Az evolokumab szignifikánsan csökkentette a súlyos kardiovaszkuláris események kockázatát magas kockázatú betegeknél

A Massachusetts General Brigham kutatói nyilvánosságra hozták egy nagyszabású klinikai vizsgálat eredményeit, amely kimutatta, hogy az evolokumab hozzáadása a betegek kezeléséhez jelentősen csökkentette a súlyos szív- és érrendszeri események kockázatát a magas kockázatú betegeknél.

Az eredményeket ma mutatták be az Amerikai Szívgyógyászati ​​Társaság tudományos ülésein, és egyidejűleg a The New England Journal of Medicine című folyóiratban is megjelentek.

„A vizsgálat eredményei reményt adnak az első szívroham, stroke vagy más szív- és érrendszeri esemény megelőzésére a magas kockázatú betegeknél” – mondta a cikk társszerzője, Dr. Erin Bohula, a Massachusetts General Brigham Szív- és Érrendszeri Intézet kardiológusa. „Eredményeink tükrözik a megelőző stratégiák ígéretét, és tükrözik folyamatos elkötelezettségünket a szigorú klinikai vizsgálatok iránt a betegellátás fejlesztése érdekében, az életmentés és az életminőség javítása céljából.”

A PCSK9-gátlók, mint például az evolokumab, az LDL-koleszterinszint csökkentésére szolgálnak, amely a szív- és érrendszeri események egyik fő kockázati tényezője. Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a PCSK9-gátlók megelőzhetik a későbbi szív- és érrendszeri eseményeket azoknál a betegeknél, akik korábban szívrohamon vagy stroke-on estek át, de a jelenlegi, „Az EVolokumab hatása magas szív- és érrendszeri kockázatú betegeknél előzetes myocardialis infarktus vagy stroke nélkül” (VESALIUS) néven ismert vizsgálat az első, amely a gyógyszer megelőző hatásait vizsgálja olyan betegeknél, akiknek korábban nem volt szívrohamuk vagy stroke-juk.

Az evolokumab szelektíven kötődik a PCSK9-hez, és gátolja a keringő PCSK9 kötődését a májsejtek felszínén található alacsony denzitású lipoprotein-receptorhoz (LDLR), ezáltal akadályozza a PCSK9-mediált LDLR-degradációt. A máj LDLR-szintjének emelkedése az LDL-koleszterin (LDL-C) szérumszintjének csökkenésével jár.

A világ minden tájáról bevont résztvevőknek érelmeszesedésben vagy cukorbetegségben kellett szenvedniük, és az LDL-koleszterinszintjüknek 90 mg/dl felett kellett lennie. Fontos, hogy a résztvevők nem voltak jogosultak a vizsgálatra, ha korábban szívrohamuk vagy stroke-juk volt. Összesen 12.257 résztvevőt randomizáltak két csoportba, akik a standard ellátásuk mellett evolokumabot (140 mg kéthetente) vagy placebót kaptak.

A résztvevőket átlagosan 4,6 évig utánkövették. Ez idő alatt az evolokumabot kapó csoportban 336 betegnél (6,2%), a placebót kapó csoportban pedig 443 betegnél (8,0%) fordult elő koszorúér-betegség miatti halálozás, myocardialis infarktus vagy ischaemiás stroke. Összességében ez 25%-os kockázatcsökkenést jelent. A kutatók arról is beszámoltak, hogy a placebóhoz képest az evolokumabot szedőknél 36%-kal csökkent a szívrohamok előfordulása. Ezen kívül az evolokumab karon nominálisan alacsonyabb halálozási arányt figyeltek meg (7,9% vs. 9,7%).

Míg a vizsgálatban részt vevő betegek többsége nagy intenzitású sztatinokat vagy más koleszterinszint-csökkentő gyógyszereket szedett, néhány résztvevő kevésbé intenzív kezelésben részesült, vagy egyáltalán nem részesült ilyen kezelésben. Az eredmények azonban a betegek egyéb kezeléseitől függetlenül konzisztensek voltak.

Erin A. Bohula et al, Evolocumab in Patients without a Previous Myocardial Infarction or Stroke, New England Journal of Medicine (2025). DOI: 10.1056/nejmoa2514428