Hypertonia rovat – további cikkek

Növekvő hipertóniateher és mélyülő ellátási különbségek világszerte

A JACC folyóiratban megjelent metaanalízis a hipertónia gyakoriságának, ismertségének, gyógyszeres kezelésének és vérnyomáskontrolljának 2000 és 2020 közötti alakulását vizsgálta, összehasonlítva a magas, valamint az alacsony és közepes jövedelmű országokat.

hirdetés

Egységes definíciók, népességalapú adatok

Samantha S. O’Connell és munkatársai 119 ország 287 vizsgálatának eredményeit összesítették, összesen 6 060 567 felnőtt adatait felhasználva. A népességalapú, keresztmetszeti felmérések beválasztásának feltétele a standardizált vérnyomásmérés és a nemenként közölt hipertóniaprevalencia volt. Az elemzés a legalább húszéves felnőttekre terjedt ki; lehetőség szerint országosan reprezentatív mintákat alkalmaztak.

Hipertóniának a legalább 140 Hgmm átlagos szisztolés vagy legalább 90 Hgmm átlagos diasztolés vérnyomást, illetve a vérnyomáscsökkentő gyógyszer szedését tekintették. Az ismertséget a korábbi diagnózis önbevallása, a kezelést az antihipertenzív gyógyszerhasználat önbevallása alapján határozták meg. Kontrollált állapotnak a 140 Hgmm alatti szisztolés és 90 Hgmm alatti diasztolés értéket minősítették, külön értékelve az összes hipertóniás és a kezelt résztvevőket.

Az országokat a Világbank jövedelmi besorolása szerint csoportosították. A prevalenciát a 2020-as világnépesség korösszetételére standardizálták; az érintettek számát az országspecifikus gyakoriság és az ENSZ népességadatai alapján becsülték. A hiányzó országadatokat többszörös imputációval pótolták.

Minden harmadik felnőttet érintő betegség

2020-ban a hipertónia globális, életkorra standardizált prevalenciája 33,0% volt, 32,5–33,5%-os 95%-os konfidenciaintervallummal. Világszerte megközelítőleg 1,71 milliárd felnőtt élt hipertóniával; a becslés konfidenciaintervalluma 1,65–1,77 milliárd volt. A férfiaknál 33,5%-os, a nőknél 32,3%-os gyakoriságot állapítottak meg.

A magas jövedelmű országokban 30,1%-os prevalenciát és 395 millió érintettet becsültek. Az alacsony és közepes jövedelmű országokban ugyanezek az értékek 33,4%-ot és 1,32 milliárd főt tettek ki: itt több mint háromszor annyi hipertóniás felnőtt élt, mint a magas jövedelmű országokban.

A legmagasabb gyakoriságot Latin-Amerikában és a Karib-térségben, valamint a szubszaharai Afrikában találták. Előbbi régióban a férfiak 38,1%-a, a nők 37,5%-a, utóbbiban 37,6%, illetve 40,6% volt érintett. A legnagyobb abszolút betegszám Kelet-Ázsiában és a csendes-óceáni térségben jelentkezett: 265 millió férfi és 245 millió nő élt hipertóniával.

Valamennyi régióban nőtt a prevalencia az életkorral. A magas jövedelmű országokban ugyanakkor a legalább hetvenévesek között volt a legtöbb beteg, míg az alacsony és közepes jövedelmű országokban a 40–59 éves korosztályban összpontosult a legnagyobb betegszám.

Ellentétes prevalenciatrendek, növekvő betegszám

A globális, életkorra standardizált gyakoriság 2000 és 2020 között 29,2%-ról 33,0%-ra emelkedett, ami 3,8 százalékpontos növekedést jelentett. A magas jövedelmű országokban 32,8%-ról 30,1%-ra csökkent, az alacsony és közepes jövedelműekben viszont 27,6%-ról 33,4%-ra nőtt.

A hipertóniások száma világszerte 727 millióval gyarapodott. A növekmény közel 90%-a az alacsony és közepes jövedelmű országokra jutott, ahol 651 millióval, szemben a magas jövedelmű országok 76 milliós emelkedésével, nőtt az érintettek száma. A szerzők a népességnövekedést, az öregedést, a környezeti változásokat, az elhízás gyakoribbá válását és a kapcsolódó étrendi tényezőket jelölték meg valószínű hozzájárulóként.

A felismerést nem követi megfelelő kezelési arány

2020-ban a hipertóniás felnőttek 51,5%-a tudott betegségéről. A magas jövedelmű országokban 69,2%, az alacsony és közepes jövedelműekben 46,1% volt ez az arány. Bár az ismertség mindkét országcsoportban javult, az eltérés végig fennmaradt.

Gyógyszeres kezelésben globálisan a hipertóniások 39,0%-a részesült. A magas jövedelmű országok 66,3%-os értéke több mint kétszerese volt az alacsony és közepes jövedelmű országokban mért 30,8%-nak. A húszéves időszak alatt a kezelési arány előbbi csoportban 42,9%-ról, utóbbiban 20,7%-ról emelkedett. A nőknél 2020-ban mind az ismertség, mind a kezelés, mind a kontroll kedvezőbben alakult, mint a férfiaknál.

A vérnyomáskontrollban mélyült az egyenlőtlenség
Az összes hipertóniás felnőttnek mindössze 19,7%-ánál volt kontrollált a vérnyomás 2020-ban. A magas jövedelmű országokban ez az arány 40,2%, az alacsony és közepes jövedelműekben 13,6% volt. 2000-ben még 16,4%, illetve 6,4% volt a megfelelő érték: a javulás tehát 23,8, illetve 7,2 százalékpontot tett ki.

A gyógyszerrel kezeltek körében a kontroll globális aránya 45,1% volt. A magas jövedelmű országokban a kezeltek 57,9%-a, az alacsony és közepes jövedelműekben 36,8%-a érte el a vizsgálatban alkalmazott vérnyomásküszöböt. A kedvezőbb helyzetű országokban is elégtelen maradt tehát a kontroll, és javulása az utóbbi években megtorpanni látszott.

A nem kontrollált hipertóniával élők száma 891 millióról 1,375 milliárdra nőtt. Közülük 2020-ban 1,139 milliárdan éltek alacsony és közepes jövedelmű országokban; részesedésük a globális betegszámból 70,1%-ról 82,8%-ra emelkedett. A magas jövedelmű országokban ezzel szemben 266 millióról 236 millióra csökkent a nem kontrollált betegek száma.

Az ellátásszervezés és a gyógyszerhozzáférés szerepe

A szerzők rendszerszintű, ellátói és betegoldali akadályokat azonosítanak. Ide tartozik az alulfinanszírozott, széttagolt ellátás, a megfizethető gyógyszerek korlátozott elérhetősége, a kezelési protokollok követésének hiánya, a nem validált vérnyomásmérők használata, az elégtelen informatikai háttér és a gyenge gyógyszeradherencia. Az alacsonyabb jövedelmű országokban a közvetlen betegkiadások, a várakozás, a közlekedési nehézségek és az egészségértés hiányosságai további korlátokat jelentenek.

A közlemény a helyi körülményekhez igazított, többszintű beavatkozásokat, különösen a csapatalapú ellátást hangsúlyozza. Képzett ápolók és közösségi egészségügyi munkatársak bevonása javíthatja a kontrollt. A WHO HEARTS programja életmódtanácsadást, egyszerű kezelési protokollokat, folyamatos gyógyszerellátást, betegközpontú gondozást és megbízható egészségügyi információs rendszereket kapcsol össze.

A javasolt szakpolitikai lépések között szerepel az élelmiszerek nátriumtartalmának csökkentése, a káliummal dúsított, csökkentett nátriumtartalmú sók használatának ösztönzése, a gyógyszerbeszerzés és az ellátási lánc javítása, valamint a fix dózisú kombinációk hozzáférhetőségének bővítése. A szerzők a kezdeti kettős vagy hármas gyógyszeres kezelés szerepét is kiemelik; monoterápiát elsősorban a diagnosztikus küszöböt csak kismértékben meghaladó vérnyomásnál tartanak indokoltnak.

A szerzők a kombinációs kezdőkezelés szükségességét a kívánt populációs vérnyomáscsökkenéssel indokolják. Az amerikai NHANES felmérésben a kezeletlen hipertóniások átlagos szisztolés vérnyomása megközelítőleg 146 Hgmm volt. Ahhoz, hogy a kezeltek 70–80%-a 130, illetve 140 Hgmm alatti szisztolés értéket érjen el, az átlagot hozzávetőleg 120, illetve 130 Hgmm-re kellene csökkenteni. Ez több mint 25, illetve 15 Hgmm-es átlagos mérséklődést igényelne. A közlemény ezért a megfelelő intenzitású gyógyszeres kezelés mellett a tartós hozzáférés biztosítását hangsúlyozza. A hosszabb időtartamra történő gyógyszerfelírás, a pontos készletnyilvántartás és a hatékonyabb beszerzés egyaránt szerepel a hozzáférést javító intézkedések között, a helyi ellátási körülményekhez igazítva és a betegek anyagi terheinek figyelembevételével.

Az eredmények értelmezésének korlátai

A becslések pontossága az alapvizsgálatok minőségétől és hozzáférhetőségétől függ. Számos országban hiányoztak közvetlen adatok, az ismertségre, kezelésre és kontrollra vonatkozó információ pedig csak a vizsgálatok egy részéből állt rendelkezésre. A vérnyomást többnyire egyetlen napon mérték többször, későbbi megerősítés nélkül.

Az eredmények nagyrészt a COVID–19 előtti helyzetet tükrözik. Az alkalmazott küszöbértékeknél alacsonyabb határokat használó irányelvek alapján magasabb prevalencia és rosszabb kontroll adódna. A szerzők következtetése szerint a kezelt és kontrollált betegek számának növelése, valamint a gyógyszerek megfizethetőségének javítása a beavatkozások meghatározó célja.

 

Forrás: O’Connell SS, Whelton PK, Li F, et al. Global Hypertension 2000 to 2020: Trends, Disparities, and Progress in Awareness, Treatment, and Control. J Am Coll Cardiol. 2026;87(18):2338–2351. doi:10.1016/j.jacc.2025.12.091.

Ez a cikk mesterséges intelligencia segítségével készült, majd szerkesztőségünk áttekintette, korrigálta és jóváhagyta. A hivatkozott forrásokat szerkesztőségünk választotta, és a tartalom pontosságának, időszerűségének biztosítása érdekében a szöveget az eredeti forrással összevetette.

Szerző:

PHARMINDEX Online

Forrás:

JACC

Ajánlott cikkek