RSV, influenza és COVID-19 hospitalizált gyermekek körében: A 2025/2026-os járványszezon összehasonlító elemzése Lengyelországban
Egy lengyelországi, multicentrikus retrospektív vizsgálat a 2025/2026-os járványszezonban kórházba került gyermekek RSV-fertőzésének, influenzájának és COVID–19-betegségének epidemiológiai jellemzőit, klinikai megjelenését, laboratóriumi eltéréseit és kimeneteleit hasonlította össze.
Hat osztály beteganyagának összehasonlítása
A RespiTer projekt keretében végzett elemzésbe hat lengyel infektológiai osztály valamennyi olyan gyermekét és serdülőjét bevonták, akit 2025 szeptembere és 2026 áprilisa között laboratóriumilag igazolt RSV-, influenza- vagy SARS-CoV-2-fertőzés miatt vettek fel. A diagnózist RT-PCR-vizsgálat vagy antigéngyorsteszt támasztotta alá; minden bevont beteget megvizsgáltak a három kórokozóra. A részt vevő intézmények egységes diagnosztikai és terápiás ajánlásokat követtek.
Összesen 756 beteg adatait értékelték: 408 gyermeknél influenzát, 204-nél COVID–19-et, 144-nél RSV-fertőzést igazoltak. Ez rendre 54,0%, 27,0% és 19,0% részesedést jelentett a vizsgált hospitalizációkból. A három vírus együttes előfordulását nem dokumentálták. Az influenzás betegek 98,0%-ánál A típusú vírust azonosítottak.
A kutatók a demográfiai és társbetegségi adatok mellett a felvételi tüneteket, az oxigénszaturációt, a gyulladásos és hematológiai paramétereket, valamint a D-dimer-koncentrációt elemezték. Vizsgálták a pneumoniát, az oxigénkezelést, az antibiotikum-alkalmazást, az ápolási időt és a kórházi halálozást is.
Eltérő szezonalitás és életkori megoszlás
A három fertőzéshez kapcsolódó kórházi felvételek időbeli mintázata különbözött. Szeptembertől novemberig a COVID–19 dominált, az influenzás hospitalizációk novembertől szaporodtak, és december–február között tetőztek. Az RSV-fertőzések miatti felvételek márciusban és áprilisban voltak a leggyakoribbak. Az összesített betegforgalom december és február között érte el maximumát.
Az RSV-vel kezelt betegek átlagéletkora 1,8 év, a COVID–19-csoporté 2,3 év, az influenzásoké 4,5 év volt; a csoportok közötti különbség szignifikánsnak bizonyult. Az egyévesnél fiatalabbak aránya COVID–19 esetén 58,8%, RSV-fertőzésben 45,1%, influenzában 19,1% volt. Az influenza tehát szélesebb életkori spektrumot érintett, jelentősebb iskoláskorú és serdülő betegcsoporttal.
A nemek megoszlása nem különbözött érdemben. Legalább egy társbetegséget az RSV-csoport 21,5%-ában, az influenzások 27,0%-ában, a COVID–19-betegek 32,8%-ában dokumentáltak; ez a különbség nem érte el a statisztikai szignifikancia határát. Az egyes alapbetegségek eloszlásában sem mutatkoztak kifejezett eltérések.
RSV-fertőzésben volt a legnagyobb a légzéstámogatási igény
Az RSV klinikai képében a légúti érintettség dominált: ebben a csoportban jelentkezett leggyakrabban köhögés, orrdugulás és nehézlégzés. Lázat legnagyobb arányban influenzában észleltek, és a hányás is az influenzások körében volt a leggyakoribb, megközelítőleg minden harmadik beteget érintve. A hasmenés ritka volt, előfordulása nem különbözött szignifikánsan.
A felvételi átlagos oxigénszaturáció RSV-fertőzésben 95,8%, a másik két csoportban egyaránt 97,6% volt. A 90% alatti szaturáció aránya RSV esetén 4,8%-ot, influenzában 1,7%-ot, COVID–19-ben 0,5%-ot tett ki. Oxigénkezelést az RSV-betegek 41,7%-a igényelt, szemben az influenzások 2,2%-ával és a COVID–19-csoport 2,4%-ával.
Az átlagos kórházi tartózkodás RSV-fertőzésben 6,0 napig, influenzában és COVID–19-ben egyaránt 4,5 napig tartott. Az oxigénkezelési igény és az ápolási idő különbsége egyaránt szignifikáns volt (p < 0,0001).
Az életkori különbségek lehetséges torzító hatása miatt a szerzők külön elemezték a kétévesnél fiatalabbakat. Ebben az alcsoportban is fennmaradt az RSV kedvezőtlenebb légzési profilja: oxigénkezelésre 45,4%-ban volt szükség, míg influenzában 3,3%-ban, COVID–19-ben 1,3%-ban. Az átlagos ápolási idő rendre 6,2, 4,6 és 4,2 nap volt; mindkét összehasonlítás szignifikáns maradt.
COVID–19-ben gyakoribb pneumonia, influenzában erőteljesebb gyulladásos válasz
Pneumoniát a COVID–19-csoportban diagnosztizáltak leggyakrabban: aránya 16,2% volt, szemben az influenzások 8,6%-ával és az RSV-betegek 8,3%-ával (p=0,01). A gyakoribb pneumonia ugyanakkor nem társult nagyobb oxigénigénnyel vagy hosszabb kórházi tartózkodással, mint RSV-fertőzésben. A szerzők szerint ez arra utal, hogy a hospitalizáció hátterében kórokozónként eltérő mechanizmusok állhatnak, és a súlyossági mutatók nem feltétlenül hasonlíthatók össze közvetlenül.
A gyulladásos markerek influenzában voltak a legmagasabbak. Az átlagos CRP-koncentráció az influenzás csoportban 20,4 mg/l, RSV-fertőzésben 15,7 mg/l, COVID–19-ben 12,1 mg/l volt. A prokalcitonin hasonló mintázatot mutatott. A COVID–19-csoportot ezzel szemben magasabb D-dimer-koncentráció jellemezte.
RSV-fertőzésben mérték a legmagasabb lymphocytaszámot és a legalacsonyabb neutrofil/lymphocyta arányt; influenzában ennek ellenkezője érvényesült. Az átlagos arány RSV esetén 1,7, COVID–19-ben 2,2, influenzában 3,4 volt. A kórházi kezelés alatt haláleset nem történt, gépi lélegeztetésre két COVID–19-betegnél volt szükség.
Antibiotikum-kezelés és megelőzési hiányosságok
Antibiotikumot összesen 201 gyermek, a teljes beteganyag 26,6%-a kapott, a fertőzéscsoportok között szignifikáns különbség nem voltl. Leggyakrabban harmadik generációs cefalosporinokat alkalmaztak; a penicillinek és a makrolidok szintén a gyakrabban választott szerek közé tartoztak. Penicillint RSV-fertőzésben szignifikánsan nagyobb arányban adtak, mint a másik két csoportban.
Az antibiotikum-alkalmazás gyakorisága a szerzők értékelése szerint csoportonként megközelítőleg kétszeresen–háromszorosan meghaladta a diagnosztizált pneumoniákét. Ez azonban önmagában nem bizonyít nem megfelelő rendelési gyakorlatot: feltételezett bakteriális társfertőzés vagy más, a pneumoniadiagnózissal nem lefedett klinikai indikáció is indokolhatta a kezelést. A megfigyelés az antibiotikumok racionális alkalmazását támogató programok és a vírusfertőzést a jelentős bakteriális társfertőzéstől elkülönítő gyors vizsgálatok szükségességét jelzi.
A megelőző beavatkozások igénybevétele minimális volt. Az életkoruk alapján oltható influenzás betegek közül négyen, 1,2%, a COVID–19-csoportból egy beteg, 1,3% részesült az adott fertőzés elleni védőoltásban. Az RSV miatt hospitalizált gyermekek egyike sem kapott monoklonális antitesttel végzett passzív immunizálást. A vizsgálat nem a preventív beavatkozások hatásosságának értékelésére készült.
A COVID–19 miatti hospitalizáció életkorral csökkenő gyakoriságát a szerzők részben az idősebb gyermekek korábbi fertőzésekkel szerzett vagy hibrid immunitásával hozzák összefüggésbe.
A pandémia után születetteknek kevesebb lehetőségük volt ilyen védelem kialakítására. Ez értelmezési lehetőség, nem a vizsgálatban közvetlenül igazolt immunológiai mechanizmus. A közlemény ezért a korai életkorra irányuló prevenció részeként az anyai immunizáció lehetséges szerepét is tárgyalja.
Az influenza A túlsúlya ugyancsak az adott szezon és beteganyag jellemzője. A szerzők szerint hátterében a kórokozó tulajdonságai, terjedőképessége, a populáció immunitása vagy más szezonális tényezők egyaránt állhatnak. Az adatok ezek relatív hozzájárulását nem különítik el. A három fertőzés összehasonlítása így elsősorban a hospitalizált betegek eltérő ellátási szükségleteit mutatja meg, nem pedig az egyes vírusok általános veszélyességének sorrendjét határozza meg. Az összefüggések további szezonokban is vizsgálandók.
Az eredmények értelmezési korlátai
A megállapítások kizárólag kórházban kezelt gyermekekre vonatkoznak, ezért nem írják le a közösségben előforduló fertőzések teljes klinikai spektrumát. Az egységes ajánlások ellenére az intézmények között eltérések voltak többek között az életkor, a társbetegségek, az ápolási idő, az oxigénigény és az antibiotikum-használat tekintetében.
Részletes genomikai adatok nem álltak rendelkezésre: a SARS-CoV-2-alvonalakat, az influenza A/B megkülönböztetésén túli altípusokat és az RSV antigéncsoportjait nem lehetett összehasonlítani. Az egyetlen szezonra és hat osztályra korlátozott megfigyelések más időszakokra történő általánosíthatósága ezért korlátozott.
A szerzők a korcsoportokra célzott immunizáció, a folyamatos epidemiológiai követés és a rugalmas kórházi kapacitástervezés jelentőségét hangsúlyozzák. A késői RSV-csúcs alapján a gyermekellátás légúti fertőzésekből származó terhelése a hagyományos influenzaszezon után is számottevő maradhat.
Forrás: Rzymski P, Małecka I, Szczepańska B, et al. RSV, influenza, and COVID-19 in hospitalized children: A comparative analysis of the 2025/2026 epidemic season in Poland. Virology. 2027;625:111104. doi:10.1016/j.virol.2026.111104. Online megjelenés: 2026. október 17.
Ez a cikk mesterséges intelligencia segítségével készült, majd szerkesztőségünk áttekintette, korrigálta és jóváhagyta. A hivatkozott forrásokat szerkesztőségünk választotta, és a tartalom pontosságának, időszerűségének biztosítása érdekében a szöveget az eredeti forrással összevetette.
