Ad5-nCoV: a második adag erősíti a súlyos COVID–19 elleni védelmet és fokozza az immunválaszt

Ad5-nCoV és a vizsgálat vakcinológiai háttere

Az Ad5-nCoV egy replikációképtelen humán 5-ös típusú adenovírus vektoron alapuló COVID–19 vakcina, amely a SARS-CoV-2 ősi törzsének teljes hosszúságú, kódoptimalizált spike-fehérjéjét expresszálja; egy felnőtt adag 0,5 ml-ben 5 × 10^10 virusrészecskét tartalmaz, 2–8 °C között egy évig stabil. Korábbi fázis 1–2 vizsgálatok egyetlen adag esetén igazolták az oltás jó tolerálhatóságát és immunogenitását, majd egy fázis 3 tanulmány 57,5%-os hatásosságot mutatott tünetes, laboratóriumilag igazolt COVID–19 ellen, kifejezett védelemmel a súlyos kimenetelek ellen, ugyanakkor a hatásosság az idő előrehaladtával csökkent.

A most közölt, part‑two fázis 3 vizsgálat kifejezetten vakcinológiai kérdést vizsgál: milyen a két adaggal oltottak és az egyetlen adaggal oltottak relatív vakcinahatásossága (rVE), biztonságossága és immunogenitása. A vizsgálat Argentína, Chile, Mexikó, Pakisztán és Oroszország 66 centrumában zajlott; a part‑one vizsgálatban már részt vett, 18 év feletti, stabil egészségi állapotú, SARS-CoV-2-vakcinát korábban nem kapott, PCR-rel igazolt COVID–19-en még át nem esett személyek léphettek tovább a part‑two szakaszba.

A part‑two során minden résztvevő Ad5-nCoV injekciót kapott: a korábbi placebo-alanyok alkották az „egy dózis” csoportot (első vakcinaadag), a korábbi oltottak pedig a „két dózis” csoportot (második adag). A két oltás között medián 6 hónap telt el (3–12 hónapos tartomány), ami a booster-stratégia szempontjából releváns intervallum. A vizsgálat kettős vak, végpont-vezérelt, fázis 3 elrendezésű maradt, placebo nélkül; a relatív vakcinahatásosságot Cox-modell segítségével számították, célként legalább 10%-os rVE kimutatásával.

Hatásosság: hasonló incidenciacsökkentés, kiemelt előny a súlyos COVID–19 ellen

Az elsődleges hatásossági elemzés 8266 résztvevőn történt, 85 igazolt COVID–19 eset elérését követően, legalább 28 nappal a part‑two injekció után. Ekkor 36 eset regisztrálódott a két dózist kapott (n=4383), és 49 az egy dózist kapott csoportban (n=3883), ami 34,1%-os rVE-t eredményezett (95% CI −1,31–57,15; p=0,0777), vagyis a tünetes, PCR-pozitív COVID–19 össz-incidenciájában statisztikailag nem szignifikáns különbség mutatkozott a két dózisregimen között.

A 24 hetes, vizsgálat-végi elemzésben 18 829 résztvevőn 701 tünetes esetet észleltek a 28. naptól kezdődően: a két dózisú csoportban 360/9938, az egy dózisúban 341/8891 eset fordult elő, ez 6,3%-os rVE-nek felel meg (95% CI −8,7–19,2); a 14. naptól számított elemzésben az rVE 8,8% volt (95% CI −5,0–20,9). A dózisregimek közötti különbség tehát összességében csekély az enyhe–középsúlyos, tünetes esetek tekintetében, ami illeszkedik a variánsok megjelenésével és az idő múlásával csökkenő vakcinahatásosság általános képéhez.

A vakcinológiai szempontból kritikus súlyos COVID–19 kimenetelek vonatkozásában azonban markáns eltérés mutatkozott: a 28. naptól számítva a súlyos betegség elleni relatív vakcinahatásosság 79,5% volt (95% CI 28,1–94,2) a két dózist kapottak javára. A ≥60 éves alcsoportban a második dózis különösen kedvező képet adott: súlyos COVID–19 eset a két dózist kapottaknál nem fordult elő, míg az egy dózist kapott csoportban három súlyos esetről számoltak be, ami 100%-os rVE-nek felel meg ebben a kis létszámú alcsoportban.

Korcsoportra és nemre bontva az rVE-becslések széles konfidenciaintervallummal járnak, de a nők körében a két dózis javára mutató tendencia figyelhető meg, míg férfiaknál a becslések negatív tartományba esnek; a szerzők ezeket az eredményeket exploratívnak tekintik. A szerzők értelmezése szerint a tünetes esetek elleni hatásosság csökkenése mindkét dóziscsoportban részben a SARS-CoV-2 variánsainak (Delta, Omicron és egyéb törzsek) elterjedésével magyarázható, amelyeknek antigénszerkezete eltér az Ad5-nCoV által célozott ősi spike-antigéntől.

Biztonságosság: alacsony SAE-ráta, kedvező reaktogenitási profil

A 24 hetes utánkövetés során a súlyos nemkívánatos események (SAE) incidenciája alacsony maradt: SAE-t az egy dózisú csoportban 0,28% (28/10 068), a két dózist kapottaknál 0,20% (22/10 862) résztvevőnél jelentettek. A 4-es vagy annál magasabb fokozatú SAE-k aránya az egy dózisú csoportban 0,12%, a két dózisúban 0,04% volt (p=0,043). A vakcinához kapcsolt SAE összesen egy esetben fordult elő: grade 3 myocarditis egy dózist kapott résztvevőnél, amely kezelhetőnek bizonyult; vakcinával összefüggő halálesetet nem észleltek.

Az orvosi ellátást igénylő nemkívánatos események (MAAE) aránya 7,6% volt az egy, és 8,0% a két dózisú csoportban, a ≥3. fokozatú MAAE-k aránya 0,27% illetve 0,19%; ezek túlnyomó többsége nem állt oksági kapcsolatban a vakcinával, és a vakcinához kötött, súlyos reakciók száma minimális maradt.

A kiterjesztett biztonságossági kohorszban, ahol 7 napig rögzítették a solicited lokális és szisztémás reakciókat, a résztvevők mintegy kétharmada számolt be valamilyen solicited eseményről. Az injekció helyén jelentkező fájdalom mindkét dózis után hasonló gyakorisággal jelent meg (kb. 51–53%), míg a szisztémás tünetek – fejfájás, láz, izomfájdalom, álmosság – az első adag után gyakoribbak és súlyosabbak voltak, mint a második után (≥3. fokozatú szisztémás esemény: 10,8% vs. 4,1%; p<0,0001). Nem tervezett (unsolicited) nemkívánatos események gyakorisága hasonló volt az egy- és két dózisú csoportban, a vakcinához kapcsolt, ≥3. fokozatú reakciók ritkák maradtak, Guillain–Barré-szindrómát nem észleltek.

Immunogenitás: tartós booster-hatás ellenanyagszintekben

Az immunogenitási al-kohorszban a két dózist kapott résztvevők már a part‑two vizsgálat kezdetén jelentősen magasabb kiindulási anti-S-RBD IgG- és neutralizáló ellenanyagszintekkel rendelkeztek, mint az első adagjukat ekkor megkapó alanyok (S-RBD IgG GMT 360,4 vs. 70,3 EU/ml; neutralizáló GMT 45,5 vs. 11,9 EU/ml). Ez arra utal, hogy az első oltás ellenanyagszintjei 3–12 hónappal később is mérhetők, és – vakcinológiai szemmel – releváns immunológiai „memóriát” képeznek a booster adag számára.

A 28. napon mindkét csoportban markáns titeremelkedés volt észlelhető, de a két dózisú regime ellenanyagszintjei magasabb csúcértéket értek el: S-RBD IgG GMT 3130,7 vs. 1801,7 EU/ml, neutralizáló ellenanyag GMT 413,9 vs. 93,3 a két vs. egy dózisú csoportban. A 168. napon a titerek mindkét csoportban csökkentek, ám a két dózist kapottak ellenanyagszintje továbbra is mintegy 2–2,5-szer magasabb maradt (S-RBD IgG GMT 1138,8 vs. 480,5; neutralizáló GMT 166,4 vs. 68,2).

A szerokonverziós arány a 28. napon az egy dózist kapott csoportban magasabbnak bizonyult (S-RBD IgG: 93,1% vs. 64,8%; neutralizáló antitest: 84,3% vs. 65,4%), amit a szerzők azzal magyaráznak, hogy a két dózisú csoportban a magas kiindulási titerek mellett a legalább négyszeres titeremelkedés kritériuma nehezebben teljesült. Ugyanakkor az abszolút ellenanyagszintek a teljes 24 hetes utánkövetés során a két dózissal oltottaknál maradtak magasabbak, ami a booster-adag immunológiai hozzáadott értékét erősíti meg.

Vakcinológiai következtetések a dózisstratégiára

A szerzők megállapítása szerint az Ad5-nCoV egy- és két dózisos alkalmazása egyaránt hatásos, biztonságos és immunogén, ugyanakkor a második adag több fontos szempontból előnyt jelent. Egyrészt képes helyreállítani az egy adagos stratégia után csökkenő védelmet, és a súlyos COVID–19 kockázatát jelentősen mérsékli, különösen a 60 év feletti populációban; másrészt tartósan magasabb ellenanyagtitereket biztosít, noha az antitestválasz mindkét dózisregimen esetében fokozatosan csökken 24 hét alatt.

A vizsgálat korlátai között a placebo hiánya a part‑two szakaszban, a variánsok folyamatos változása és a sejtmediált immunválasz hiánya szerepel, de a rendelkezésre álló adatok egyértelműen jelzik, hogy az Ad5-nCoV booster-adagja klinikailag jelentős hozzáadott értéket képvisel a súlyos COVID–19 elleni védelemben és az ellenanyagszint fenntartásában.

Rooyakkers A, Ye L, Cahn PE, et al. Relative efficacy, safety, and immunogenicity analysis of two doses versus one dose of recombinant coronavirus vaccine (adenovirus type 5 vector) in adults 18 years and older: an international, multicentre, randomized, double blinded phase 3 trial. Vaccine. 2026;79:128424. doi:10.1016/j.vaccine.2026.128424.