Megjelenés: 2026. 02. 27. | Frissítve: 2026. 02. 28.

Veleszületett szifilisz Magyarországon: Drasztikus incidencia-növekedés és kritikus újszülöttkori mortalitás

Magyarországon az utóbbi években drámai, korábban nem tapasztalt mértéket öltött a veleszületett szifilisz (lues congenita) incidenciája. Míg a fertőzés a modern orvostudomány eszköztárával, elsősorban penicillinnel rutinszerűen és költséghatékonyan gyógyítható lenne, a diagnosztikai késés, a szűrések rendszerszintű hiányosságai és a társadalmi marginalizáció miatt 2025-ben 93 esetet regisztráltak. Ebből a betegcsoportból 26 újszülött vesztette életét súlyos szövődmények következtében, ami rávilágít a hazai terhesgondozási protokollok sérülékenységére. A 2026-os év első két hónapjának adatai – 33 igazolt eset és 11 halálozás – azt mutatják, hogy a járványos tendencia nem tört meg, és hazánk mutatói Európai viszonylatban is kirívóan súlyosak.

hirdetés

Epidemiológiai mutatók és a járvány dinamikája

A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) által rögzített adatok az esetszámok exponenciális, évről évre duplázódó vagy triplázódó növekedését tükrözik. 2023-ban még csupán 13 esetet jelentettek, ami 2024-ben 42-re emelkedett, kilenc újszülött halálát okozva. A 2025-ös esztendő negatív rekordot döntött a 93 diagnózissal, ami a szakemberek szerint már egyértelműen a "járvány" kategóriájába sorolható. Dr. Tisza Tímea, a Magyar STI Társaság elnöke hangsúlyozta, hogy egy megfelelően működő közegészségügyi struktúrában évente legfeljebb 1-2 eset lenne elfogadható, így a jelenlegi terhelés rendkívüli nyomást gyakorol az intenzív újszülött-ellátó központokra.

A fertőzés földrajzi koncentrációja is megfigyelhető: a járvány gócpontjai elsősorban Északkelet-Magyarországon (Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye), valamint a dél-alföldi régióban (Bács-Kiskun vármegye) találhatók, de Budapesten is jelentős az esetszám-növekedés. Ez a megoszlás szoros összefüggést mutat a mélyszegénységgel, a szociális ellátórendszer hiányosságaival és a terhesgondozásból kieső populációk jelenlétével.

A Treponema pallidum patomechanizmusa és a vertikális transzmisszió

A betegség kórokozója a Treponema pallidum spirocheta baktérium, amely rendkívül invazív természetű. Elsősorban szoros nyálkahártya-érintkezéssel vagy bőr-bőr kontaktussal terjed, leggyakrabban vaginális, anális vagy orális szexuális aktus során. Az óvszerhasználat elmaradása, különösen az orális érintkezések során, jelentősen növeli a transzmisszió kockázatát a felnőtt lakosság körében.

Várandósság esetén a baktérium a transplacentalis transmissio útján, a méhlepényen keresztül jut át a magzatba. Ez a folyamat a terhesség bármely szakaszában bekövetkezhet, és súlyos következményekkel járhat:

Intrauterin elhalás és halvaszülés: A fertőzés gyakran vezet a magzat méhen belüli pusztulásához.
Koraszülés: A gyulladásos folyamatok beindíthatják a korai fájásokat és a burokrepedést.
Lues congenita: Az élve született újszülötteknél súlyos multisystemás károsodások jelentkeznek.

A betegség klinikai lefolyása a felnőtteknél négy jól elkülöníthető szakaszra osztható. A primer szakaszban fájdalmatlan kemény fekély (ulcus durum) jelentkezik a behatolási kapunál, amely kezelés nélkül is gyógyulhat, megtévesztve a beteget. A szekunder szakaszban generalizált maculopapulosus exanthema (kiütések), lymphadenomegalia (nyirokcsomó-duzzanat) és láz jelentkezik. A tünetmentes latens fázist követően, akár évekkel később manifesztálódik a terciér szakasz, amely maradandó neurológiai deficitumokat és cardiovascularis károsodásokat okoz.

Diagnosztikai nehézségek és az "insidiózus" jelleg

A veleszületett szifilisz egyik legnagyobb klinikai veszélye az insidiózus (lappangó) természetében rejlik. Az érintett újszülöttek jelentős része a születést követő hetekben vagy hónapokban teljesen tünetmentes lehet, miközben a spirocheták már aktívan károsítják a központi idegrendszert, a csontrendszert (osteochondritis) és a parenchymás szerveket (máj- és lépmegnagyobbodás). A diagnosztikai ablak elszalasztása gyakran visszafordíthatatlan fejlődési rendellenességekhez vagy a csecsemő hirtelen állapotromlásához vezet.

Bár a hazai protokoll az első trimeszterben kötelezővé teszi a lues-szűrést, a tapasztalatok azt mutatják, hogy a fertőzés gyakran a terhesség későbbi szakaszaiban történik. A marginalizált csoportok – például intravénás droghasználók, prostituáltak vagy hajléktalanok – gyakran egyáltalán nem vesznek részt a hivatalos gondozásban, így náluk a diagnózis csak a szülőszobán vagy a csecsemő tüneteinek jelentkezésekor születik meg.

Terápiás protokoll és népegészségügyi válaszok

A terápiás aranystandard évtizedek óta változatlan: a kristályos penicillin G intravénás alkalmazása. Az újszülöttek esetében ez napi többszöri infúziós beadást jelent, amely legalább 10-14 napos kórházi tartózkodást igényel az intenzív neonatológiai osztályokon. A rezisztencia a penicillinnel szemben továbbra is ritka, így a kezelés hatékonysága elsősorban az időzítésen múlik.

Az NNGYK 2025 végén válaszreakcióként országos programot indított, amelynek keretében minden szülészeti osztály számára ingyenes, 30 perc alatt eredményt adó gyorsteszteket biztosítanak. Ez lehetővé teszi, hogy a gondozatlan terhesek esetében is azonnal megkezdődhessen az újszülött profilaktikus vagy kuratív kezelése a születés utáni első órákban. Dr. Tisza Tímea szerint azonban ez csupán "tűzoltás", és a valódi megoldást a preventív szűrések kiterjesztése jelentené a harmadik trimeszterre is minden várandósnál.

Összegzés és konklúzió

A magyarországi szifiliszjárvány nem csupán egészségügyi, hanem súlyos társadalmi és etikai kérdéseket is felvet. A megelőzhető csecsemőhalálozások magas száma rávilágít arra, hogy a technológiai fejlődés és a hatékony antibiotikumok önmagukban nem elegendőek a klasszikus nemibetegségek visszaszorításához, ha a prevenciós háló hézagos. A jövőben elkerülhetetlen a terhesgondozási protokollok szigorítása, a lakossági edukáció fokozása és a veszélyeztetett csoportok célzott, alacsony küszöbű elérése. Csak a szakmai kollégiumok, a népegészségügyi hatóságok és a szociális szféra összehangolt munkájával érhető el, hogy a 2026-os év statisztikái ne kövessék az előző évek tragikus trendjeit.