Az influenza, nem pedig az oseltamivir áll súlyos neuropszichiátriai események hátterében

A biztonságossági vita háttere

A gyermekgyógyászati gyakorlatban régóta visszatérő dilemma, hogy az oseltamivir okozója lehet-e a gyermekeknél megfigyelt súlyos neuropszichiátriai tüneteknek, mint amilyen a görcsroham, a tudatzavar vagy a hallucináció. Ezek a beszámolók éveken át befolyásolták a szülői döntéshozatalt és a klinikai közbeszédet. A tünetek időbeli egybeesése miatt sokáig kérdéses volt, hogy valódi gyógyszermellékhatásról van-e szó, vagy a vírusfertőzés idegrendszeri szövődményei jelennek meg. Egy nagy adatbázison végzett friss elemzés most egyértelmű választ ad: a kockázat elsősorban az influenzához köthető.

Vizsgálati felépítés és adatforrás

A kutatók a Tennessee Medicaid-ellátotti körből származó, anonimizált egészségügyi adatokat elemeztek az 5–17 éves korosztályban, a 2016. július 1. és 2020. június 30. közötti időszakból. A vizsgálatba összesen 692.295 gyermeket és serdülőt vontak be (medián életkor: 11 év).

Végpontok és eseménytípusok

A vizsgált időszakban 1230 súlyos neuropszichiátriai eseményt rögzítettek, melyek közül 898 neurológiai, 332 pedig pszichiátriai természetű volt.

• Neurológiai események: görcsroham, encephalitis, tudatállapot-változás, ataxia/mozgászavar, látászavar, szédülés, fejfájás, alvászavarok.
• Pszichiátriai események: önsértő/öngyilkossági magatartás, hangulatzavar, pszichózis/hallucináció.

Eredmények: az influenza mint domináns kockázati tényező

Az adatok elemzése három olyan, egymást erősítő mintázatot tárt fel, amely cáfolja az oseltamivir neuropszichiátriai kockázatnövelő szerepét:

1. Az influenza önmagában magasabb neuropszichiátriai eseményrátával társult az influenza nélküli csoporthoz képest, függetlenül a gyógyszeres kezeléstől.
2. Az influenzás gyermekek körében az oseltamivirrel kezeltek esetében mintegy 50%-kal alacsonyabb volt a súlyos neuropszichiátriai események kockázata a nem kezelt betegekhez viszonyítva.
3. Azon nem influenzás gyermekeknél, akik profilaktikus céllal kaptak oseltamivirt, a súlyos események gyakorisága megegyezett a „sem influenza, sem oseltamivir” csoportéval.

Klinikai jelentőség és üzenetek

Az eredmények több szempontból is iránymutatóak a mindennapi praxis számára. Egyrészt csökkenthetik a bizonytalanságot, amely gyakran késlelteti az antivirális kezelés megkezdését, különösen, ha a családok a mellékhatásoktól tartanak.

Másrészt a megfigyelés, miszerint a kezelt csoportban ritkábbak voltak a súlyos szövődmények, arra utal, hogy a terápia nemcsak biztonságos, hanem aktívan mérsékelheti az idegrendszeri kockázatot. Ez megerősíti a klinikai ajánlást: a készítmény alkalmazása, különösen a betegség korai szakaszában, előnyös. A szerzők végül hangsúlyozzák: mivel az influenza-asszociált neurológiai szövődmények gyakorisága és súlyossága növekvő tendenciát mutat, a korrekt, tényeken alapuló kockázat–haszon kommunikáció jelentősége felértékelődik.

Antoon JW, Williams DJ, Bruce J, Sekmen M, Zhu Y, Grijalva CG. Influenza With and Without Oseltamivir Treatment and Neuropsychiatric Events Among Children and Adolescents. JAMA Neurology. 2025;82(10):1013. doi:10.1001/jamaneurol.2025.1995.