A risankizumab Crohn-betegségben való alkalmazásának multicentrikus, valós eredményei: a RESOLVE IG-IBD vizsgálat
Egy országos, 28 olasz IBD-centrumból származó, 520 fős retrospektív kohorszban a szelektív IL‑23 p19-gátló risankizumab a Crohn-betegség heterogén, döntően többszörösen előkezelt populációjában is gyors klinikai válasszal és tartós szteroidmentes remisszióval járt, miközben endoszkópos és képalkotó célértékekben is érdemi arányú javulást mutatott.
Az American Journal of Gastroenterology közlésében a RESOLVE (IG‑IBD) vizsgálócsoport egy multicentrikus, retrospektív, obszervációs kohorsz eredményeit ismerteti, amely a risankizumab (RZB) hatásosságát és biztonságosságát értékelte valós életben, 12, 26 és 52 hetes követéssel. A ko-primer végpontok a 12. heti szteroidmentes klinikai remisszió (SFCR; HBI ≤5, szisztémás szteroid vagy budesonid nélkül), valamint az 52. heti endoszkópos remisszió volt (SES‑CD 0–2, posztoperatív esetben Rutgeerts i0–i1).
Vizsgálati háttér és beteganyag
A bevonás 2023 szeptembere és 2025 márciusa között történt 28 olasz, tercier IBD-referenciaközpontban; az adatbáziszárás előre rögzítetten 2025. június 30. volt. A risankizumab alkalmazása az EMA szerinti sémát követte: iv. 600 mg a 0., 4. és 8. héten, majd sc. 360 mg 8 hetente a 12. héttől.
A 619 RZB-vel indított betegből 520 rendelkezett legalább 12 hetes utánkövetéssel, így kerültek az elemzésbe. A kiindulási jellemzők kifejezetten „nehéz” valós életbeli populációt jeleztek: az átlagéletkor 47,5±17,2 év, a medián betegségtartam 13 év (IQR 7–21), az ileocolonicus lokalizáció 56,0% volt, stricturáló viselkedés 55,4%-ban, penetráló 24,4%-ban szerepelt. Perianalis érintettséget 29,0%-ban, korábbi Crohn-műtétet 60,4%-ban dokumentáltak, és a betegek 7,2%-a stomát viselt. A korábbi terápiás expozíció széles volt: 54,8% ustekinumab-exponált, 45,0% legalább 3 előzetes „advanced therapy” (ADT) kudarcát hordozta. Kiinduláskor az átlagos HBI 5,9±4,3, az átlagos SES‑CD 9,2±7,0, a CRP 9,1±19,4 mg/L volt; budesonidot 11,9%, szisztémás szteroidot 13,9% kapott.
Klinikai és biokémiai hatásosság
A 12. héten a klinikai válasz aránya 76,5%, az SFCR 60,8% volt. A tüneti mutatók gyors és tartós javulást jeleztek: a betegek 87,9%-ánál minimális hasi fájdalom (APS ≤1) szerepelt, és 50,6% érte el a „normalizált” székletfrekvenciát (≤2,8/nap) a 12. hétre, hasonló arányokkal a 26. és 52. héten is. A 26. héten a klinikai remisszió 70,7%, az SFCR 67,8% volt, míg az 52. héten (rendelkezésre álló adatok mellett) az SFCR 65,6%-ot tett ki.
A kompozit biokémiai‑SFCR (SFCR + CRP <5 mg/L) a 12. héten 36,7%, a 26. héten 45,2%, az 52. héten 49,4% volt. A széklet‑kalprotektin mediánértéke 870-ről 380 µg/g-ra csökkent a 12. hétre és alacsonyabb maradt, miközben a CRP korán esett és stabilizálódott, a hemoglobin pedig mérsékelten emelkedett.
A szerzők előre tervezett szenzitivitási elemzést is végeztek azokban, akik a zárásig elvileg elérhették az 52 hetet (N=213), nem‑válasz imputációval; ebben az SFCR a 12. és 26. héten 57%, az 52. héten 47% volt, az 52. heti klinikai remisszió pedig 50%.
Endoszkópos és radiológiai célértékek
Az endoszkópos remisszió aránya a 26. héten 36,6%, az 52. héten 37,5% volt azok körében, akiknél endoszkópos kontrolladat rendelkezésre állt. A radiológiai kimeneteket a vizsgálat újdonságként szisztematikusan gyűjtötte (intestinalis ultrahang, CT/MR-enterográfia), és 52 hétnél radiológiai remissziót 24,6%-ban, transzmurális gyógyulást 9,8%-ban írt le a rendelkezésre álló képalkotó adatokkal. Kvantitatívan az átlagos bélfalvastagság 7,2 mm-ről 5,6 mm-re csökkent (p<0,001), a beteg szegmens(ek) kumulatív hossza pedig 249 mm-ről 75 mm-re mérséklődött 52 hétre (p=0,018); a mesenterialis lymphadenopathia javult, míg a luminalis stricturák nem változtak.
Ustekinumab-expozíció és terápiás előtörténet: markáns jel a szekvenálásban
Az ustekinumab‑naiv betegek a 12. héten jobb korai klinikai kimeneteket értek el: SFCR 69,8% vs 53,3% az ustekinumab‑exponáltakhoz képest, és a klinikai remisszió is magasabb volt (73,6% vs 55,8%). Az 52. hétre a klinikai különbségek mérséklődtek, ugyanakkor az objektív gyógyulási céloknál a különbség fennmaradt: endoszkópos remisszió 56,5% vs 28,6% (p=0,022), radiológiai remisszió 43,5% vs 13,2% (p=0,008), transzmurális gyógyulás 26,1% vs 0% (p=0,001) az ustekinumab‑naiv javára.
A regressziós elemzések szerint a 12. heti klinikai remisszió kisebb esélyével társult többek között a korábbi ustekinumab-expozíció (univ. OR 0,45; multiv. OR 0,61), továbbá a korábbi vedolizumab-expozíció, a hosszabb betegségtartam, a korábbi műtét és az izolált colonicus lokalizáció. Az 52. heti endoszkópos remisszió kisebb esélyét önállóan jelezte az idősebb életkor és a korábbi ustekinumab-expozíció (multiv. OR 0,25).
A szerzők kiemelik, hogy az 52. heti klinikai remisszió nem különbözött érdemben a 2 vs ≥3 korábbi ADT-kudarc szerint (SFCR 63,7% vs 69,0%; p=0,607), ugyanakkor az endoszkópos remisszió magasabb volt 2 kudarc után, mint ≥3 kudarc után (52. hét: 72,7% vs 25,6%; p=0,003) a rendelkezésre álló endoszkópos adatok mellett.
Extraintestinalis és perianalis kimenetek, biztonságosság
Az extraintestinalis manifesztációk aktivitása csökkent a követés során; különösen a dermatológiai érintettség esett (6,7%-ról 1,3%-ra 52 hétre; p=0,039), és a perifériás rheumatológiai manifesztációk is mérséklődtek, míg az axiális forma viszonylag stabil maradt. A perianalis betegség javulása szerény volt: az aktív perianalis betegség 8,9%-ról 5,2%-ra csökkent 52 hétre, és a drenáló fistulával induló alcsoportban a drenázs megszűnését és alkalmi záródást is leírtak, bár a 52. heti adatok korlátozottak voltak.
A biztonságossági profil kedvezőnek bizonyult: mellékhatást 6,9%-ban jelentettek (fertőzés 2,1%, infúziós/injekciós reakció 1,2%, fejfájás 1,0%, rash 0,8%, arthralgia 0,6%; egy-egy övsömör és basalioma 0,2%). A kezelésmegszakítás 40 betegnél történt, ezek közül 6 esetben mellékhatás miatt; Crohnhoz köthető komplikáció 5,4%-ban, CD‑miatti műtét 0,6%-ban fordult elő, és új biztonságossági jelzést nem észleltek.
Scaldaferri F, Di Vincenzo F, Aloi M, et al. Multicenter Real-World Outcomes of Risankizumab in Crohn’s Disease: The RESOLVE IG‑IBD Study. American Journal of Gastroenterology. Publish ahead of print. DOI: 10.14309/ajg.0000000000003969.