Vérlemezke-szűréssel már középkorúaknál azonosítható lehet az Alzheimer-kór korai kockázata
Egy egyszerű vérvizsgálat, amely középkorúaknál méri a vérlemezke-aktivitást, segíthet évtizedekkel előre azonosítani az Alzheimer-kór kockázatát, lehetővé téve a megelőző terápia alkalmazását.
Az érrendszeri diszfunkcióban a véralvadási folyamat már a középkorban összefüggésben áll az Alzheimer-kór kulcsfontosságú markereivel – derül ki a San Antonio-i UT Health Glenn Biggs Alzheimer- és Neurodegeneratív Betegségek Intézetének, a San Antonio-i Texasi Egyetem akadémiai egészségügyi központjának és a New York-i Egyetem Grossman Orvostudományi Karának kutatói által közösen vezetett tanulmányból.
Általánosan elfogadott, hogy az érrendszeri diszfunkció hozzájárul az Alzheimer-kór és a kapcsolódó demenciák kockázatához, de a mögöttes mechanizmusok mindeddig nem tisztázottak.
A Biggs Intézet és az NYU által vezetett csapat most azonosította az egyik ilyen mechanizmust, a vérlemezke-aggregációt.
Konkrétan a tudósok a vérlemezke-aggregációs választ a pozitronemissziós tomográfia (PET) és a mágneses rezonancia képalkotás (MRI) agyi markereihez kötik, amelyek az Alzheimer-kór kockázatát jelzik középkorú embereknél. Az új kutatási eredményeknek széleskörű következményei lehetnek mind a betegség diagnosztizálásában, mind az új terápiák azonosításában az öregedés korai szakaszában, évekkel az Alzheimer-kór tüneteinek megjelenése előtt.
„Úgy gondoljuk, hogy mivel a vérlemezkék könnyen kimutathatók a vérben, végül a középkorúak szűrésének részévé válhatnak, hogy azonosítsák a veszélyeztetett embereket, és megelőző beavatkozásokat alkalmazzanak a vérlemezkékkel összefüggő gyulladások ellen” – mondta Dr. Sudha Seshadri neurológus professzor, a Biggs Intézet alapító igazgatója és a tanulmány vezető szerzője.
Az Alzheimer-kór érrendszeri összetevőjét az 1960-as évek óta vizsgálják, de a definíciójának egyik fő korlátja a cerebrovaszkuláris betegségekkel való gyakori átfedés volt.
Az Alzheimer-kórral diagnosztizált betegek akár 75%-ánál érrendszeri patomechanizmus is kimutatható, és a 75 év feletti, érrendszeri demenciában szenvedő betegek 25%-ánál amiloid patológia mutatkozik, ami az Alzheimer-kór fokozott kockázatának mutatója.
Az új tanulmány 382 demenciamentes, átlagosan 56 éves résztvevőt elemzett a Framingham vizsgálatban, amely egy hosszú távú és folyamatos, közösségi alapú megfigyeléses vizsgálat Framingham, Massachusetts lakosai körében 1948 óta.
A kutatók korábban igazolták, hogy a vérlemezke-gátló terápiában nem részesülő középkorú Framingham résztvevők körében a vérlemezke-aggregáció független összefüggést mutatott a demencia kialakulásának kockázatával egy 20 éves utánkövetési időszak alatt, a lehetséges demográfiai és klinikai változókat figyelembe véve.
A Framingham-tanulmány rendelkezik a vérlemezke-aggregációs adatok és az Alzheimer-kór biomarkereinek egyik legnagyobb adattárával. A PET-képalkotást MRI-vel együtt végezték a Framingham harmadik generációs kohorszának középkorú résztvevőinek nagy almintáján.
A kutatócsoport a vérlemezke-aggregációt a Framingham résztvevőinél a vérlemezke-diszfunkció diagnosztizálására szolgáló vezető laboratóriumi teszt, a fényáteresztéses aggregometria (LTA) segítségével mérte. Ezután PET és MRI vizsgálatokkal értékelték a vérlemezke-aggregáció, valamint az amiloid és a tau fehérjék közötti összefüggéseket.
Az eredmények pozitív összefüggést mutattak: azoknál az embereknél, akiknek a vérlemezkéi erősebben összetapadtak, az agyban általában magasabb volt az amiloid és a tau fehérjék szintje is, amelyek az Alzheimer-kór jellemzői.
„Ez az összefüggés azoknál az embereknél mutatkozik meg, akiknek a vérlemezkéi az alkalmazott aktivitási skála legalacsonyabb végén vannak” – mondta Alexa Beiser, a Bostoni Egyetem Közegészségügyi Karának biostatisztikai professzora, aki évtizedek óta dolgozik Framingham-adatokkal, és alapvető szerepet játszott a tanulmány statisztikai elemzésében. „Ebben a csoportban az erősebb vérlemezke-aggregáció kéz a kézben jár az amiloid és a tau nagyobb mennyiségével. A magasabb vérlemezke-aktivitású embereknél a kapcsolat kevésbé egyértelmű.”
A tudósok mégis arra a következtetésre jutottak, hogy a vérben keringő vérlemezkék korai jelzésként szolgálhatnak az Alzheimer-kór kockázatát tekintve – talán évtizedekkel a tünetek megjelenése előtt –, az adatok pedig arra utalnak, hogy a vérlemezkék bizonyos jellemzői a középkorúaknál összefüggésben állhatnak a betegséggel összefüggő korai agyi változásokkal.
„Tanulmányunk hangsúlyozza, hogy további kutatásokra van szükség a vérlemezkék által közvetített gyulladás szerepének feltárására az agy öregedési rendellenességeiben, különösen az Alzheimer-kórban és a kapcsolódó demenciákban” – mondta Dr. Jaime Ramos-Cejudo, a New York-i Egyetem pszichiátria és neurológia adjunktusa, a tanulmány első szerzője. „Ez új lehetőségeket nyithat meg a beavatkozásra, már évekkel a tünetek megjelenése előtt. Úgy véljük, hogy a vérlemezkék egyedülálló hidat jelenthetnek az érrendszeri diszfunkció és az agyi gyulladás között.”
Jaime Ramos-Cejudo et al, Association of Platelet Aggregation With Markers of Alzheimer Disease Pathology in Middle-Aged Participants of the Framingham Heart Study, Neurology (2025). DOI: 10.1212/wnl.0000000000214314
