Az inhalációs kortikoszteroidok mellékhatásai felnőtt asztmás vagy COPD-s betegeknél
A BMJ Evidence-Based Medicine-ben jelent meg az a nagyszabású meta-analízis, amely értékeli az inhalációs kortikoszteroidok (ICS) mellékhatásait és azok dózis-, illetve molekulafüggő eltéréseit. A kutatás célja volt feltérképezni az egyes ICS-típusok biztonsági profilját, ezzel támogatva az egyénre szabott gyógyszerválasztást a klinikai gyakorlatban.
Módszertan
Összesen 129 randomizált, kontrollált vizsgálatot (120.900 felnőtt asztmás vagy COPD-s résztvevő) vontak be a keresésbe, 2025. február 20-ig. Párhuzamos és hálózati metaanalízist alkalmaztak a kockázati arányok meghatározására, valamint az Emax modellt, amely leírja a gyógyszer dózisa és az általa kiváltott hatás közötti összefüggést.
Haszon és kockázat a kontrollcsoporthoz képest
Az elemzés megerősítette az ICS-kezelés terápiás előnyeit a kontrollcsoporthoz képest: az asztma exacerbációk kockázata rendkívül erősen, mintegy 70%-kal csökkent, míg a COPD exacerbációk kockázata szignifikánsan, 10%-kal mérséklődött.
Ugyanakkor az ICS-ek alkalmazása a fertőzéses mellékhatások kockázatának növekedésével járt:
- Az orális candidiasis kockázata több mint kétszeres volt (RR 2,29).
- A tüdőgyulladás kockázata közel másfélszeres volt (RR 1,49).
- A felső légúti fertőzések (URTI) kockázata is kismértékben (17%-kal) emelkedett (RR 1,17).
Eltérések az egyes molekulák biztonsági profiljában
A hálózati metaanalízis feltárta, hogy a kockázatok mértéke jelentősen eltér az ICS hatóanyagok között. Ez a differenciálás kritikus lehet a klinikai döntéshozatal során.
Tüdőgyulladás: A beklometazon és a flutikazon fokozta a tüdőgyulladás abszolút kockázatát, míg a flutikazon kismértékben magasabb kockázatot mutatott a budezonidhoz képest.
Orális candidiasis: A mometazon, beklometazon , budezonid és flutikazon is emelték a kockázatot. A mometazon esetében volt a legmagasabb a kockázatnövekedés.
Ciklezonid előnye: A ciklezonid konzisztensen alacsonyabb kockázatot mutatott más készítményekhez képest, akár 4,5%-kal is csökkentve az orális candidiasis esélyét, és mérsékelve az URTI kockázatát.
Egyéb események: A budezonid és a mometazon összefüggésbe hozható volt a szürkehályog (cataracta) kockázatának kis növekedésével.
Dózisfüggőség és klinikai relevancia
Az Emax dózis-válasz modell kimutatta, hogy a mellékhatások gyakorisága összefügg az alkalmazott dózissal:
A flutikazon dózisa szignifikánsan összefüggött a tüdőgyulladás és az URTI kockázatával.
A budezonid dózisa összefüggést mutatott a szürkehályog (cataracta) kockázatával.
Konklúzió
Az eredmények alátámasztják, hogy az ICS-kezelés során elengedhetetlen a kockázat-haszon egyedi mérlegelése. Az orvosok számára a metaanalízisben rendelkezésre állnak azok az adatok, amelyek segítik a legmegfelelőbb hatóanyag és a legalacsonyabb hatékony dózis kiválasztását a betegek fertőzési, illetve szisztémás mellékhatásokra vonatkozó kockázati profiljának fényében.
