A direkt orális antikoagulánsok alkalmazásának biztonságossága szoptatás alatt: Szisztematikus áttekintés
A szisztematikus áttekintés azt elemezte, milyen mértékben jut át az apixaban, a rivaroxaban és a dabigatran az anyatejbe, illetve milyen adatok állnak rendelkezésre a szoptatott csecsemők expozíciójáról és kimeneteleiről.
Fokozott tromboembóliás kockázat
A terhesség és különösen a gyermekágy fokozott vénás tromboembóliás kockázattal jár. A vénás thromboembolia kockázata a gesztáció során ötszörös–tízszeresére, a puerperiumban pedig akár 35-szörösére emelkedhet a hasonló korú, nem várandós nőkéhez képest. A mélyvénás thrombosisok többsége a terhesség alatt jelentkezik, míg a tüdőembóliás események jelentős hányada a szülés utáni első hat hétre esik. Bár a kockázat a szülést követően gyorsan mérséklődik, mintegy 12 hétig fennmaradhat.
A dabigatran közvetlen trombininhibitor, míg az apixaban és a rivaroxaban Xa-faktor-inhibitor. Nem várandós felnőttekben a DOAC-ok első vonalbeli kezelést jelentenek VTE esetén; előnyeik közé tartozik a rutinszerű laboratóriumi monitorozás hiánya, a gyors hatáskezdet, a rögzített adagolás, a rövid felezési idő, valamint a kevesebb gyógyszer- és ételinterakció. A szülés utáni időszakban ugyanakkor a kis molekulatömegű heparin és a nem frakcionált heparin alkalmazása javasolt. Szoptatás alatt az UFH, az LMWH és a K-vitamin-antagonisták tekinthetők kompatibilisnek, a DOAC-ok használatát viszont a tejbe jutásról és a csecsemőre gyakorolt lehetséges hatásokról rendelkezésre álló kevés adat miatt általában nem ajánlják.
Öt kisméretű vizsgálat adatai
A szerzők PRISMA-elvek szerint végeztek szisztematikus irodalomkutatást a PubMed, a Cochrane CENTRAL és az Embase adatbázisban 2025 júniusáig. A keresés a direkt Xa-faktor-inhibitorokra, az apixabanra, edoxabanra, rivaroxabanra, dabigatranra és betrixabanra, továbbá a laktációval és anyatejjel kapcsolatos kifejezésekre terjedt ki. A 301 azonosított közleményből 21 teljes szövegű cikket értékeltek, és öt vizsgálat felelt meg a beválasztási feltételeknek. Két esetsorozat és három prospektív farmakokinetikai vizsgálat összesen 12 szoptató nőt és három szoptatott csecsemőt foglalt magában. A csecsemők vizsgálata csak egy esetsorozatban történt meg.
A tanulmányok eredményeit a jelentős klinikai és módszertani heterogenitás, valamint a nagyon kis esetszám miatt nem vonták össze. A szerzők elsősorban az anyatej gyógyszerkoncentrációját, a relatív csecsemődózist (relative infant dose, RID) és a tej–plazma arányt értékelték. A RID azt becsüli meg, hogy a súlyra korrigált anyai dózis mekkora hányadát fogyaszthatja el a csecsemő az anyatejjel; 10% alatti értéket gyakran a szoptatással összeegyeztethetőnek tekintenek. Ez a küszöb azonban önmagában nem igazolja a biztonságosságot, mert a kockázatot a gyógyszer farmakológiai aktivitása, orális biohasznosulása és a tényleges csecsemőexpozíció is meghatározza.
Apixaban: magasabb tejexpozíció
Az apixaban esetében három, napi kétszer 5 mg-ot szedő nő mintái alapján a RID 18% volt, 14–21%-os tartománnyal. Az anyatejben mért csúcskoncentráció a bevétel után két órával átlagosan 0,23 ± 0,02 μg/ml volt, a becsült abszolút csecsemődózis pedig 0,01 mg/kg/12 óra. Egy másik, két nőt vizsgáló tanulmány 12,78%-os RID-et és 2,61-es tej–plazma arányt közölt. Ez utóbbi érték az apixaban anyatejben történő feldúsulására utal. A két vizsgálatban összesen öt nő szerepelt, de csecsemő-plazmaszinteket egyikben sem mértek.
A rivaroxaban átjutott az anyatejbe, de a hat nőnél közölt RID minden esetben 10% alatt maradt. Egy japán esetsorozatban a napi 15 mg-os adag mellett a RID hozzávetőleg 1%, a tej–plazma arány 0,30 volt; egy másik vizsgálatban, napi 20 mg-os egyszeri dózisnál a RID 1,63%, a tej–plazma arány 0,27 ± 0,02 volt. Két anyánál a napi kétszer 15 mg-os, majd napi egyszer 20 mg-os kezelés mellett a RID rendre 5% és 4% volt.
A három vizsgált csecsemő plazmájában a szoptatás után két órával vett mintákban a rivaroxaban koncentrációja a kimutatási alsó határ alatt maradt. A három hónapos követés alatt a szoptatás folytatódott az anyai rivaroxabankezelés mellett; a csecsemők növekedése normális volt, és egészségügyi probléma, köztük vérzéses esemény nem fordult elő.
Dabigatran: minimális átjutás
A dabigatranról két, a szülést követő 2–7. napon vizsgált nő adatai álltak rendelkezésre, akik egyszeri 220 mg dabigatran-etexilátot kaptak. A tej–plazma AUC-arány 0,02, illetve 0,1 volt. A gyógyszer az anyai plazmában az adagolást követő egy órában már kimutathatóvá vált; az anyatejben két–három óra után jelent meg, csúcskoncentrációja 8,0, illetve 53,0 ng/ml volt. Ez az anyai plazmacsúcs 4%-ának, illetve 12%-ának felelt meg.
A modellezett újszülöttkori plazmakoncentrációk igen alacsonyak voltak. Az 5,0 ng/ml vagy annál kisebb végső dabigatran-plazmakoncentráció nem befolyásolta szignifikánsan az újszülöttek thrombinidejét, FIIa- vagy Clauss-fibrinogénszintjét a kiindulási értékhez viszonyítva. Az egyszeri 220 mg-os, profilaktikusnak tekinthető adag ugyanakkor korlátozza a megfigyelések terápiás gyakorlatra való kiterjeszthetőségét.
Bizonytalan klinikai értelmezhetőség
A bizonyítékok értelmezését a szerzők szerint több körülmény is szűkíti. A vizsgálatok többségében a mintavétel idejére felfüggesztették a szoptatást; az adagolási sémák részben egyszeri, nem standard vagy nem terápiás dózisokat alkalmaztak; a RID-becslések pedig sokszor feltételezett, nem pedig mért tejfogyasztáson alapultak. Az anyai és csecsemőjellemzőket hiányosan közölték, a csecsemők klinikai kimenetelei lényegében nem állnak rendelkezésre. A ROBINS-I értékelés minden bevont vizsgálatban kritikus torzítási kockázatot állapított meg, főként a kontrollcsoport hiánya, a kis mintaszám, a kényelmi mintavétel és a szelektív jelentés miatt.
Az áttekintés nem támasztja alá és nem is cáfolja egyik DOAC szoptatás alatti biztonságosságát sem. Az apixaban magasabb tejexpozíciót mutatott, a rivaroxabané alacsonyabb volt, a dabigatran anyatejbe jutása pedig minimálisnak látszott, de e farmakokinetikai jelzésekből nem vezethető le klinikai biztonságosság. A szerzők szerint a klinikai döntéseket nem szabad a jelen adatokra alapozni; a szoptató nők esetében a jól megalapozott biztonságossági profillal rendelkező antikoagulánsok maradjanak első választásban, amíg megfelelően megtervezett vizsgálatok nem készülnek.
Forrás: Benicio FN, Leite LF, Costa de Almeida LF, et al. The safety of direct oral anticoagulants use during lactation: A systematic review. Thrombosis Research. 2026;262:109708. doi:10.1016/j.thromres.2026.109708.
Ez a cikk mesterséges intelligencia segítségével készült, majd szerkesztőségünk áttekintette, korrigálta és jóváhagyta. A hivatkozott forrásokat szerkesztőségünk választotta, és a tartalom pontosságának, időszerűségének biztosítása érdekében a szöveget az eredeti forrással összevetette.
