Az orvosi kezelések ártalmai világszerte csökkennek, de az újszülöttek és az idősek továbbra is kiemelt kockázatnak vannak kitéve

Globális teher, csökkenő standardizált mutatók

A vizsgálat a GBD 2021 adatbázisára épült, és 204 ország, illetve terület adatait elemezte 1990 és 2021 között. Az orvosi kezelések nemkívánatos hatásai közé minden olyan halálos vagy nem halálos egészségkárosodás beletartozott, amely beavatkozás, kezelés vagy más egészségügyi expozíció következményeként alakult ki.​

2021-ben a korra standardizált globális prevalencia 11,48 volt 100 000 főre, az incidencia 150,44, a DALY-ráta 64,19, a halálozási ráta pedig 1,53 volt 100 000 lakosra vetítve. Az abszolút esetszámok 1990-hez képest emelkedtek: a prevalens esetek száma 565,62 ezerről 919,07 ezerre, az incidens eseteké 7,41 millióról 12,04 millióra, a halálozásoké 108,54 ezerről 123,66 ezerre nőtt. Ezzel párhuzamosan a teljes DALY-teher 5,75 millióról 4,85 millióra csökkent.​

A standardizált mutatók összességében kedvezőbb képet mutattak. A prevalencia 12,12-ről 11,48-ra, az incidencia 158,83-ról 150,44-re, a DALY-ráta 106,49-ről 64,19-re, a halálozási ráta pedig 2,40-ről 1,53-ra mérséklődött 100 000 főre vetítve. A prevalencia- és incidenciaráta a 2010-es évek elején, 2012-ben tetőzött, ezt követően csökkenés indult.​

A DALY-k döntő részét az elveszített életévek adták. A teljes DALY-teher több mint 97%-a a vizsgálati időszak során következetesen a korai halálozásból származott, ami arra utal, hogy az AEMT globális terhét elsősorban nem a tartós rokkantság, hanem a fatális kimenetelek formálják.​

Az életkor meghatározza a kockázatot

A prevalencia és az incidencia az életkor előrehaladtával általában emelkedett. A legalacsonyabb prevalenciát az 5–9 éves korcsoportban mérték, 4,38/100 000 értékkel, míg a legmagasabb érték a 95 év felettiek körében jelent meg, 50,28/100 000-rel. Az incidencia a 12–23 hónapos korcsoportban volt a legalacsonyabb, 52,20/100 000, a 95 év felettieknél pedig elérte a 661,86/100 000-et.​

Ettől eltérő képet mutatott a súlyos kimenetel terhe. A DALY-ráta messze a korai neonatális csoportban volt a legmagasabb, 4789,47/100 000 értékkel. A halálozás U alakú életkori mintázatot követett: kiugróan magas maradt a korai neonatális időszakban, majd időskorban ismét emelkedett, a 95 év felettiek körében 31,56/100 000 értéket érve el.​

Nemi különbségek is kirajzolódtak. Nőkben a prevalencia és az incidencia valamelyest magasabb volt, mint férfiakban, míg a halálozási ráta enyhén a férfiak felé tolódott. A különbségek mértéke nem volt drámai, de a szerzők szerint érdemes figyelembe venni őket a kockázatbecslés és a betegbiztonsági stratégiák tervezése során.​

Fejlettség szerint eltérő mintázat

Az egészségügyi hozzáférést és minőséget mérő HAQ Index hasonló összefüggéseket jelzett. A prevalencia és az incidencia pozitívan korrelált a HAQ Indexszel, míg a DALY- és halálozási ráta negatív kapcsolatot mutatott vele. A legerősebb pozitív kapcsolat a 65–74 évesek incidenciájában jelent meg, ami a szerzők értelmezése szerint azt valószínűsíti, hogy a fejlettebb ellátórendszerekben az idős populáció fokozott egészségügyi igénybevétele részben növelheti a nemkívánatos kezelési ártalmak előfordulását.​

A szerzők ezt azzal magyarázzák, hogy a magas jövedelmű országokban nagyobb az idősek aránya, gyakoribb a multimorbiditás, és szélesebb körű az ellátáshoz való hozzáférés. Ez ugyan javíthatja a túlélést és csökkentheti a letalitást, de egyben növelheti a kezelési expozíciók számát is.​

A letalitás továbbra is az életkor két végén a legnagyobb

A mortalitás-incidencia arány különösen fontos mutató volt a vizsgálatban, mivel azt jelezte, hogy az új esetek mekkora hányada végződik halállal. 2021-ben a MIR a korai neonatális időszakban volt a legmagasabb, 0,576-os értékkel, míg a 95 év felettiek körében 0,048 volt. Ez a kettős csúcsmintázat minden SDI-kvintilisben megjelent.​

A fejlettségi különbségek ezen a ponton váltak a legélesebbé. A korai neonatális korcsoportban a MIR a magas SDI-kvintilisben 0,023 volt, az alacsony SDI-kvintilisben viszont 1,123. Ez arra utal, hogy ugyanazon életkori csoportban a kedvezőtlen kimenetel valószínűsége rendkívüli mértékben függ az ellátási környezettől.​

1990 és 2021 között a globális MIR 33,11%-kal csökkent. A javulás azonban nem volt egyforma. A neonatális korcsoportban a magasabb SDI-kategóriákban lényegesen nagyobb csökkenést mértek, míg az alacsony és alacsony-közepes SDI-régiókban a mérséklődés lassú maradt. A 95 év felettiek között az alacsonyabb SDI-kvintilisekben a MIR csökkenése elmaradt, egyes csoportokban stagnálás vagy enyhe növekedés is megjelent.​

Mit jelent mindez a gyakorlatban

A szerzők értelmezése szerint a magas SDI-országok idősebb populációjában észlelt magasabb prevalencia és incidencia részben az egészségügyi túlhasználat következménye lehet. Vagyis nem csupán a fejlettebb felismerésről vagy jobb adatrögzítésről van szó, hanem arról is, hogy a gyakoribb beavatkozás, gyógyszerelés és vizsgálati expozíció növelheti az AEMT valószínűségét.​

A másik hangsúlyos üzenet a neonatális ellátás fejlesztésének szükségessége. A szerzők szerint a két év alatti gyermekek, különösen a korai újszülöttek, azért sérülékenyek, mert a gyógyszeradagolás és a kezelési döntések ebben az életkorban különösen összetettek, a farmakokinetikai bizonytalanság nagyobb, és gyakoribb az off-label vagy nem kellően vizsgált készítmények alkalmazása. Az alacsony SDI-régiókban mért magas MIR-ek alapján ebben a populációban a betegbiztonság javítása sürgető cél.​

GBD 2021 AEMT Collaborators. Global burden of adverse effects of medical treatment from 1990 to 2021: a Global Burden of Disease Study 2021. Korean J Intern Med. 2026;41(2):350–366. doi:10.3904/kjim.2025.278