Várakozási idők a szakellátásban: a betegek tapasztalatai is tartós hozzáférési nehézségekre utalnak
Az állami egészségügyi szolgáltatások elérhetőségét sok beteg korlátozottnak tapasztalja. Egy friss, országosan reprezentatív felmérés szerint a megkérdezettek 52 százaléka az elmúlt 12 hónap során legalább egy alkalommal hosszabb késedelemmel szembesült annál, mint amire előzetesen számított. Az eredmények a lakosság szubjektív tapasztalatait tükrözik, amelyek több ponton egybevágnak a járóbeteg-szakellátásban mért előjegyzési időkkel.
A felmérés eredményei nem helyettesítik az intézményi előjegyzési statisztikákat, de a betegek ellátórendszerrel kapcsolatos tapasztalatairól adnak képet. A Pulzus Kutató adatfelvétele 2026. július 15. és 17. között, ezer fős, életkor, nem, iskolai végzettség és településtípus szerint súlyozott mintán zajlott.
Többszöri késedelemről számoltak be
A megkérdezettek 38 százaléka több alkalommal, 14 százaléka egy alkalommal találkozott a vártnál hosszabb ellátási várakozással. A felmérésben a 60 év felettiek körében volt a legmagasabb azok aránya, akik ismételten késedelmet tapasztaltak: 62 százalékuk tartozott ebbe a csoportba.
A korosztályi különbség értelmezésénél figyelembe kell venni, hogy az idősebbek egészségügyi szolgáltatások iránti szükséglete általában gyakoribb és összetettebb. A közvélemény-kutatásból ugyanakkor nem derül ki, milyen szakterülethez, ellátási formához vagy orvosi sürgősséghez kapcsolódott az egyes válaszadók tapasztalata.
A két mutató nem azonos
A Pulzus-kutatás egy másik kérdése a vizsgálatra vagy műtétre várt leghosszabb időszakra vonatkozott. A válaszadók több mint fele egy és hat hónap közötti időtartamot jelölt, 13 százalékuk hat–tizenkét hónapos, 2 százalékuk pedig egy éven túli várakozásról számolt be.
Ezeket az eredményeket nem lehet közvetlenül összevetni a szakrendelői előjegyzési átlagokkal. A lakossági kérdés ugyanis együtt kezeli a járóbeteg-vizsgálatot és a műtéti ellátást, továbbá a válaszadók által felidézett, akár két évvel korábbi egyedi tapasztalatokat méri. A különböző ellátási típusok várólistái, triázsszempontjai és kapacitásproblémái eltérőek lehetnek.
Szakrendelői előjegyzések
A Medicina 2000 Járóbeteg Szakellátási Szövetség 2026-os felmérésében a 23 vizsgált szakterület összesített átlagos előjegyzési ideje 35 nap volt. Ez hét nappal hosszabb az egy évvel korábbi értéknél; a 2019-es, pandémia előtti referenciaévben az átlag nagyjából 26 nap volt.
A szakmák között számottevő különbségek voltak. Endokrinológiai vizsgálatra átlagosan 85,4 napot kellett várni. Bőrgyógyászaton 56,5 nap, angiológiai szakrendelésen 55 nap, kardiológián 54 nap volt az átlagos várakozás; diabetológiai és szemészeti vizsgálatra pedig megközelítőleg 50 napos előjegyzési idő adódott.
Az előző évi eredményekhez viszonyítva a legnagyobb romlást diabetológián, nefrológián, bőrgyógyászaton, gasztroenterológián és pszichiátrián jelezték. A felmérés ugyanakkor azt is mutatta, hogy nem minden szakterületen azonos a tendencia: három területen rövidült a várakozási idő.
Betegutak és kapacitások
A Medicina 2000 felmérésében részt vevő vezetők 56 százaléka a szakorvosi kapacitáshiányt nevezte a várakozási idők növekedésének elsődleges okaként. A szövetség felvetette az alapellátás szerepének erősítését és a finanszírozási ösztönzők átalakítását is mint lehetséges rendszerszintű beavatkozási irányokat.
A betegutak javításában az előjegyzés önmagában csak az egyik elem. Lényeges lehet az alapellátásban elvégezhető feladatok és kompetenciák bővítése, a sürgősség szerinti betegirányítás, a szakorvosi munkaerő rendelkezésre állása, valamint az ellátók közötti kapacitáskülönbségek kezelése.
Magánellátás választása
A Pulzus-felmérésben arra a hipotetikus helyzetre, hogy több hónapot kellene várni egy szükséges vizsgálatra vagy műtétre, a válaszadók 31 százaléka a magánellátást jelölte meg elsőként. Egynegyedük kivárná az időpontot, 19 százalékuk pedig másik állami szolgáltatónál próbálna ellátáshoz jutni.
Ez az eredmény a betegek döntési preferenciáját mutatja, nem a magánellátás tényleges igénybevételi arányát. Az ellátás finanszírozhatósága, a földrajzi hozzáférés, az állapot súlyossága és a szolgáltatás elérhetősége egyaránt befolyásolja, hogy a beteg végül melyik ellátási formát választja.
Forrás: Pulzus Kutató országos reprezentatív felmérése az Economx megbízásából, az Economx közlése alapján; Medicina 2000 Járóbeteg Szakellátási Szövetség 2026-os felmérése.
Ez a cikk mesterséges intelligencia segítségével készült, majd szerkesztőségünk áttekintette, korrigálta és jóváhagyta. A hivatkozott forrásokat szerkesztőségünk választotta, és a tartalom pontosságának, időszerűségének biztosítása érdekében a szöveget az eredeti forrással összevetette.
