Dohányzás és szívritmuszavar: újra figyelmeztet a kardiológusszakma
A Magyar Kardiológusok Társasága (MKT) a „Ne gyújts rá!” világnaphoz kapcsolódva ismételten hangsúlyozza: a dohányzás nemcsak az érelmeszesedés és az akut kardiovaszkuláris események, hanem a pitvarfibrilláció és más súlyos szívritmuszavarok egyik legfontosabb, ráadásul befolyásolható kockázati tényezője. A szakmai üzenet külön súlyt kap amiatt is, hogy az európai és hazai kardiovaszkuláris prevenciós irányelvek egyre határozottabban kérik számon a dohányzás teljes elhagyását a kockázatcsökkentő stratégia részeként.
A dohányzás komplex kardiovaszkuláris kockázata
A cigarettafüstben található nikotin, szén-monoxid és ultrafinom részecskék akut és krónikus módon egyaránt károsítják a keringési rendszert. A nikotin fokozza a szimpatikus idegrendszeri aktivitást, emeli a vérnyomást és a pulzusszámot, ami tartósan növeli a szívizom oxigénigényét és hemodinamikai terhelését. A gyulladásos mediátorok felszaporodása, az endotélfunkció romlása és az oxidatív stressz felgyorsítja az atherogenezist, elősegíti a stabilnak induló plakkok destabilizációját, így növeli az akut koszorúér-események és a stroke kockázatát.
A szén-monoxid a hemoglobinhoz kötődve csökkenti a vér oxigénszállító kapacitását, ami különösen koronáriabetegség, balkamra-diszfunkció vagy már fennálló ritmuszavar esetén válik kritikus tényezővé. A kedvezőtlen lipidprofil – a HDL-koleszterin csökkenése és a trombogén állapot fokozódása – tovább növeli a trombózis- és embóliaveszélyt, beleértve a szívinfarktus és az iszkémiás stroke rizikóját.
Pitvarfibrilláció és egyéb aritmiák dohányosoknál
Az MKT külön felhívja a figyelmet arra, hogy a dohányzás a pitvarfibrilláció fontos, sokszor alulértékelt rizikófaktora. A nikotin szimpatikus túlsúlyt idéz elő, befolyásolja a szív elektromos stabilitását, és kedvez a pitvari ektópiás aktivitás fokozódásának, ami strukturális remodellinggel együtt pitvarfibrillációhoz vezethet. A tartós tachycardiás terhelés, a vérnyomás-emelkedés és a mikrovaszkuláris károsodás együttesen olyan szubsztrátot hoz létre, amelyben a szabálytalan pitvari aktivitás könnyebben fenntartódik.
Klinikai szempontból különösen lényeges, hogy a pitvarfibrilláció önmagában is jelentősen növeli az iszkémiás stroke kockázatát, így a dohányzó, pitvarfibrilláló betegcsoport többszörösen veszélyeztetett. A Társaság ezért hangsúlyozza: a „össze-vissza dobogó” szív, szabálytalan pulzusérzés vagy terhelhetőség-romlás esetén mielőbbi orvosi vizsgálat, EKG és szükség szerint további ritmusdiagnosztika indokolt.
Passzív dohányzás: alábecsült rizikó
A közlemény hangsúlyozza, hogy nemcsak az aktív, hanem a passzív dohányzás is növeli a kardiovaszkuláris kockázatot. A dohányfüstnek rendszeresen kitett, nem dohányzó személyeknél is igazoltan gyakoribb a koszorúér-betegség, a stroke és az alsó végtagi obliteratív érbetegség előfordulása. Emellett egyre több adat utal arra, hogy passzív dohányzás mellett is emelkedik a súlyos szívritmuszavarok, köztük a pitvarfibrilláció kockázata, ami a zárt térben történő dohányzás teljes tilalmának szakmai indokoltságát erősíti.
A gyermekek és fiatalok füstexpozíciója különösen problematikus, hiszen a kardiovaszkuláris kockázati profil már serdülőkorban kedvezőtlenül alakulhat, megalapozva a felnőttkori hipertónia, metabolikus szindróma és korai atherosclerosis kialakulását. Ez egybecseng az európai prevenciós irányelvek azon törekvésével, hogy a teljes életút során értelmezett kockázatcsökkentés kerüljön előtérbe.
A leszokás időbeli haszna és irányelvi háttér
Az MKT rámutat, hogy a dohányzás abbahagyásának kedvező hatásai már órákon, napokon belül mérhetők, és hosszú távon érdemben csökkentik a kardiovaszkuláris események kockázatát.
Mintegy 20 perc után csökken a pulzus és a vérnyomás, 12 órán belül normalizálódik a szén-monoxid-szint, néhány héten belül javul a perifériás keringés és a tüdőfunkció, egy év után pedig a koszorúér-betegség kockázata akár mintegy felére eshet vissza a folytató dohányzáshoz képest. Öt évvel a leszokást követően a stroke-kockázat a nemdohányzókéhoz közeli értékre csökkenhet, ami a prevenciós stratégia szempontjából kiemelt nyereség.
Az újabb európai hipertónia- és kardiovaszkuláris irányelvek a dohányzás teljes elhagyását alapvető, nem opcionális életmódbeli elemként kezelik, a vérnyomás- és lipidszabályozás, valamint a trombocitagátló és antikoaguláns stratégiák mellett. A nemzetközi ajánlások – részben a WHO friss adataival összhangban – hangsúlyozzák, hogy a globális szív-érrendszeri teher csökkentésében a leszokástámogatásnak hasonló súlya van, mint a vérnyomás- vagy a lipidszint agresszív kontrolljának.
Klinikai üzenetek az ellátórendszer számára
A Magyar Kardiológusok Társaságának üzenete az ellátóorvosok felé egyértelmű: a dohányzásról való leszokásra irányuló tanácsadásnak a kardiológiai és alapellátási gyakorlat szerves, strukturált részévé kell válnia. Különösen indokolt a célzott beavatkozás olyan betegcsoportoknál, mint a pitvarfibrilláló, antikoagulált páciensek, a már ismert koszorúér-betegek, szívelégtelen betegek, illetve a több rizikófaktort (hipertónia, diabétesz, diszlipidémia) halmozó dohányosok.
A gyakorlatban ez a rizikófelmérés során rögzített dohányzási státusz mellett strukturált leszokástámogatást, szükség szerint farmakoterápiát, kontrollidőpontokhoz kötött utánkövetést és a társszakmákkal (háziorvoslás, pulmonológia, pszichiátria, addiktológia) való együttműködést jelent. A szakmai szervezetek – köztük az MKT – kommunikációs kampányai, világnapokhoz kötött felhívásai ehhez nyújtanak keretet, de a kockázatcsökkentés sikere döntően a mindennapi orvosi találkozások minőségén múlik.
MKT
