GLP–1-receptor-agonisták hatékonysága IBD-ben: fogyás igen, metabolikus áttörés egyelőre nem

Háttér: elhízás és IBD – új terápiás igény

Az IBD‑populáció 15–40%-a elhízott, az elhízás és egyéb metabolikus komorbiditások prevalenciája az elmúlt évtizedben számottevően nőtt. Nagy prospektív vizsgálatok és metaanalízisek alapján az obesitas különösen Crohn‑betegségben növeli a betegségkockázatot, illetve több antropometriai mutató (derékkörfogat, testzsírszázalék, derék–csípő arány stb.) is IBD‑rizikófaktornak tekinthető.​

Az obesitas a betegség lefolyását is módosítja: növeli az anti‑TNF‑kezelés sikertelenségének esélyét colitis ulcerosában, hosszabb hospitalizációval, magasabb költségekkel és gyakoribb szövődményekkel jár, jóllehet a hospitalizáció, sebészet vagy kórházi mortalitás kockázatával nem minden elemzésben mutatott összefüggést.​

A vizsgálat felépítése és beteganyag

A szisztematikus áttekintés és metaanalízis a GLP–1‑receptor‑agonisták (GLP‑1 RA) elhízott IBD‑betegekben kifejtett testtömeg‑ és metabolikus hatásait értékelte PRISMA‑irányelveknek megfelelően, PROSPERO‑regisztrációval (CRD420251063158). Négy adatbázisban (PubMed, Embase, Scopus, Web of Science) 2025 októberéig végeztek keresést, GLP‑1 RA, IBD, Crohn‑betegség és colitis kulcsszavakkal.​

Összesen 8, 2024–2025 között publikált retrospektív kohorsz‑ vagy esetsorozat került be (7 USA-beli, 1 spanyolországi centrum) 1236 IBD‑beteggel (584 UC, 652 CD), átlagéletkor 55,0 év, 3–18 hónapos utánkövetéssel. A GLP‑1 RA‑k közé a semaglutid, a liraglutid, a dulaglutid, az exenatid és a tirzepatid tartozott; a vizsgálatok egy része kifejezetten elhízott, illetve diabéteszmentes IBD‑populációra fókuszált.​

A vizsgálatok minősége a Newcastle–Ottawa‑skála alapján 1 esetben jó, 5 esetben közepes, 2 esetben gyenge volt; a GRADE‑értékelés szerint a bizonyítékszint a testtömegváltozásra alacsony, minden más végpontra nagyon alacsony.​

Testtömeg- és BMI‑változás: egyértelmű, de heterogén javulás

Öt vizsgálat (n = 5) metaanalízise alapján a GLP‑1 RA‑kezelés szignifikáns, átlagosan −5,71 kg testtömeg-csökkenéssel járt (95% CI −9,56; −1,86; p = 0,01), ugyanakkor a heterogenitás magas volt (I² = 78%). A semaglutid‑alcsoport (3 vizsgálat, 371 beteg) esetében a testtömegcsökkenés hasonló nagyságrendű (MRAW −5,59 kg; 95% CI −10,37; −0,81; p = 0,03; I² = 80%), míg a liraglutid 60 betegen (3 vizsgálat) nem mutatott statisztikailag szignifikáns hatást (MRAW −3,27 kg; 95% CI −18,81; 12,26; p = 0,44).​

Négy vizsgálat (494 beteg) BMI‑adatai alapján a GLP‑1 RA‑kezelés összességében −2,18 kg/m² átlagos BMI‑csökkenést eredményezett (95% CI −3,66; −0,69; p = 0,01), de a heterogenitás itt is jelentős volt (I² = 81,1%), és érzékenységi analízisben egyes tanulmányok (Levine, St‑Pierre) kihagyásával a hatás elveszítette szignifikanciáját.​

A testtömeg‑ és BMI‑változások nagyságrendje összhangban áll a nem IBD‑populációkon végzett, 47 RCT‑t összesítő metaanalízis eredményeivel, amelyek kb. −4,6 kg, illetve −2,1 kg/m² átlagos csökkenést találtak; IBD‑ben a GLP‑1 RA‑k hatékonysága tehát hasonló mértékűnek tűnik.​

Glikémiás kontroll és lipidprofil: érdemi javulás nélkül

Három vizsgálat számolt be HbA1c‑alakulásról: az összesített MRAW −0,28 volt (95% CI −0,56; 0,05; p = 0,07), azaz nem ért el szignifikanciát, heterogenitás nélkül (I² = 0%). A szerzők ezt részben az alacsonyabb kiindulási HbA1c‑nek (5,45–7,42) és a heterogén (diabéteszes/nem diabéteszes) betegösszetételnek tulajdonítják, tekintettel arra, hogy GLP‑1 RA‑k glükózdependens módon hatnak, magasabb kiindulási glükózértékeknél erőteljesebb HbA1c‑csökkenéssel.​

A lipideket vizsgáló metaanalízis sem mutatott szignifikáns változást: összkoleszterin MRAW −13,35 mg/dl (95% CI −78,56; 51,84; p = 0,55), LDL −4,66 mg/dl (95% CI −39,61; 30,28; p = 0,37), HDL −4,34 mg/dl (95% CI −26,05; 17,59; p = 0,48), nagyon magas heterogenitással (I² 78,8–95,4%). Egyes tanulmányok (különösen Levine) érdemben hozzájárultak a heterogenitáshoz, és az alacsony esetszám tovább korlátozza a következtetések erejét.​

Biztonságosság és gastrointestinalis mellékhatások

A leggyakoribb mellékhatások a jól ismert gastrointestinalis tünetek voltak: hányinger/hányás az összesített 883 beteg 13,7%-ában (az egyes vizsgálatokban 3–39% közötti gyakorisággal), székrekedés a 672 beteg 7%-ában, hasmenés a 802 beteg 5%-ában. Ritka, de súlyos nemkívánatos eseményként két pancreatitisként, két IBD‑fellángolásként, egy esetben pedig ileus/bélobstructióként leírt esemény szerepelt.​

A GLP‑1 RA‑k és az IBD‑kimenetel kapcsolatát vizsgáló, IBD‑s és diabetológiai kohorszok tanulsága szerint a kezelés nem járt rosszabb betegségkimenetellel, ellenkezőleg: több nagy adatbázisvizsgálat kevesebb hospitalizációt, műtétet, illetve kevesebb „advanced therapy” igényt jelzett GLP‑1 RA‑t szedő, elhízott IBD‑betegekben más antidiabetikumokhoz képest, bár ezen eredmények nem képezték a jelen metaanalízis kvantitatív részét. Ugyanakkor a szerzők kiemelik: a GLP‑1 RA‑k motilitáscsökkentő hatása ronthatja a colonoscopia előkészítés minőségét, amit más populációkban már alátámasztottak (alacsonyabb BBPS, gyakoribb elégtelen előkészítés).​

Patomechanizmus és jövőbeli kutatási irányok

Kísérletes modellek alapján a GLP‑1 jelátviteli útvonal több ponton befolyásolja az intestinális gyulladást: cAMP–NF‑κB‑moduláción, proinflammatorikus citokinek (TNF‑α, IL‑1) csökkent expresszióján, makrofágmigráció és ‑funkció módosításán, valamint a bél barrierfunkciójának erősítésén keresztül. Humán vizsgálatok aktív IBD‑ben a GLP‑1 mRNS‑expresszió és GLP‑1‑receptor‑expresszió csökkenését írták le a gyulladt colonsegmentumokban, ami további érvet szolgáltat a GLP‑1 RA‑kezelés immunmoduláló potenciálja mellett.​

A jelen metaanalízis ugyanakkor több fontos korlátozást hangsúlyoz: minden bevont munka retrospektív, sokszor kontrollcsoport nélküli; az alcsoportelemzések (UC vs. CD, diabéteszes vs. nem diabéteszes, egyes készítmények szerinti bontás) többnyire nem voltak elvégezhetők; a glykaemiás és lipidvégpontok mintanagysága kicsi; és a tirzepatid GLP‑1/GIP kettős agonistaként a GLP‑1‑szelektív szerek mellett, külön bontás nélkül szerepelt.​

A szerzők további, lehetőleg prospektív, randomizált vizsgálatokat sürgetnek, amelyek GLP‑1 RA‑kat más elhízás‑kezelési stratégiákkal (életmód, bariátria, egyéb farmakoterápia) hasonlítanak össze, nagy esetszámú IBD‑populációkban, a klinikai kimenetelek (fellángolás, hospitalizáció, sebészet), a visceralis zsírtömeg és a colonoscopia‑minőség szisztematikus követésével.​

Shirmard FO, Pourfaraji SM, Omouri‑Kharashtomi M, Amani A. Efficacy of GLP‑1 receptor agonists on obesity and metabolic profile in patients with inflammatory bowel disease: a systematic review and meta‑analysis. BMC Gastroenterology. 2025. ACCEPTED MANUSCRIPT.