Szív- és érrendszeri kockázati tényezők mintázata 1-es és 2-es típusú cukorbetegségben: célértékek és gyógyszerfelírás a klinikai gyakorlatban
Egy holland országos diabéteszregiszter adatai alapján a kutatók az 1-es és 2-es típusú diabétesszel élő, szakellátásban kezelt gyermekek és felnőttek kardiovaszkuláris kockázati tényezőit vetették össze az alkalmazott célértékekkel. Emellett a vércukorcsökkentő és a kardiovaszkuláris gyógyszerek rendelési mintázatait elemezték.
Országos adatok a szakellátásból
A Dutch Pediatric and Adult Registry of Diabetes (DPARD) a hollandiai kórházi ambulanciákon és önálló diabetológiai szakrendelőkben kezelt betegek adatait tartalmazza. A kutatók azokat vonták be, akiknek első regisztrált ambuláns vizitje vagy HbA1c-mérése 2017. január 1. és 2024. december 31. közé esett. A vizsgált 81 096 beteg közül 3832 gyermek és 35 934 felnőtt 1-es típusú, 145 gyermek és 41 185 felnőtt 2-es típusú diabétesszel élt. A felnőttek medián életkora az előbbi csoportban 46, az utóbbiban 66 év volt.
Az elemzéshez betegenként minden változó legutóbbi rendelkezésre álló értékét vették figyelembe. A HbA1c-t, a testtömegindexet (BMI), a vérnyomást, az LDL-koleszterint és a becsült glomeruláris filtrációs rátát (eGFR) az irányelvek alapján meghatározott küszöbökhöz viszonyították. Az eredményeket életkor és diabétesztípus szerint bontották. A megfelelő klinikai változók hiányzó értékeit többszörös imputációval pótolták; a gyógyszerrendelések adatait a rögzített formájukban elemezték.
A HbA1c-célérték teljesülése
A vizsgálatban alkalmazott általános HbA1c-célérték legfeljebb 7,0% (53 mmol/mol) volt. Ezt az 1-es típusú diabétesszel élő felnőttek 27%-a, az érintett gyermekek 22%-a, a 2-es típusú diabétesszel élő felnőttek 23%-a érte el. A vizsgált kockázati tényezők közül a HbA1c-cél teljesült a legritkábban. Az 1-es típusú diabéteszes felnőtteknél ez volt az egyetlen érték, amelynél a célértéket elérők aránya 50% alatt maradt.
Az eredmény értelmezéséhez hozzátartozik, hogy az egyéni HbA1c-cél eltérhet az elemzésben használt 7,0%-tól. A közlemény szerint meghatározott betegcsoportoknál, például időskorban, akár 8,5% (69 mmol/mol) is elfogadható felső határ lehet. Ezt az értéket az 1-es típusú diabéteszes felnőttek 81%-a, az érintett gyermekek 79%-a, a 2-es típusú diabéteszes felnőttek 75%-a nem lépte túl. A 7,0%-os küszöb teljesülési aránya ezért nem azonos az egyes betegek terápiájának megítélésével.
Az 1-es típusú diabétesszel élő gyermekek és felnőttek HbA1c-értékeinek eloszlása hasonló volt. A medián érték gyermekeknél 61, felnőtteknél 60 mmol/molnak adódott. A szerzők azonban a 18 év alattiakat nem bontották további életkori csoportokra, így a gyermekkori HbA1c életkorfüggő eltérései az összesített adatokban elfedődhetnek.
A gyermekkori eredmények sajátosságai
A 2-es típusú diabétesszel élő 145 gyermek medián HbA1c-értéke 45 mmol/mol volt; 63%-uknál legfeljebb 6,5%-ot (48 mmol/mol) mértek. A 7,0%-os értéket az egy évnél rövidebb ideje diabéteszes gyermekek 74%-a, az egy–három éve diagnosztizáltak 64%-a, a három évnél régebben diagnosztizáltak 84%-a érte el. A szerzők a kis esetszám miatt óvatos értelmezést tartanak indokoltnak: ezek az adatok nem bizonyítják, hogy a hosszabb betegségtartam jobb glikémiás kontrollal jár.
A gyermekek BMI-jét életkor és nem szerint standardizált Z-értékkel is jellemezték. A BMI-Z-érték az 1-es típusú diabéteszes gyermekek 9%-ánál, a 2-es típusú diabéteszesek 42%-ánál volt 2 felett. További értelmezési korlát, hogy a regiszterben alkalmazott diagnosztikai kódolás a MODY-t jelenleg a 2-es típusú diabéteszhez sorolja, noha az érintett gyermekek kockázati tényezői eltérhetnek.
LDL-koleszterin és vérnyomás
Az 1-es típusú diabétesszel élő felnőttek 58%-ának LDL-koleszterin-szintje volt 2,6 mmol/l alatt; a 40 év alattiaknál ez az arány 50%, a legalább 40 éveseknél 63% volt. A közleményben idézett holland ajánlások ezt a célt elsődleges prevencióban minden 2-es típusú diabéteszes beteg, valamint a legalább 40 éves, 1-es típusú diabétesszel élők számára írják le. A kutatók a fő elemzésben mégis egységes küszöböt alkalmaztak, és nem különítették el a betegeket egyéni kardiovaszkuláris kockázat szerint.
A 70 év alatti, már fennálló ateroszklerotikus kardiovaszkuláris betegségben szenvedőknél külön vizsgálták a másodlagos prevencióhoz rendelt, 1,8 mmol/l-es LDL-küszöböt. Ezt az 1-es típusú diabéteszes felnőttek 34%-a, a 2-es típusú diabéteszes felnőttek 36%-a érte el; az alcsoportokban rendre 1138 és 2780 beteg szerepelt.
A 2-es típusú diabétesszel élő felnőttek fele legalább 30 kg/m²-es BMI-vel rendelkezett. A legfeljebb 140 Hgmm-es szisztolés vérnyomásküszöböt 64%-uk teljesítette. Ez az arány 30 kg/m² alatti BMI esetén 65%, legalább 30 kg/m²-es BMI mellett 62% volt. A medián szisztolés vérnyomás ebben a betegcsoportban 136 Hgmmnek adódott.
A rögzített gyógyszerrendelések
Az 1-es típusú diabéteszes betegek közül 19 633-nál állt rendelkezésre gyógyszerrendelési adat. Leggyakrabban gyors hatású inzulint, ezt követően hosszú hatású inzulint rögzítettek. Kizárólag gyors hatású inzulin 5404 betegnél, a két inzulintípus együttes rendelése 9206 betegnél szerepelt. Az elérhető gyógyszeradatokkal rendelkezők 48%-ánál kardiovaszkuláris gyógyszert, 35%-ánál lipidcsökkentőt is regisztráltak.
A 2-es típusú diabétesz miatt kórházi ambulancián kezelt betegek közül 24 905-nél volt gyógyszeradat. A leggyakrabban biguanidot rögzítettek; ezt a hosszú és gyors hatású inzulinok, a szulfonilureák, a GLP-1-analógok és az SGLT2-gátlók követték. A leggyakoribb kombináció biguanidból, hosszú hatású és gyors hatású inzulinból állt. Az adatokkal rendelkezők 81%-ánál kardiovaszkuláris gyógyszer, 63%-ánál lipidcsökkentő is szerepelt. Mindkét diabétesztípusban a renin–angiotenzin–aldoszteron rendszerre ható szerek voltak a leggyakrabban rögzített vérnyomáscsökkentők.
Az értelmezés korlátai
A szakellátási regiszter eredményei nem általánosíthatók automatikusan valamennyi holland cukorbetegre. A szerzők szerint a jól kontrollált, szövődménymentes 2-es típusú diabéteszes betegek többnyire az alapellátásban maradnak; a vizsgált szakellátási csoportban így feltehetően nagyobb arányban szerepelnek összetettebb esetek. Az elektronikus egészségügyi nyilvántartások hiányos bejegyzései szintén korlátozzák az értelmezést, különösen a gyógyszerrendelési és társbetegségadatok esetében.
A tanulmány rögzített küszöbértékekkel mutatja be a csoportszintű eredményeket, miközben a megfelelő terápiás cél betegenként változhat. Legfontosabb megállapítása, hogy a vizsgált tényezők közül az általánosan alkalmazott HbA1c-célérték teljesült a legritkábban; a többi célérték elérésében életkor és diabétesztípus szerint eltérések mutatkoztak.
Forrás: Lit VF, Bak JCG, van Bon AC, et al. On target? Cardiovascular risk factor patterns in type 1 and type 2 diabetes: real-world attainment of cardiovascular risk factor targets and medication prescriptions. Diabetes Res Clin Pract. 2026;239:113440. doi:10.1016/j.diabres.2026.113440.
Ez a cikk mesterséges intelligencia segítségével készült, majd szerkesztőségünk áttekintette, korrigálta és jóváhagyta. A hivatkozott forrásokat szerkesztőségünk választotta, és a tartalom pontosságának, időszerűségének biztosítása érdekében a szöveget az eredeti forrással összevetette.
