Lázzal szemben ellenálló madárinfluenza-vírusok: az avian PB1 gén szerepe a súlyos humán fertőzésekben
A szezonális humán influenza A vírusok elsősorban a felső légutakban szaporodnak, ahol az átlagos hőmérséklet mintegy 33 °C, és a szervezet egyik alapvető védekező mechanizmusa a láz, amely akár 41 °C-ra is emelheti a testhőmérsékletet. Ezzel szemben a madárinfluenza-vírusok természetes gazdáikban – vízimadarakban, sirályfélékben – a béltraktusban is jelen lehetnek, ahol 40–42 °C-os környezethez adaptálódtak, ami magyarázatot adhat arra, miért tűnnek rezisztensebbnek a lázzal szemben.
Az új vizsgálatban egy humán eredetű, laboratóriumi PR8 influenzavírussal fertőzött egérmodellt alkalmaztak, és a környezeti hőmérséklet emelésével mesterségesen hoztak létre lázas állapotot az állatokban. A módszer lehetővé tette, hogy in vivo körülmények között vizsgálják a láz vírusreplikációra gyakorolt hatását, és összevessék a humán eredetű, illetve avian jellegű genetikai elemeket hordozó törzsek viselkedését.
A PB1 gén szerepe a hőmérséklet-érzékenységben
A kutatók igazolták, hogy már körülbelül 2 °C-os testhőmérséklet-emelkedés elegendő volt ahhoz, hogy egy humán eredetű influenza A vírus esetében a korábban letális fertőzés enyhe megbetegedéssé szelídüljön, összhangban a láz klasszikus antivirális szerepével. Ugyanakkor ugyanebben a modellben az avian-eredetű génszegmenst hordozó törzsek magas láz mellett is komoly betegséget okoztak, ami arra utal, hogy ezek a vírusok adaptálódtak a lázas tartományban zajló replikációhoz.
Kulcsfontosságú megfigyelés, hogy a vírus genomjában található PB1 gén – amely a virális RNS-replikáció egyik fő komponense – meghatározó szerepet játszik a hőmérséklet-érzékenység szabályozásában. Azok a variánsok, amelyek avian jellegű PB1 szegmenst hordoztak, jobban tolerálták a lázas testhőmérsékletet és súlyosabb megbetegedést idéztek elő a kísérleti állatokban, ami mechanisztikus magyarázatot kínál a madárinfluenza-vírusok kiemelkedő virulenciájára emlős gazdákban.
Géncsere, pandémiás potenciál és H5N1-kockázat
A szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy az influenza A vírusok szegmentált genomja lehetővé teszi a különböző törzsek közötti géncserét (reasszortációt), amikor ugyanazon gazdaszervezetben – például sertésben – egyidejűleg humán és avian vírusfertőzés zajlik. Történelmi példa erre az 1957-es és az 1968-as influenzapandémia, amikor humán influenzavírusok részben madáreredetű PB1 génszegmenst szereztek, ami hozzájárulhatott a különösen súlyos klinikai lefolyáshoz.
A madárinfluenza humán mortalitása korábbi H5N1-járványokban meghaladta a 40%-ot, ami a viszonylag alacsony esetszám ellenére is kiemelt járványügyi kockázatot jelez. A most bemutatott adatok alapján a lázzal szembeni rezisztencia – különösen avian PB1-t hordozó variánsok esetében – a súlyos lefolyás egyik potenciális determinánsaként értelmezhető, ami indokolttá teszi az ilyen genetikai profilú törzsek kiemelt felügyeletét.
Klinikai következmények: lázcsillapítás és kezelési megfontolások
A láz rutinszerű kezelése antipyretikumokkal – például ibuprofennel vagy aszpirinnel – standard gyakorlat számos légúti vírusfertőzés esetén, ugyanakkor egyre több klinikai adat utal arra, hogy a lázcsillapítás nem minden esetben előnyös, és akár az influenza A vírus terjedését is elősegítheti. A jelen tanulmány további mechanisztikus érveket sorakoztat fel amellett, hogy a láz a humán eredetű influenzavírusok ellen érdemi védelmet nyújt, míg avian influenza esetén ez a védőhatás korlátozott.
A szerzők hangsúlyozzák, hogy a rendelkezésre álló eredmények alapján egyelőre nem indokolt a kezelési irányelvek azonnali módosítása, ugyanakkor a lázcsillapító terápia indikációjának és intenzitásának újragondolása indokolt lehet súlyos influenzafertőzésekben, különösen a potenciális madárinfluenza-esetek kapcsán. A jövőbeni irányelvek kialakításánál figyelembe kell venni, hogy a láz nem csupán tünet, hanem a gazdaszervezet aktív antivirális fegyvere, amelynek hatékonysága vírus-genetikai tényezőktől – így a PB1 gén eredetétől – is függ.
Járványügyi és surveillance-vonatkozások
A kutatók szerint a madárinfluenza-törzsek karakterizálásakor a lázzal szembeni tolerancia vizsgálata – például a PB1 gén hőmérséklet-érzékenységet meghatározó variánsai alapján – új szempont lehet a potenciális spillover-vírusok kockázatbecslésében. Az ilyen virológiai jellemzés beépítése a zoonotikus influenzavírusok surveillance-rendszerébe támogatná a magas virulenciájú, pandémiás kockázatú törzsek korai azonosítását.
Az eredmények különösen relevánsak a jelenlegi H5N1-helyzetben, amikor a madárinfluenza világszerte több állatfajt érint, és sporadikus humán esetek is előfordulnak, amelyek potenciális kiindulópontjai lehetnek további adaptív mutációknak vagy géncseréknek. A hatékony pandémiás felkészülés ezért nemcsak a vakcina- és antivirális készletek kiépítését, hanem a vírus genetikai tulajdonságainak célzott monitorozását is megköveteli.
Turnbull M. et al. Avian-origin influenza A viruses tolerate elevated pyrexic temperatures in mammals. Science, 2025; DOI: 10.1126/science.adq4691.
