Hypertonia rovat – további cikkek

A koleszterin–HDL–glükóz (CHG) index és az újonnan kialakuló magas vérnyomás közötti összefüggés

Kínai kutatók kilenc éves követéses adatokon vizsgálták, hogyan függ össze a koleszterin-, HDL-koleszterin- és glükózértékből számított CHG-index az újonnan kialakuló magas vérnyomással nemek és glikémiás státusz szerint, és összevetették a triglicerid–glükóz (TyG) indexszel.

hirdetés

Kiindulópont

A hipertónia a WHO adatai szerint hozzávetőleg 1,4 milliárd embert érint világszerte, Kínában a 2023-as kardiovaszkuláris jelentés 245 millió beteget említ. A magas vérnyomás a koszorúér-betegség, a stroke és a vesebetegség jelentős kockázati tényezője, ezért a veszélyeztetettek korai azonosításához további biomarkerekre van szükség.

Az inzulinrezisztenciával járó anyagcsere-zavarok gyakrabban társulnak hipertóniával, a TyG-index pedig már ismert prediktornak számít. A Mansoori és munkatársai által leírt CHG-index a 2-es típusú diabétesz diagnosztikájában jobb hatékonyságot mutatott a TyG-indexnél, a szív- és érrendszeri kockázat megítélésében pedig azzal összevethető előrejelző erőt. Az újonnan kialakuló hipertóniával való kapcsolatát azonban eddig nem vizsgálták.

Ezt a hiányt pótolva a vizsgálat arra is választ keresett, hogy a CHG-index beépítése javítja-e az alapmodell előrejelző képességét, és ez miben tér el a TyG-indexszel kapott eredménytől.

Vizsgálati felépítés

Az elemzés a China Health and Retirement Longitudinal Study (CHARLS) adataira épült, amely a 45 éves és idősebb kínai lakosságot célozza. Kiindulásként a 2011-es első, követésként a 2020-as ötödik hullám szolgált. A 17 705 résztvevőből a kizárási kritériumok után 6555 fő maradt; kizárták a hiányzó laboradatokkal rendelkezőket, valamint azokat, akiknél a kiinduláskor már fennállt hipertónia (≥140/90 Hgmm vagy önbevallott kórelőzmény).

A CHG-index számítása: ln[éhomi glükóz (mg/dl) × összkoleszterin (mg/dl) / (2 × HDL-koleszterin (mg/dl))]. A TyG-index az éhomi triglicerid és glükóz szorzatából származik. Az újonnan kialakuló hipertóniát orvos által megállapított, önbevallott diagnózisként azonosították a 2013-as, 2015-ös, 2018-as és 2020-as hullámokban, majd az eseteket a 2020-as kórelőzményi adatokkal is ellenőrizték. A résztvevőket CHG-kvartilisekbe sorolták, a glikémiás státuszt normál glükózháztartásra, prediabéteszre és diabéteszre osztották.

Az elemzés három modellt használt: az első korrekció nélküli volt, a második a nemet, életkort, dohányzást, alkoholfogyasztást, lakóhelyet, BMI-t és iskolai végzettséget, a harmadik további krónikus betegségeket, valamint a szisztolés és diasztolés vérnyomást vette figyelembe. A kalibrációt Hosmer–Lemeshow-teszttel értékelték (p=0,107). Alcsoport-elemzéseket életkor, BMI, dohányzás és alkoholfogyasztás szerint is terveztek.

A résztvevők átlagéletkora 57,3 év volt, 46,0%-uk volt férfi. A CHG-index kvartilisei mentén jól elkülönültek az anyagcsere-jellemzők: az első kvartilisben a résztvevők 70,1%-a, a negyedikben csak 12,8%-a tartozott a normál glükózháztartású csoportba, a diabéteszesek aránya pedig 2,6%-ról 36,6%-ra nőtt. A medián BMI 21,0-ről 24,0 kg/m²-re, a medián triglicerid 70,8-ról 173,0 mg/dl-re emelkedett, az átlagos HDL-koleszterin 65,97-ről 39,26 mg/dl-re csökkent. A CRP és a húgysav szintje szintén a negyedik kvartilisben volt a legmagasabb.

Eredmények

A teljes mintában a CHG-index egy szórásnyi emelkedése 1,16-szoros (95% CI: 1,10–1,24) esélyhányadossal járt együtt a teljesen korrigált modellben. A restricted cubic spline elemzés pozitív, lineáris kapcsolatot mutatott. A követés alatt a hipertónia kumulatív incidenciája megközelítette a 33%-ot. A kvartilisek szerinti elemzésben a teljes mintában az első kvartilishez képest a második, harmadik és negyedik kvartilis OR-je 1,28, 1,31, illetve 1,53 volt.

  • Férfiak: OR 1,23 (1,12–1,36); a legmagasabb kvartilis OR-je 1,73 (1,31–2,29) az első kvartilishez képest.
  • Nők: OR 1,12 (1,02–1,22); a második–negyedik kvartilis OR-je 1,46, 1,42, illetve 1,43 volt.
  • Prediabétesz: OR 1,14 (1,01–1,29); a negyedik kvartilisben 1,53 (1,11–2,11).
  • Diabétesz: OR 1,19 (1,03–1,36); kvartilisek szerint csak a negyedik járt szignifikáns kockázatnöveléssel (1,59).

Normál glükózháztartásban a teljesen korrigált modellben nem igazolódott összefüggés (OR 1,01; 0,87–1,16). A laboratóriumi (húgysav, CRP) és a gyógyszerszedéssel (lipidcsökkentő, vércukorcsökkentő, vérnyomáscsökkentő) kiegészített érzékenységi elemzések az eredményt érdemben nem változtatták. A korrekció nélküli modellben a normál glükózháztartású csoportban még szignifikáns volt a kapcsolat (OR 1,22), ez a korrekciók után megszűnt.

Az alapmodell (nem, életkor, dohányzás, alkoholfogyasztás, lakóhely, BMI, iskolai végzettség és több krónikus betegség) C-statisztikája 0,624 volt. A CHG-index hozzáadásával 0,641-re emelkedett (p<0,001), a TyG-index mellett 0,638 lett (p=0,003). A nettó reklasszifikációs javulás (NRI) a CHG-indexnél 0,197, a TyG-indexnél 0,162 volt; az integrált diszkriminációs javulás (IDI) 0,011, illetve 0,010.

Az alapmodellhez a diabétesz puszta jelenlétének hozzáadása csak szerény javulást hozott (C-statisztika 0,628; NRI 0,111; IDI 0,004), így a két index ennél nagyobb többletinformációt adott.

A két index tehát hasonló mértékben javította a modell megkülönböztető képességét, a logisztikus regresszióban viszont a CHG-index erősebb összefüggést mutatott. A szerzők ezt azzal magyarázzák, hogy az index a HDL- és az összkoleszterin-értéket is tartalmazza, amelyek jobban tükrözhetik a hipertónia kialakulásához társuló anyagcsere-eltéréseket.

Értelmezés, mechanizmusok

Ez az első olyan nagy mintás elemzés, amely a CHG-index és az újonnan kialakuló hipertónia kapcsolatát nemek és glikémiás státusz szerint vizsgálta. Az eredmények összhangban állnak a TyG-indexről szóló korábbi vizsgálatokkal.

A szerzők három útvonalat említenek. Az inzulinrezisztencia és a hiperglikémia a renin–angiotenzin–aldoszteron rendszer túlzott aktivációját okozhatja, ami az inzulinjelátvitelt is zavarja. Az aldoszteron és az angiotenzin II az SGK-1 fokozásán keresztül aktiválja az epitheliális nátriumcsatornát, gátolja az eNOS-t, csökkenti a nitrogén-monoxid termelődését, így az endotheliális funkció és az értágulat romlik. A hiperinzulinémia MAPK-függő úton fokozza az endotelin-1 szintézisét, ami értágulat helyett vazokonstrikciót, artériás merevséget és hipertóniát segít elő.

A szerzők kiemelik a hipertónia és a diabétesz kétirányú kapcsolatát: a hipertóniás egyénekben a 2-es típusú diabétesz kialakulásának kockázata hozzávetőleg 2,5-szerese a normál vérnyomásúakénak. Ez az epidemiológiai összefüggés az inzulinrezisztencia központi szerepét támogatja a hipertónia patogenezisében.

Korlátok és következtetés

A vizsgálat megfigyeléses, ezért ok-okozati kapcsolat nem állapítható meg. A hipertóniát önbevalláson alapuló diagnózissal azonosították, ami emlékezési torzítást okozhat; az angol ELSA-vizsgálatban a szív- és érrendszeri kimenetelek önbevallása 77,5%-os egyezést mutatott az orvosi dokumentációval, ami populációs szintű elemzéshez elfogadható megbízhatóságra utal. Mivel az incidencia megközelítette a 33%-ot, az esélyhányadosok túlbecsülhetik a valódi relatív kockázatot. A sófogyasztási és vizelet nátrium-/káliumürítési adatok hiányoztak, így maradék zavaró tényezők nem zárhatók ki. A vérvétel hiánya miatti lemorzsolódás szelekciós torzítást okozhat (a bevontak és kizártak szociodemográfiai jellemzőit a szerzők összevetették), az eredmények pedig csak a 45 évnél idősebb kínai népességre vonatkoznak.

A szerzők szerint a megállapítások hipotézisgeneráló jellegűek; a CHG-index kockázatbecslési vagy rétegzési célú alkalmazása előtt független külső kohorszokban és prospektív vizsgálatokban történő megerősítésre van szükség.

Következtetésként megállapítják, hogy a magasabb CHG-index szignifikánsan társul az újonnan kialakuló hipertóniával, különösen férfiakban és zavart glükózanyagcserével élőknél, és az index az alapmodell megkülönböztető képességét a TyG-indexhez hasonló mértékben javítja. Klinikai alkalmazhatóságához azonban további külső megerősítés szükséges.

 

Forrás: He H, Chen J. Association Between Cholesterol-HDL-Glucose (CHG) Index and New-Onset Hypertension Across Different Sex and Glycemic Status: A Longitudinal Study With 9-Year Follow-Up. Endocrinology, Diabetes & Metabolism. 2026;9(6):e70365. doi:10.1002/edm2.70365

Ez a cikk mesterséges intelligencia segítségével készült, majd szerkesztőségünk áttekintette, korrigálta és jóváhagyta. A hivatkozott forrásokat szerkesztőségünk választotta, és a tartalom pontosságának, időszerűségének biztosítása érdekében a szöveget az eredeti forrással összevetette.

Szerző:

PHARMINDEX Online

Ajánlott cikkek