A risankizumab Crohn-betegségben való alkalmazásának multicentrikus, valós eredményei: a RESOLVE IG-IBD vizsgálat

​Az American Journal of Gastroenterology közlésében a RESOLVE (IG‑IBD) vizsgálócsoport egy multicentrikus, retrospektív, obszervációs kohorsz eredményeit ismerteti, amely a risankizumab (RZB) hatásosságát és biztonságosságát értékelte valós életben, 12, 26 és 52 hetes követéssel. A ko-primer végpontok a 12. heti szteroidmentes klinikai remisszió (SFCR; HBI ≤5, szisztémás szteroid vagy budesonid nélkül), valamint az 52. heti endoszkópos remisszió volt (SES‑CD 0–2, posztoperatív esetben Rutgeerts i0–i1).​

Vizsgálati háttér és beteganyag

A bevonás 2023 szeptembere és 2025 márciusa között történt 28 olasz, tercier IBD-referenciaközpontban; az adatbáziszárás előre rögzítetten 2025. június 30. volt. A risankizumab alkalmazása az EMA szerinti sémát követte: iv. 600 mg a 0., 4. és 8. héten, majd sc. 360 mg 8 hetente a 12. héttől.​

A 619 RZB-vel indított betegből 520 rendelkezett legalább 12 hetes utánkövetéssel, így kerültek az elemzésbe. A kiindulási jellemzők kifejezetten „nehéz” valós életbeli populációt jeleztek: az átlagéletkor 47,5±17,2 év, a medián betegség­tartam 13 év (IQR 7–21), az ileocolonicus lokalizáció 56,0% volt, stricturáló viselkedés 55,4%-ban, penetráló 24,4%-ban szerepelt. Perianalis érintettséget 29,0%-ban, korábbi Crohn-műtétet 60,4%-ban dokumentáltak, és a betegek 7,2%-a stomát viselt. A korábbi terápiás expozíció széles volt: 54,8% ustekinumab-exponált, 45,0% legalább 3 előzetes „advanced therapy” (ADT) kudarcát hordozta. Kiinduláskor az átlagos HBI 5,9±4,3, az átlagos SES‑CD 9,2±7,0, a CRP 9,1±19,4 mg/L volt; budesonidot 11,9%, szisztémás szteroidot 13,9% kapott.​

Klinikai és biokémiai hatásosság

A 12. héten a klinikai válasz aránya 76,5%, az SFCR 60,8% volt. A tüneti mutatók gyors és tartós javulást jeleztek: a betegek 87,9%-ánál minimális hasi fájdalom (APS ≤1) szerepelt, és 50,6% érte el a „normalizált” székletfrekvenciát (≤2,8/nap) a 12. hétre, hasonló arányokkal a 26. és 52. héten is. A 26. héten a klinikai remisszió 70,7%, az SFCR 67,8% volt, míg az 52. héten (rendelkezésre álló adatok mellett) az SFCR 65,6%-ot tett ki.​

A kompozit biokémiai‑SFCR (SFCR + CRP <5 mg/L) a 12. héten 36,7%, a 26. héten 45,2%, az 52. héten 49,4% volt. A széklet‑kalprotektin mediánértéke 870-ről 380 µg/g-ra csökkent a 12. hétre és alacsonyabb maradt, miközben a CRP korán esett és stabilizálódott, a hemoglobin pedig mérsékelten emelkedett.​

A szerzők előre tervezett szenzitivitási elemzést is végeztek azokban, akik a zárásig elvileg elérhették az 52 hetet (N=213), nem‑válasz imputációval; ebben az SFCR a 12. és 26. héten 57%, az 52. héten 47% volt, az 52. heti klinikai remisszió pedig 50%.​

Endoszkópos és radiológiai célértékek

Az endoszkópos remisszió aránya a 26. héten 36,6%, az 52. héten 37,5% volt azok körében, akiknél endoszkópos kontrolladat rendelkezésre állt. A radiológiai kimeneteket a vizsgálat újdonságként szisztematikusan gyűjtötte (intestinalis ultrahang, CT/MR-enterográfia), és 52 hétnél radiológiai remissziót 24,6%-ban, transzmurális gyógyulást 9,8%-ban írt le a rendelkezésre álló képalkotó adatokkal. Kvantitatívan az átlagos bélfalvastagság 7,2 mm-ről 5,6 mm-re csökkent (p<0,001), a beteg szegmens(ek) kumulatív hossza pedig 249 mm-ről 75 mm-re mérséklődött 52 hétre (p=0,018); a mesenterialis lymphadenopathia javult, míg a luminalis stricturák nem változtak.​

Ustekinumab-expozíció és terápiás előtörténet: markáns jel a szekvenálásban

Az ustekinumab‑naiv betegek a 12. héten jobb korai klinikai kimeneteket értek el: SFCR 69,8% vs 53,3% az ustekinumab‑exponáltakhoz képest, és a klinikai remisszió is magasabb volt (73,6% vs 55,8%). Az 52. hétre a klinikai különbségek mérséklődtek, ugyanakkor az objektív gyógyulási céloknál a különbség fennmaradt: endoszkópos remisszió 56,5% vs 28,6% (p=0,022), radiológiai remisszió 43,5% vs 13,2% (p=0,008), transzmurális gyógyulás 26,1% vs 0% (p=0,001) az ustekinumab‑naiv javára.​

A regressziós elemzések szerint a 12. heti klinikai remisszió kisebb esélyével társult többek között a korábbi ustekinumab-expozíció (univ. OR 0,45; multiv. OR 0,61), továbbá a korábbi vedolizumab-expozíció, a hosszabb betegség­tartam, a korábbi műtét és az izolált colonicus lokalizáció. Az 52. heti endoszkópos remisszió kisebb esélyét önállóan jelezte az idősebb életkor és a korábbi ustekinumab-expozíció (multiv. OR 0,25).​

A szerzők kiemelik, hogy az 52. heti klinikai remisszió nem különbözött érdemben a 2 vs ≥3 korábbi ADT-kudarc szerint (SFCR 63,7% vs 69,0%; p=0,607), ugyanakkor az endoszkópos remisszió magasabb volt 2 kudarc után, mint ≥3 kudarc után (52. hét: 72,7% vs 25,6%; p=0,003) a rendelkezésre álló endoszkópos adatok mellett.​

Extraintestinalis és perianalis kimenetek, biztonságosság

Az extraintestinalis manifesztációk aktivitása csökkent a követés során; különösen a dermatológiai érintettség esett (6,7%-ról 1,3%-ra 52 hétre; p=0,039), és a perifériás rheumatológiai manifesztációk is mérséklődtek, míg az axiális forma viszonylag stabil maradt. A perianalis betegség javulása szerény volt: az aktív perianalis betegség 8,9%-ról 5,2%-ra csökkent 52 hétre, és a drenáló fistulával induló alcsoportban a drenázs megszűnését és alkalmi záródást is leírtak, bár a 52. heti adatok korlátozottak voltak.​

A biztonságossági profil kedvezőnek bizonyult: mellékhatást 6,9%-ban jelentettek (fertőzés 2,1%, infúziós/injekciós reakció 1,2%, fejfájás 1,0%, rash 0,8%, arthralgia 0,6%; egy-egy övsömör és basalioma 0,2%). A kezelésmegszakítás 40 betegnél történt, ezek közül 6 esetben mellékhatás miatt; Crohnhoz köthető komplikáció 5,4%-ban, CD‑miatti műtét 0,6%-ban fordult elő, és új biztonságossági jelzést nem észleltek.​

Scaldaferri F, Di Vincenzo F, Aloi M, et al. Multicenter Real-World Outcomes of Risankizumab in Crohn’s Disease: The RESOLVE IG‑IBD Study. American Journal of Gastroenterology. Publish ahead of print. DOI: 10.14309/ajg.0000000000003969.