Életkor és nem szerinti jellemzők stroke utáni epilepsziában szenvedő betegeknél: kezdeti megjelenés, a stroke jellemzői és mortalitás
Az Innsbrucki Orvostudományi Egyetem kutatói ischaemiás stroke után epilepsziával diagnosztizált betegek körében elemezték az első nem provokált roham megjelenésének, a stroke jellemzőinek és a halálozásnak az életkorral, illetve a biológiai nemmel való összefüggéseit.
Strukturált utánkövetésre épülő kohorsz
A cerebrovascularis betegségek a hatvanéves kor felett kezdődő epilepszia vezető okai közé tartoznak. A stroke utáni epilepszia (PSE) az ischaemiás stroke túlélőinek 2–14 százalékát érinti, és fokozott halálozással, hosszabb kórházi tartózkodással, valamint kedvezőtlenebb funkcionális felépüléssel társul. Miközben a stroke súlyossága és etiológiája demográfiai különbségeket mutat, ezek jelentőségét a már kialakult PSE klinikai megjelenésében kevésbé vizsgálták.
A retrospektív megfigyeléses elemzés két prospektív innsbrucki stroke-kohorsz adataira épült. A STROKE-CARD vizsgálat 2014–2017 között, a STROKE-CARD regiszter 2020 decemberétől 2025 júliusáig felvett betegeit szűrték PSE-re. A prospektív adatgyűjtésből kimaradt, illetve beleegyezésre nem képes személyek elektronikus dokumentációját szintén áttekintették. Kizárták a korábban epilepsziás rohamot elszenvedő, primer vérzéses stroke-on átesett és más, potenciálisan epileptogén társbetegséggel élő betegeket.
A stroke kezdetét követő hét napon belüli rohamokat akut szimptómásnak, az ezt követően jelentkezőket nem provokáltnak minősítették. PSE-t legalább egy nem provokált roham alapján diagnosztizáltak, képalkotóval igazolt stroke és más, valószínűbb etiológia hiányában. A vizsgálat 84 beteget, köztük 38 nőt és 46 férfit foglalt magában; medián életkoruk 72,4 év, medián követési idejük 40 hónap volt.
Az első roham megjelenése nem különbözött nemenként
Az első nem provokált roham a stroke után medián 266 nappal jelentkezett; az interkvartilis tartomány 101–531 nap volt. A látencia nem függött össze az életkorral, a SeLECT-pontszámmal, a felvételi vagy elbocsátási NIHSS-értékkel, illetve a rohamtípussal, és a nemek között sem mutatott szignifikáns eltérést.
A leggyakoribb kezdeti megjelenés a fokálisból bilaterális tónusos-klónusos roham (FBTCS) volt, amely a teljes kohorsz 51,2 százalékát érintette. Az első roham típusa sem életkor, sem nem szerint nem különbözött. Hét betegnél, három férfinál és négy nőnél status epilepticus jelentette a PSE első manifesztációját.
Minden beteg kapott rohamellenes gyógyszert az első nem provokált roham után. Kezdetben 92 százalékuknál levetiracetámot alkalmaztak, átlagosan napi 1974 mg dózisban. A legalább egy évig helyben epilepsziagondozásban részesülő 49 beteg közül az utolsó kontrollon a férfiak 80, a nők 78,9 százaléka volt rohammentes. Ebben az alcsoportban 43 beteg monoterápiát, hat kettős gyógyszeres kezelést kapott.
Cardioemboliás etiológia és stroke-súlyosság
A nőknél számszerűen súlyosabb stroke-ot észleltek: a felvételi NIHSS meghaladta a tíz pontot a nők 42,1, a férfiak 26 százalékánál. Az életkort és nemet vizsgáló ordinális regresszióban a női nemhez magasabb súlyossági kategória irányába mutató tendencia társult, de az összefüggés nem érte el a statisztikai szignifikanciát: OR 2,19; 95%-os konfidenciaintervallum 0,98–4,99; p=0,058. Az életkor és a nem interakciója sem volt szignifikáns.
A nőknél az elbocsátási NIHSS, valamint a felvételi, elbocsátási és három hónapos módosított Rankin-skála értékei is számszerűen magasabbak voltak, szignifikáns különbség nélkül. Reperfúziós kezelést a férfiak 37, a nők 26,3 százaléka kapott; ez az eltérés ugyancsak nem bizonyult szignifikánsnak.
A nőknél a cardioembolia volt a leggyakoribb stroke-etiológia, 47,4 százalékos aránnyal, míg a férfiaknál az ismeretlen eredet dominált, 32,6 százalékkal. Nagyartéria-atherosclerosis a férfiak 26,1, a nők 18,4 százalékában szerepelt. Az etiológiai kategóriák megoszlása összességében nem különbözött szignifikánsan a nemek között.
Az életkor ugyanakkor szignifikánsan eltért az etiológiai csoportokban. Az egyéb meghatározott eredetű stroke-tal élők medián életkora 45 év volt, szemben a nagyartéria-atherosclerosis csoportjának 72,3, a cardioemboliás csoportnak 75,6, a kisérbetegség csoportjának 73,1 évével. A SeLECT-pontszám mediánja mindkét nemnél négy volt, életkori összefüggés nélkül. A pontszám egyes összetevői sem mutattak szignifikáns életkori vagy nemi eltérést.
A nyers halálozási különbség nem igazolt önálló nemi hatást
Az utánkövetés során 28 beteg halt meg: tíz férfi és tizennyolc nő. A halálozás aránya a férfiaknál 21,7, a nőknél 47,4 százalék volt, szignifikáns nyers különbséggel (p=0,02).
A többváltozós Cox-modellben az életkor önálló összefüggést mutatott a halálozással: évenként HR 1,09; 95%-os konfidenciaintervallum 1,04–1,15; p<0,001. Az elbocsátáskori nagyobb stroke-súlyosság (HR 1,10; p=0,005) és a stroke előtti rosszabb funkcionális állapot (HR 1,80; p=0,004) szintén magasabb mortalitással társult.
Korrekció után a női nemhez tartozó becsült halálozási kockázat nem volt szignifikánsan magasabb: HR 1,86; 95%-os konfidenciaintervallum 0,85–4,07; p=0,12. A szerzők a magasabb női nyers mortalitást az életkorral, a stroke súlyosságával és a korábbi funkcionális korlátozottsággal magyarázták. Az időben változó életkori hatást megengedő érzékenységi elemzésben az életkor kapcsolata fennmaradt, bár erőssége csökkent az utánkövetés során.
A kezdeti status epilepticus kedvezőtlen prognózissal társult
A status epilepticusszal induló hét esetből ötben következett be halál, ami 71,4 százalékos mortalitásnak felelt meg. A kezdeti FBTCS mellett 43 betegből tizenhat halt meg (37,2 százalék), egyéb rohamtípusok esetén 34 betegből hét (20,6 százalék); a csoportkülönbség szignifikáns volt (p=0,02).
Az exploratív, életkorra, nemre, elbocsátási NIHSS-re és stroke előtti Rankin-értékre korrigált modellben a kezdeti status epilepticus vagy FBTCS összevont kategóriája magasabb halálozással társult: HR 2,98; 95%-os konfidenciaintervallum 1,22–7,25; p=0,02. A status epilepticus az alapbetegség súlyosságát is tükrözheti, ugyanakkor önállóan is hozzájárulhat a mortalitáshoz. A mindössze hét érintett miatt ez a megfigyelés óvatos értelmezést igényel.
Gyógyszerválasztás és az eredmények korlátai
A szerzők kiemelték a rohamellenes gyógyszerek és a direkt orális antikoagulánsok lehetséges kölcsönhatásainak elégtelen feltárását. A kohorszban a nők 55 százaléka kapott direkt orális antikoagulánst. A levetiracetám és a lamotrigin interakciós kockázatát alacsonynak tekintik, de az antikoagulánsokkal történő együttes alkalmazásra vonatkozó egyértelmű útmutatás hiányát kezelési bizonytalanságként jelölték meg.
A vizsgálat erőssége a strukturált STROKE-CARD utánkövetés és az elektronikus dokumentáció szisztematikus ellenőrzése. A kis alcsoportok, az egycentrumos elrendezés és a kizárólag fehér európai származású populáció korlátozzák az általánosíthatóságot. Nem konvulzív rohamok és status epilepticus felismeretlenek maradhattak, a rohamklasszifikációt pedig az EEG elérhetősége befolyásolhatta.
A kohorsz kizárólag PSE-ben szenvedő betegeket tartalmazott, epilepszia nélküli stroke-kontrollcsoport nélkül. Az elemzés ezért a kialakult PSE jellemzőit írja le, és nem azonosítja az epilepszia kialakulásának kockázati tényezőit.
A szerzők szerint a személyes kontrollvizsgálatok segíthették a nem konvulzív rohamok felismerését, amelyek tisztán retrospektív vagy telefonos felmérésekben könnyebben elkerülhetik a figyelmet. Ugyanakkor az első nem provokált roham után nem mindenkinél állt rendelkezésre folyamatos helyi utánkövetés, mert egyes betegek lakóhelyükhöz közelebb folytatták a gondozást. A demográfiai csoportok között észlelt számszerű eltérések nagyobb, egymást követően bevont stroke-kohorszokban történő vizsgálata szükséges annak tisztázására, hogy befolyásolják-e a PSE előrejelző eszközeinek pontosságát. A jelenlegi eredmények alapján a kezdeti rohamtípus és a stroke utáni funkcionális állapot prognosztikai összefüggéseinek értékelése indokolt.
Forrás: Delazer L, Buergi L, Scherer L, et al. Age- and sex-related characteristics in people with post-stroke epilepsy: initial presentation, stroke features, and mortality. Epilepsy & Behavior. 2026;185:111231. doi:10.1016/j.yebeh.2026.111231.
Ez a cikk mesterséges intelligencia segítségével készült, majd szerkesztőségünk áttekintette, korrigálta és jóváhagyta. A hivatkozott forrásokat szerkesztőségünk választotta, és a tartalom pontosságának, időszerűségének biztosítása érdekében a szöveget az eredeti forrással összevetette.
