Néhány funkció mobilon nem elérhető!

Töltse le a teljes funkcionalitású PHARMINDEX Mobil alkalmazást Andoridra és iOS-re.

Előfizetek!
hirdetés
hirdetés
hirdetés

A penicillinallergia növelheti a C. difficile- és MRSA-fertőzések kockázatát

Penicillinallergia miatt számos esetben széles spektrumú antibiotikum felírására kerül sor. Egy brit populációs kohorsz tanulmányból az derült ki, hogy az allergia miatt magasabb az olyan meticillin-rezisztens baktériumfertőzések aránya, mint a Staphylococcus aureus (MRSA) vagy a Clostridium dificile.

hirdetés

Az anamnézisben vagy törzslapon rögzített penicillinallergia gyakran vezet ahhoz, hogy az orvosok másik antibiotikumokot választanak a beteg kezelésére. Egy 64 141 brit allergiás beteg adatait elemző kutatás szerint a háziorvosok négyszer gyakrabban írtak fel makrolidot vagy clindamycint, mint annál a 237 258 azonos nemű és korú betegnél, ahol korábban nem dokumentáltak penicillinallergiát. Gyakoribb alternatívaként fluorokinolonok, tetracyclinek és a szulfonamidok szerepeltek a recepteken.

Ezen antibiotikumok közül több a penicillinnél szélesebb hatásspektrummal rendelkezik, ami fokozza a multirezisztens kórokozók kifejlődésének kockázatát. Ezen felül a háziorvos által felírt orális készítmények esetén a bélflórára gyakorolt káros hatással is számolni kell. Amerikai kutatók azt vizsgálták, hogy orális készítmények alkalmazása során milyen arányban alakul ki MRSA- vagy C. difficile-fertőzés.

A kutatás során azt találták, hogy 6 éven belül a penicillinallergiás betegek között 1365 MRSA- és 1688 C. difficile-fertőzést dokumentáltak. Mindkét fertőzés előfordulása jelentős mértékben magasabb volt, mint annál a csoportnál, ahol a betegek nem voltak allergiásak a penicillinre. A fenti eredményeket figyelembe véve a penicillinallergia jelentős szerepet tölthet be a C. difficile- vagy MRSA-fertőzés kialakulásában és terjedésében.

A penicillinallergiával dokumentált betegek nagy része valójában nem allergiás a penicillinre, vagyis a penicillin nem vált ki azonnali túlérzékenységi reakciót. Allergológusok szerint több komplikáció is elkerülhető lenne, mivel a vizsgálatok mintegy 95%-ában jutottak arra az eredményre, hogy a betegeknél valójában nem áll fenn penicillin-érzékenység. A diszkrepancia oka legtöbb esetben téves diagnózis (vírusos exanthemát hibásan allergiaként értelmeznek), téves feltételezés (például fejfájásként jelentkező intoleranciát allergiaként dokumentálnak) vagy hiányos betegfelvétel lehet, illetve az a tény, hogy a penicillinallergia a betegek 80%-ánál 10 éven belül magától elmúlik. Sok penicillinallergiásként elkönyvelt beteg ezért szükségtelenül kerüli a penicillinek és más béta-laktám antibiotikumok, például cefalosporinok szedését. Egy valós idejű allergológiai vizsgálat csökkenthetné a széles spektrumú antibiotikumokkal való kezelést, és ezáltal sok pácienst súlyos fertőzésektől menthetne meg.

A penicillinallergiás betegek átlagosan 6 éves és a komparátor készítmények 6,1 éves utánkövetése során 442 penicillinallergiás betegnél és 923 komparátor készítménnyel kezelt betegnél alakult ki MRSA-fertőzés, illetve 442 penicillinallergiás betegnél és 1246 komparátor készítménnyel kezelt betegnél C. difficile fertőzés.

Kapcsolódó tartalmak

A penicillinallergiás betegeknek ritkábban írtak fel penicillint, mint komparátor készítményt, de gyakoribb volt a makrolidok, a clindamycin, a fluorokinolonok, a tetracyclinek és a szulfonamidok szedése. Bár a vancomycin, az aminoglikozidok és a linezolid felírása ritkább volt, így is gyakrabban rendelték ezeket penicillinallergiás betegeknek, mint a komparátorokat.

A penicillint szedő és penicillint nem szedő betegeekt összehasonlítva az MRSA-kockázat azonos volt, viszont a penicillint szedő betegeknél magasabb volt a C. difficile fertőzés veszélye. A makrolid antibiotikumokat, clindamycint vagy fluorokinolonokat szedő betegeknél az MRSA- és a C. difficile fertőzés kockázata is nagyobb volt.

 

Referencia:

https://www.aerzteblatt.de/nachrichten/96165/Penicillinallergie-foerdert-Infektion-mit-MRSA-und-C-difficile

https://www.bmj.com/content/361/bmj.k2400

Forrás: Deutsches Ärzteblatt International

Ajánlott cikkek

hirdetés