fontosságára és arra, hogy a prevenciós stratégiák értékelésekor a diagnosztikai háttér nem elhanyagolható tényező.​

A fizikai aktivitás primátusa

A hálózati metaanalízis talán leggyakorlatiasabb üzenete a klinikusok számára, hogy nem minden életmód-intervenció egyformán hatásos. Az elemzés egyértelműen a fizikai aktivitásra fókuszáló beavatkozásokat hozta ki győztesként. A pusztán mozgásprogramra épülő intervenciók átlagosan 39%-kal csökkentették a GDM esélyét a vegyes (diétát és mozgást is tartalmazó) beavatkozásokhoz képest.​

A rangsorolás alapján a fizikai aktivitás alapú beavatkozásoknak volt a legnagyobb valószínűsége (89%), hogy a leghatékonyabb módszernek bizonyuljanak, míg meglepő módon a vegyes intervenciók teljesítettek a leggyengébben ezen a téren. Ez arra utalhat, hogy a fókuszált, egyértelmű üzenetek és a konkrét mozgásprogramok betartása könnyebb vagy hatékonyabb lehet a várandósok számára, mint a komplexebb, többfrontos életmódváltási kísérletek.​

Szociodemográfiai tényezők és egyenlőtlenségek

A precíziós medicina korában kulcskérdés, hogy kik profitálnak leginkább egy adott kezelésből. A kutatók megvizsgálták az anyai karakterisztikák hatását, és arra jutottak, hogy a beavatkozások hatékonysága nem függött az anya életkorától, testtömeg-indexétől (BMI), rasszától vagy attól, hányadik gyermekét várja. Ez rendkívül pozitív üzenet, hiszen azt jelenti, hogy a túlsúlyos vagy idősebb kismamák éppúgy profitálhatnak a mozgásból, mint alacsonyabb kockázatú társaik.​

Ugyanakkor egy fontos társadalmi tényező, az iskolázottság szignifikáns befolyásoló erővel bírt. Bár az életmódváltás minden iskolázottsági szinten előnyösnek bizonyult, az alacsonyabb végzettségű nők körében a megfigyelt haszon kisebb mértékű volt, mint a közép- vagy felsőfokú végzettséggel rendelkezőknél. Ez az eredmény felhívja a figyelmet az egészségértés (health literacy) fejlesztésének szükségességére és arra, hogy a hátrányosabb helyzetű csoportok számára célzottabb, könnyebben adaptálható programokra van szükség.​

Anyai és magzati kimenetelek

A GDM megelőzésén túl a tanulmány vizsgálta az intervenciók hatását egyéb szülészeti kimenetelekre is. A fizikai aktivitás alapú programok statisztikailag szignifikáns mértékben csökkentették a császármetszések (OR 0,83), valamint a gesztációs korhoz képest kicsi (SGA) és nagy (LGA) újszülöttek születésének esélyét. A kizárólag diétára épülő intervenciók ezzel szemben elsősorban a koraszülés kockázatának csökkentésében (OR 0,37) mutattak kiemelkedő eredményt.​

Érdemes megjegyezni, hogy a vegyes beavatkozások esetében nem találtak egyértelmű előnyt a vizsgált anyai és perinatális kimenetelek tekintetében, ami tovább erősíti a fókuszált intervenciók létjogosultságát.

A megvalósítás gyakorlati aspektusai

A kutatás kitért arra is, hogy milyen formában érdemes ezeket a programokat nyújtani. Az eredmények azt sugallják, hogy a csoportos formában tartott foglalkozások hatékonyabbak voltak, mint az egyéni tanácsadások. Érdekes módon a frissen képzett facilitátorok által vezetett programok nagyobb hatékonyságot mutattak, ami a motiváció és a naprakész tudás jelentőségére utalhat.​

Összegzés

Az i-WIP Collaborative Group tanulmánya megerősíti, hogy a terhesség alatti életmód-intervenciók, különösen a rendszeres fizikai aktivitás, hatékony eszközt jelentenek a gesztációs diabétesz megelőzésében. Az eredmények alapján a klinikai gyakorlatban érdemes a várandósgondozás rutinszerű részévé tenni a strukturált mozgásprogramokat, miközben kiemelt figyelmet kell fordítani az alacsonyabb iskolázottságú nők támogatására a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklése érdekében.

Allotey J et al. Effects of lifestyle interventions in pregnancy on gestational diabetes: individual participant data and network meta-analysis. BMJ 2026;392:e084159