Fogászati beavatkozások vérzés- és thromboemboliás kockázata antitrombotikus kezelés mellett
Egy dél-koreai kutatócsoport országos egészségbiztosítási adatok és egy fogászati centrum betegkartonjai alapján vizsgálta, miként függ össze az antitrombotikus kezelés és a fogászati beavatkozás típusa a vérzéses, illetve thromboemboliás szövődményekkel kardiovaszkuláris betegeknél.
Két adatforrás, kétféle végpont
Kim és munkatársai retrospektív kohorszvizsgálatukban a koreai egészségbiztosító országos mintakohorszát (NHIS-NSC) és a Yonsei Egyetem fogászati kórházának klinikai adatbázisát (SCRAP 2.0) elemezték. Az előbbi a dél-koreai lakosság 2,2%-át magában foglaló mintán alapul. A 2015–2019 közötti időszakból olyan, legalább 30 éves személyek adatait vonták be, akiknél kardiovaszkuláris betegséget diagnosztizáltak, majd fogászati kezelés történt. A két adatállományt eltérő adattartalmuk miatt külön elemezték; az eredményeket egymást kiegészítő módon értelmezték.
Az országos kohorszban 714 397 fogászati ellátási eset szerepelt. Ebben az adatbázisban a fogászati beavatkozást követő 30 napon belül kórházi kezelést igénylő vagy halállal járó szisztémás vérzéses és thromboemboliás eseményeket értékelték. Az egycentrumos beteganyag 1878 személyt tartalmazott; itt a részletes dokumentációból a beteg által jelzett vagy sürgősségi ellátáshoz vezető posztoperatív vérzéseket azonosították. A két adatbázis eltérő végpontjai miatt a vérzéses arányok nem hasonlíthatók össze közvetlenül.
A vizsgálatból kizárták többek között az alvadásifaktor-hiányban vagy hemofíliában szenvedőket, a máj- vagy veseműködési zavarral élőket és azokat, akiknél ugyanazon a napon vagy 14 napon belül több fogászati eljárás történt. A módszertani rész a fogászati beavatkozás előtti hat hónapban antitrombotikus szert kapók kizárását is említi, miközben a bevont betegek között ugyanerre az időszakra antitrombotikus kezelést rögzítettek. Ez a forráscikk belső ellentmondása; az érintett kizárási szabály pontos alkalmazása a közölt szövegből nem állapítható meg.
Az intézményi mintában az esetek 43,4%-ában, az országos mintában 22,6%-ában szerepelt antitrombotikus kezelés; mindkét adatbázisban a thrombocytaaggregáció-gátlók voltak gyakoribbak. A legtöbb fogászati ellátás parodontológiai beavatkozás volt: 54,37%, illetve 70,74%. A szerzők a konzerváló kezelést, a parodontológiai ellátást, a fogeltávolítást és az implantátummal kapcsolatos műtéteket különítették el, majd többváltozós logisztikus regresszióval vizsgálták az egyes tényezők és szövődmények kapcsolatát.
Ritka szisztémás, gyakoribb helyi vérzés
Az országos kohorszban 2128 ellátási esethez kapcsolódott szisztémás vérzéses esemény, ami 0,30%-os aránynak felel meg. Thromboemboliás eseményt 462 esetben, 0,06%-ban azonosítottak. A szisztémás vérzéses végpont például koponyaűri vagy légúti vérzést, vérvizelést és vérzés következtében kialakult vérszegénységet foglalt magában. A thromboemboliás események között stroke, artériás embólia és trombózis is szerepelt. Az intézményi beteganyagban 41 személynél dokumentáltak posztoperatív vérzést, ami 2,18%-os előfordulást jelent.
Az egycentrumos adatokban a vérzést tapasztalók körében gyakoribb volt a magasvérnyomás-betegség, a cukorbetegség, a korábbi szívbillentyűműtét és az antitrombotikus kezelés. Az országos kohorszban a szisztémás események előfordulása a beteg életkorával, társbetegségeivel, korábbi kardiovaszkuláris beavatkozásaival, gyógyszereivel és fogászati kezelésének típusával is összefüggést mutatott. A nyers gyakoriságok és a többváltozós elemzés eredményei ugyanakkor nem azonos módon értelmezendők.
Kiemelkedett a heparinos áthidalás
A K-vitamin-antagonista-kezelés heparinos áthidalása az intézményi elemzésben a posztoperatív vérzés magasabb esélyével társult: az esélyhányados (OR) 9,837, a 95%-os konfidenciaintervallum (CI) 1,276–15,062 volt. Az országos adatokban a szerzők az áthidaló kezeléshez magasabb szisztémás szövődménykockázatot társítottak; a közleményben ehhez megadott OR 7,734 (95% CI: 3,795–15,762). Ezek összefüggések, nem bizonyítékok arra, hogy önmagában az áthidalás okozta az eseményeket.
A kettős thrombocytaaggregáció-gátló kezeléshez az országos elemzésben ugyancsak magasabb thromboemboliás szövődménykockázat társult; a közölt OR 10,278 (95% CI: 7,895–13,910). Az eredmény értelmezését nehezíti, hogy a vizsgálat nem vette figyelembe az egyszeres és kettős thrombocytaaggregáció-gátló kezelés fenntartásának időtartamát. A tanulmány következtetése az egyszeres thrombocytaaggregáció-gátlás viszonylag alacsonyabb vérzéses kockázatát emeli ki, de ezt sem lehet a betegek alapbetegségeitől függetlenül értékelni.
Az egycentrumos adatokban a gyógyszer folytatása vagy átmeneti felfüggesztése nem mutatott szignifikáns kapcsolatot a posztoperatív vérzéssel. A szerzők szerint a direkt orális antikoagulánsok folytatása és megszakítása között sem volt szignifikáns különbség a fogászati vagy szisztémás szövődmények tekintetében. E megfigyelésből nem következik egységes gyógyszerfelfüggesztési szabály: a vizsgálat retrospektív volt, a kezelési döntések körülményeit pedig az adatok nem írták le teljeskörűen.
Fogeltávolítás és implantáció
Az intézményi többváltozós elemzésben az egyszerű és a műtéti fogeltávolítás, valamint az implantátumbeültetés magasabb posztoperatív vérzéses eséllyel társult. A legnagyobb közölt értékek egyike a csontpótlással végzett implantátumbeültetéshez kapcsolódott: OR 10,521 (95% CI: 6,168–25,025). Legalább négy fog kezelése esetén az OR 7,706 volt (95% CI: 2,334–10,441). A szerzők jelzik, hogy a kezelt fogak számának értelmezését a sok fogat érintő, de viszonylag csekély vérzési kockázatú fogkőeltávolítás nehezíti.
Az országos adatokban az egyszerű fogeltávolítás szisztémás vérzéssel és thromboemboliás eseményekkel is összefüggött, míg a műtéti fogeltávolításnál csak a szisztémás vérzéssel találtak kapcsolatot. A szisztémás vérzés esélyhányadosa egyszerű extrakció esetén 1,206 (95% CI: 1,080–1,347), műtéti extrakció esetén 1,770 (95% CI: 1,078–2,906) volt. A csontpótláshoz a thromboemboliás szövődmények legmagasabb közölt esélyhányadosa társult: OR 10,422 (95% CI: 2,141–41,092). Az egyszerű és műtéti extrakció biztosítási eljáráskódokon alapuló elkülönítése azonban pontatlan lehetett.
A csontpótlás nélküli implantátumbeültetés megítélésekor különösen fontos a végpont pontos megnevezése: az intézményi elemzés összefüggést jelzett a posztoperatív vérzéssel, míg a szerzők összegzése szerint az önmagában végzett implantáció nem társult szignifikánsan a vizsgált szisztémás szövődményekkel. A közlemény általánosabb következtetése szerint kockázata a csontpótlással kiegészített műtétéhez képest alacsonyabb.
Társbetegségek és bizonytalanságok
Az intézményi elemzésben a magasvérnyomás-betegség (OR 5,882; 95% CI: 2,202–18,774) és a korábbi szívbillentyűműtét (OR 5,115; 95% CI: 1,299–17,621) a posztoperatív vérzés magasabb esélyével társult. Az országos mintában a magasvérnyomás-betegséghez (OR 1,325; 95% CI: 1,198–1,489) és a cukorbetegséghez (OR 1,344; 95% CI: 1,223–1,476) magasabb szisztémás vérzéses esély kapcsolódott. Korábbi thrombolysis esetén a szisztémás vérzés OR-értéke 5,688, a thromboemboliás eseményeké 11,204 volt; az országos kohorszban mindössze 182 betegnél szerepelt korábbi thrombolysis.
A biztosítási adatbázis szövődményeit adminisztratív kódokból azonosították, amelyek nem minden esetben ragadják meg a klinikai állapotot vagy az esemény súlyosságát. A biztosítási rendszerben rögzített implantációs eljárások a finanszírozás miatt a legalább 65 éves betegekhez kötődtek, így az implantációs eredmények fiatalabbakra nem általánosíthatók. A fogászati alapbetegségeket nem elemezték részletesen, és a két adatforrás változói sem voltak teljesen egységesíthetők.
A szerzők következtetése szerint a heparinos áthidalással alkalmazott K-vitamin-antagonista és a csontpótlással kiegészített implantáció fokozott figyelmet érdemel a fogászati ellátás tervezésekor. A korábbi kardiovaszkuláris beavatkozások és a társbetegségek szintén befolyásolhatják a kockázat megítélését, ezért a puszta gyógyszercsoport szerinti besorolás nem írja le teljesen a vizsgált populációt. A ritka szisztémás kimenetelek értelmezésénél az eseményszámot és a széles konfidenciaintervallumokat is mérlegelni kell. Az észlelt kapcsolatok értékeléséhez a gyógyszerelésen túl a beavatkozás jellegét és a beteg társbetegségeit is figyelembe kell venni.
Forrás: Kim J, Yoon J-H, Huh J, et al. Dental Complications in Antithrombotic Patients: Evidence From a Nationwide Cohort and a Single-Institution Dataset. International Dental Journal. 2026;76:109649. doi:10.1016/j.identj.2026.109649.
Ez a cikk mesterséges intelligencia segítségével készült, majd szerkesztőségünk áttekintette, korrigálta és jóváhagyta. A hivatkozott forrásokat szerkesztőségünk választotta, és a tartalom pontosságának, időszerűségének biztosítása érdekében a szöveget az eredeti forrással összevetette.
