SSRI-kezelés mellett a merevedési zavar a leggyakrabban jelentett férfi szexuális mellékhatás
Az FDA spontán mellékhatásjelentési adatbázisának elemzése hat gyakran alkalmazott szelektív szerotoninvisszavétel-gátlóhoz (SSRI) társuló, férfiakat érintő szexuális zavarok bejelentési mintázatait és statisztikai jelzéseit vizsgálta.
A szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI-k) a depresszió, a szorongásos zavarok és más pszichiátriai kórképek gyakran alkalmazott gyógyszerei. Klinikai használatuk során a szexuális működést érintő nemkívánatos hatások különös figyelmet igényelnek, mivel a vágy, az izgalmi válasz, az orgazmus és az ejakuláció különböző fázisait is érinthetik.
Li és munkatársai az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóságának (FDA) mellékhatásjelentési rendszeréből, a FAERS-adatbázisból származó bejelentések alapján elemezték a fluoxetin, a paroxetin, a szertralin, a fluvoxamin, a citalopram és az eszcitalopram mellett jelentett férfi szexuális zavarokat. A vizsgálat 2004 első negyedévétől 2025 első negyedévéig terjedő időszak adatait dolgozta fel.
Spontán jelentések farmakovigilanciai elemzése
A kutatók kezdetben 22 775 812 FAERS-bejelentést azonosítottak. Az ismétlődő esetek eltávolítása és az adatállomány tisztítása után 6 631 746 olyan jelentés maradt az elemzésben, amelyben valamelyik vizsgált SSRI elsődlegesen gyanúsított gyógyszerként szerepelt.
A férfi szexuális diszfunkcióhoz kapcsolódó eseményeket a MedDRA 26.1-es verziójának preferált terminusai alapján válogatták ki. Az elemzés 23, férfiakra vonatkozó eseménykategóriát foglalt magában, többek között a merevedési zavart, a libidócsökkenést vagy -vesztést, az anorgazmiát, az ejakulációs zavarokat, a genitális érzészavart, a fájdalmas erekciót és a korai ejakulációt.
A szerzők aránytalansági elemzést végeztek. Ennek során a jelentési esélyhányadost (reporting odds ratio, ROR), az arányos jelentési hányadost (proportional reporting ratio, PRR), valamint a Bayes-féle információs komponenst számították ki. E mutatók azt jelzik, hogy egy adott gyógyszer–nemkívánatos esemény páros milyen gyakran szerepel a spontán jelentésekben a teljes FAERS-adatbázishoz viszonyítva.
Az eredmények nem incidenciaadatokat és nem oksági összefüggést mutatnak. A különböző SSRI-k ROR-értékei közötti eltérések ezért nem értelmezhetők az egyes gyógyszerek tényleges relatív kockázatának összehasonlításaként.
A merevedési zavar dominált
Mind a hat vizsgált SSRI esetében a merevedési zavar volt a leggyakrabban jelentett férfi szexuális nemkívánatos esemény. Ezt a „szexuális diszfunkció” megnevezésű jelentések követték. Gyakori volt továbbá a libidó elvesztése vagy csökkenése, illetve az anorgazmia.
A merevedési zavarhoz társuló statisztikai jelzés fluoxetin mellett ROR 4,97, paroxetin mellett 3,99, szertralin mellett 6,11, citalopram mellett 7,70, eszcitalopram mellett 7,93 volt. Fluvoxamin esetében a merevedési zavar jelzése nem érte el a statisztikai szignifikancia küszöbét (ROR 1,08; 95%-os konfidenciaintervallum: 0,35–3,36). A szerzők ezt elsősorban a kevés jelentéssel és az ebből adódó pontatlan becsléssel magyarázták; az eredmény nem tekinthető a kockázat hiányát igazoló adatnak.
A „szexuális diszfunkció” eseménykategóriában valamennyi szer esetében erős aránytalansági jelzés mutatkozott. A ROR értéke fluoxetinnél 11,94, paroxetinnél 11,39, szertralinnál 13,34, fluvoxaminnál 9,64, citalopramnál 15,09, eszcitalopramnál 16,42 volt.
Jelentésszámok és arányok
A férfi szexuális diszfunkcióval összefüggő jelentések abszolút száma szertralin mellett volt a legmagasabb, ezt a paroxetin követte. Fluvoxaminhoz kapcsolódott a legkevesebb ilyen bejelentés. A teljes, adott gyógyszerhez társított mellékhatásjelentéshez viszonyítva azonban a citalopram és az eszcitalopram esetében volt a legnagyobb a férfi szexuális diszfunkciót említő esetek aránya: mindkét szer esetén 3,60%. Ez az arány fluvoxaminnál 1,11%, fluoxetinnél 2,24%, paroxetinnél 1,91%, szertralinnál pedig 2,88% volt.
A részletes eseményprofilokban a merevedési zavar után a szexuális működészavar, a libidóvesztés, a libidócsökkenés és az anorgazmia jelent meg leggyakrabban. A szerzők szerint ez a sorrend az egyes vizsgált SSRI-k között is következetesen kirajzolódott.
A FAERS-adatok alapján a szertralin mellett 401, a paroxetin mellett 269, a citalopram mellett 265, az eszcitalopram mellett 248, a fluoxetin mellett 158, a fluvoxamin mellett pedig 3 merevedési zavart említő jelentést azonosítottak. A „szexuális diszfunkció” terminus szertralin esetén 290, paroxetin esetén 254, citalopramnál 174, eszcitalopramnál 172, fluoxetinnél 127, fluvoxaminnál pedig 9 esetben szerepelt.
A jelzések értelmezésének korlátai
A vizsgálat a spontán farmakovigilanciai jelentések sajátosságai miatt nem alkalmas arra, hogy meghatározza a férfi szexuális zavarok gyakoriságát vagy az egyes SSRI-k közötti tényleges kockázatkülönbségeket. A FAERS-bejelentések önkéntesek, így az aluljelentés, a szelektív jelentés és más jelentési torzítások befolyásolhatják az eredményeket.
Az adatbázis több fontos klinikai változóról hiányos információt tartalmazott: például a betegéletkorra és a kimenetelekre vonatkozó adatok jelentős része nem állt rendelkezésre. A jelentésekből nem volt megítélhető a depresszió súlyossága, a társbetegségek szerepe, illetve más, szexuális diszfunkciót előidéző gyógyszerek egyidejű alkalmazása sem.
A szerzők egészségügyi szakemberek által beküldött jelentésekre korlátozott érzékenységi elemzést is végeztek. Ebben a fő eredményekkel részben egybehangzó jelzéseket kaptak, egyes specifikus eseményeknél pedig erősebb aránytalansági mutatók jelentek meg. Ez azonban nem küszöböli ki a spontán jelentési adatbázisok alapvető korlátait, különösen a zavaró tényezők kontrolljának hiányát.
Klinikai vonatkozások
A nagyszámú, hosszú időszakot lefedő jelentésben mind a hat vizsgált SSRI-hez férfi szexuális diszfunkcióra utaló statisztikai jelzések társultak. A vizsgálatban a merevedési zavar, az általános szexuális működészavar, a csökkent vagy elveszett libidó, valamint az anorgazmia emelkedett ki.
A közölt adatok alapján a szerzők a szexuális funkció célzott, proaktív követését hangsúlyozzák az SSRI-kezelés alatt álló betegeknél. A spontán jelentési rendszer eredményei hipotézisgeneráló jellegűek; az egyes készítményekhez társuló kockázatok számszerű meghatározásához olyan kohorszvizsgálatok szükségesek, amelyek megfelelő aktív komparátorokat alkalmaznak és kontrollálják a zavaró tényezőket.
Forrás: Li S, Feng J, Zhang S. Male sexual dysfunction associated with selective serotonin reuptake inhibitors (SSRIs): A pharmacovigilance disproportionality analysis of FAERS data. Journal of Affective Disorders. 2026;402:121336. doi:10.1016/j.jad.2026.121336.
Ez a cikk mesterséges intelligencia segítségével készült, majd szerkesztőségünk áttekintette, korrigálta és jóváhagyta. A hivatkozott forrásokat szerkesztőségünk választotta, és a tartalom pontosságának, időszerűségének biztosítása érdekében a szöveget az eredeti forrással összevetette.
