Az onkológiai terápiákkal kapcsolatos legújabb kutatási eredmények

Koleszterincsökkentőből májrák elleni fegyver

A Hongkongi Egyetem kutatócsoportja felfedezte, hogy az atorvasztatin hatékony új fegyverré válhat a májrák elleni küzdelemben. Az eredmények azt mutatják, hogy ez a biztonságos és megfizethető gyógyszer képes kihasználni a májráksejtek rejtett gyengeségét, és növelheti a jelenlegi kezelések hatékonyságát. A kutatás a Journal of Hepatology című folyóiratban jelent meg.

Az előrehaladott májrákban szenvedő betegek esetében, különösen a metabolikus diszfunkcióhoz társuló zsírmájbetegségben (MASLD, korábbi nevén NAFLD), a kezelési lehetőségek korlátozottak, és az kimenetelek kedvezőtlenek, a terápiás megközelítések fejlesztése ezért kiemelt prioritássá vált.

A HKUMed kutatása bizonyította, hogy az atorvasztatin közvetlenül megtámadhatja a májráksejteket azáltal, hogy blokkolja a mevalonát útvonalat, egy olyan anyagcsere-útvonalat, amely kulcsfontosságú a ráksejtek túlélése szempontjából.

„Azt tapasztaltuk, hogy ezek a tumorsejtek a mevalonát útvonalra támaszkodnak, hogy megvédjék magukat a programozott sejthaláltól. Azzal, hogy atorvasztatinnal blokkoljuk ezt az útvonalat, hatékonyan eltávolíthatjuk egyik kulcsfontosságú védekező mechanizmusukat” - mondta a kutatás vezetője.

Még izgalmasabb, hogy a kutatócsoport azt találta, hogy az atorvasztatin és a meglévő májrák-kezelések, például a célzott lenvatinib terápia vagy az immunterápiás gyógyszerek (anti-PD-1) kombinációja jelentősen javítja azok hatékonyságát, még a MASLD-hez társuló hepatocelluláris karcinóma (MASLD-HCC) esetén is.

Laboratóriumi modellek kimutatták, hogy az atorvasztatin önmagában 33%-kal csökkentette a tumor növekedését. Figyelemre méltó, hogy az atorvasztatin és az anti-PD-1 terápia kombinációja közel felére (45%-kal) csökkentette a tumor súlyát, míg a lenvatinibbel való kombináció 58%-os csökkenést eredményezett.

Szubkután amivantamab és lazertinib kombinációja magas válaszarányt mutat EGFR-mutált NSCLC-ben

Új kutatási adatok szerint a szubkután (sc.) amivantamab havi egyszeri (Q4W) adagolása, napi orális lazertinibbel kombinálva, jelentős objektív válaszarányt eredményezett korábban nem kezelt, EGFR-mutált előrehaladott nem-kissejtes tüdőrákban (NSCLC) szenvedő betegeknél.

A PALOMA-2 vizsgálat teljesen feltöltött 5. kohorszában a havi egyszeri sc. adagolás összehasonlítható hatékonyságot mutatott a korábbi intravénás (iv.) és kéthetente (Q2W) adott sc. protokollokhoz képest. Ezen felül kevesebb beadáshoz kapcsolódó reakcióval (ARR) és jobb betegkomforttal járt.

„A havonta egyszer adott szubkután amivantamab kevésbé megterhelő kezelési lehetőséget kínál, anélkül hogy a hatékonyság csorbulna. Ezek az adatok alátámasztják a Q4W protokoll potenciálját az EGFR-mutált NSCLC-ben szenvedő betegek életminőségének javításában.”
— mondta Dr. Susan Scott, a Johns Hopkins Egyetem, Sidney Kimmel Komplex Onkológiai Központ munkatársa.

A vizsgálatba 77, kezelés-naiv beteget vontak be, akiknél az EGFR Ex19del vagy L858R mutáció volt jelen. A medián életkor 63 év volt, a résztvevők 68%-a nő, 62%-a ázsiai származású volt. Az agyi metasztázisok aránya 43% volt a szűrés során.

A legfontosabb eredmények:

• Objektív válaszarány (ORR): 82% a vizsgálóorvos, 87% a független központi értékelés (ICR) szerint

• Megerősített ORR: 79% (vizsgáló), 83% (ICR)

• Medián válaszidő: 8,1 hét

Új biztonsági jelenséget nem azonosítottak. A betegek mindössze 8%-a hagyta abba az amivantamab-kezelést kezeléshez köthető mellékhatások miatt. A plazmakoncentrációk átlagértékei megegyeztek a korábbi IV és Q2W SC adagolási adatokkal, ami a farmakokinetikai ekvivalenciát támasztja alá.

A magnézium gátolja a vastagbélrák karcinogenezisét a D-vitamint szintetizáló baktériumok számának növelésével

A Vanderbilt Egyetem Orvosi Központjának kutatói egy precíziós klinikai vizsgálatban kimutatták, hogy a magnézium növeli a bélbaktériumok számát, amelyekről igazolták, hogy D-vitamint szintetizálnak és gátolják a vastagbélrák karcinogenezisét. A hatást elsősorban nőknél figyelték meg – a kutatók feltételezése szerint ez az eredmény az ösztrogén által a magnéziumnak a keringésből a sejtekbe történő áthelyezésében betöltött szerepének tulajdonítható.

A kutatók a résztvevők bélmikrobiom-adatait és kolonoszkópiás eredményeit elemezték, akiket véletlenszerűen osztottak be aszerint, hogy rendelkeznek-e TRPM7 genotípussal, amely kulcsszerepet játszik a magnézium- és kalciumfelvétel szabályozásában.

Korábban a kutatók ugyanebben a randomizált vizsgálatban kimutatták, hogy a magnézium fokozza a D-vitamin szintézisét és növeli a D-vitamin szintjét a vérben. A jelenlegi vizsgálat eredményei arra utalnak, hogy a magnézium a D-vitamin bélrendszeri szintézisét is fokozza, amely nem kerül be a vérkeringésbe, hanem lokálisan fejti ki hatását.

„Korábbi tanulmányunk kimutatta, hogy a magnéziumpótlás alacsony D-vitamin-szint esetén növelte a vér D-vitamin-szintjét” – mondta Dr. Qi Dai, az orvostudományok doktora. „A jelenlegi tanulmány azt mutatja, hogy a magnéziumpótlás a bélmikrobák számát is növeli, amelyekről kimutatták, hogy napfény nélkül is D-vitamint szintetizálnak a bélben, és lokálisan gátolják a vastagbélrák kialakulását.”

A résztvevőket két csoportra osztották: az egyik csoport magnézium-kiegészítőt, a másik csoport placebót kapott. Bélmikrobiomjukat székletből, végbélváladékból és végbélszövetből elemezték. A megfelelő TRPM7-funkcióval rendelkező résztvevők körében a magnézium-kiegészítő növelte a Carnobacterium maltaromaticum és a Faecalibacterium prausnitzii mennyiségét, amelyekről korábban kimutatták, hogy szinergikus hatást fejtenek ki a D-vitamin szintjének növelésében és a vastagbélrák kialakulásának gátlásában. A nem megfelelő TRPM7-funkcióval rendelkezők körében a magnézium-kiegészítő csökkentette az F. prausnitzii mennyiségét a végbél nyálkahártyájában.

A 236 résztvevő közül, akiknek kórtörténetében vastagbélpolip szerepelt, 124-nél végeztek kolonoszkópiát a vizsgálat befejezése után, 3,5 éves medián utánkövetési idővel. Az F. prausnitzii nagyobb mennyisége a végbél nyálkahártyájában a további polipok kialakulásának csaknem háromszoros gyakoriságával járt együtt.

Az eredmények arra utalnak, hogy a magnézium-kiegészítő kezelés csökkentheti a vastagbélrák kockázatát azoknál az egyéneknél, akiknek nem megfelelő a TRPM7 funkciója. Összességében ezek az eredmények új ismereteket nyújtanak a táplálkozás és a bélmikrobiom kölcsönhatásairól a vastagbélrák karcinogenezisében, és megalapozzák a vastagbélrák megelőzésére irányuló precíziós stratégiát a magas kockázatú populációkban.

Ígéretes új kombinált terápiát találtak a gyógyszerrezisztens melanoma kezelésére

A Moffitt Rákközpont új tanulmánya áttörést hozhat azoknak az előrehaladott melanomában szenvedő betegeknek a kezelésében, akik nem reagálnak a jelenlegi immunterápiás kezelésekre. A Journal for ImmunoTherapy of Cancer című folyóiratban megjelent kutatás megállapította, hogy egy harmadik, immunrendszert célzó gyógyszer hozzáadása a meglévő terápiákhoz segített a daganatok méretének csökkentésében a kezelésre rezisztens melanoma laboratóriumi modelljeiben.

Ebben a tanulmányban a kutatók olyan gyógyszerek kombinációit tesztelték, amelyek blokkolják az immunellenőrzőpontokat, olyan molekulákat, mint a PD-1, a LAG-3 és a TIM-3, amelyek az immunválaszokat szabályozzák. Ezeket az ellenőrzőpontokat a rákos sejtek eltéríthetik, hogy elkerüljék a pusztulásukat.

A kutatócsoport megállapította, hogy mindhárom ellenőrzőpontot célzó kombináció különösen hatékony volt azokban a modellekben, amelyek nem reagáltak a standard terápiákra. A triplet terápia segített helyreállítani az immunfunkciókat, és egyes esetekben teljes tumorregresszióhoz vezetett.

„A TIM-3 gyakran olyan immunsejteken található meg, amelyek túl kimerültek ahhoz, hogy hatékonyan küzdjenek a rák ellen” – mondta Smalley. „A TIM-3, a PD-1 és a LAG-3 melletti blokkolásával erősebb és célzottabb immunválaszt figyeltünk meg, még a nehezen kezelhető daganatokban is.”

A kutatók melanómás betegek tumormintáit is elemezték, és azt találták, hogy a TIM-3 gyakoribb volt azoknál, akik nem reagáltak az immunterápiára. Ez arra utal, hogy a TIM-3 célzása különösen hasznos lehet második vonalbeli kezelési stratégiaként. Fontos kiemelni, hogy a hármas gyógyszerkombináció nem okozott fokozott toxicitást, ami alátámasztja a jövőbeli klinikai vizsgálatokban való értékelésének lehetőségét.