A pszichiátriai gyógyszerek szedése összefüggésben van a magasabb ALS-kockázattal
Új kutatási eredmények potenciális összefüggésre utalnak a pszichiátriai gyógyszerek vagy azok javallatai (azaz pszichiátriai rendellenességek), valamint az ALS kockázata és progressziója között.
A Karolinska Intézet által végzett tanulmány szerint a pszichiátriai gyógyszerek (szorongásoldók, altatók és nyugtatók, valamint antidepresszánsok) használata összefüggésben áll az amiotrófiás laterális szklerózis (ALS) kialakulásának magasabb kockázatával, valamint a diagnózis utáni rosszabb kimenetellel, rövidebb túléléssel és gyorsabb funkcionális hanyatlással.
Az ALS egy halálos kimenetelű neurodegeneratív betegség, amelyet hagyományosan a motoros neuronok degenerációja jellemez, bár a betegek gyakran számolnak be pszichiátriai tünetekről, például depresszióról és szorongásról a diagnózis felállítása előtt. Korábbi tanulmányok összefüggésbe hozták a pszichiátriai rendellenességeket a magasabb ALS-kockázattal, de kevés kutatás vizsgálta közvetlenül a pszichiátriai gyógyszerek szerepét.
A JAMA Network Open folyóiratban megjelent „Gyakori pszichiátriai gyógyszerek alkalmazása és az amiotrófiás laterális szklerózis kockázata és prognózisa” című tanulmányban a kutatók egy országos, regisztereken alapuló eset-kontroll és kohorszvizsgálatot végeztek annak elemzésére, hogy az anxiolitikumok, altatók és nyugtatók, illetve antidepresszánsok szedése összefügg-e az ALS kockázatával vagy prognózisával.
Az adatokat a svéd országos egészségügyi és népességi nyilvántartásokból gyűjtötték. Összesen 1057, 2015 és 2023 között ALS-sel diagnosztizált személyt párosítottak életkor és nem szerint 5281 ALS-mentes, az általános populációból származó személlyel.
A pszichiátriai gyógyszerek diagnózis előtti alkalmazása az ALS diagnózisának megnövekedett kockázatával járt. A populációs összehasonlításban az anxiolitikumokat szedő egyéneknél 34%-kal magasabb volt az ALS kialakulásának esélye, míg azoknál, akik altatókat és nyugtatókat szedtek, 21%-kal, az antidepresszánsokat szedőknél pedig 26%-kal nőtt az ALS kockázata.
Az ALS diagnózisa után azoknál a betegeknél, akiknek a kórtörténetében szorongásoldók alkalmazása szerepelt, 52%-kal magasabb volt a halálozás vagy az invazív lélegeztetés kockázata. Az antidepresszánsok esetében a kockázat 72%-kal nőtt. Az altatók és szedatívumok alkalmazása 23%-kal magasabb kockázattal járt (HR: 1,23; 95% CI: 0,94–1,61).
Az ALSFRS-R pontszámokkal mért funkcionális hanyatlás gyorsabb ütemben jelentkezett azoknál a betegeknél, akik korábban antidepresszánsokat szedtek.
A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a szorongásoldók, altatók és nyugtatók, illetve antidepresszánsok alkalmazása az ALS diagnózisának magasabb jövőbeli kockázatával járt. A már diagnosztizált betegek körében a szorongásoldók vagy antidepresszánsok diagnózis előtti alkalmazása rövidebb túléléssel és gyorsabb funkcionális hanyatlással is összefüggésbe hozható.
A szerzők szerint „ezek az eredmények potenciális összefüggésre utalnak a pszichiátriai gyógyszerek, vagy azok indikációi (azaz pszichiátriai rendellenességek), valamint az ALS kockázata és progressziója között”, felvetve annak a lehetőségét, hogy a pszichiátriai tünetek az ALS korai megnyilvánulásait képviselhetik, vagy közös mechanizmusok állhatnak fenn a motoros neuronok degenerációjával.
A pszichiátriai tünetek és az ALS patofiziológiája közötti lehetséges biológiai összefüggéseket, mint például a HPA-tengely szabályozási zavara, a gliasejt-aktiváció vagy a neuroinflammáció, további vizsgálatokra szoruló területként jelölték meg.
Charilaos Chourpiliadis et al, Use of Common Psychiatric Medications and Risk and Prognosis of Amyotrophic Lateral Sclerosis, JAMA Network Open (2025). DOI: 10.1001/jamanetworkopen.2025.14437
